A Magyar Tudományos Akadémia gyermeket nevelő kutatóknak kiírt pályázatán nyert ösztöndíjat a BME ÉMK oktató-kutatója.

„Nagyon örültem a Magyar Tudományos Akadémia nyújtotta lehetőségnek. Szerettem volna több időt és figyelmet fordítani a kutatásaimra, és ezzel együtt a tudományos előmenetelemre is, és ezekhez a célokhoz a most elnyert ösztöndíj nagyszerű támogatást, biztos pontot jelent” – fogalmazott Szalay Zsuzsa, a BME Építőmérnöki Kar (BME ÉMK) Építőanyagok és Magasépítés Tanszék tanszékvezető-helyettes egyetemi docense. A műegyetemi kutatónő az Akadémia gyermeket nevelő kutatóknak kiírt pályázatán részesült ösztöndíjban a felhívás 1. kategóriájában. Pályamunkájának címe: „Az épületek által okozott környezetterhelés csökkentési lehetőségei”.

Szalay Zsuzsa szakterülete az épületenergetika, azon belül is az energiaigény és az épületek által okozott környezetterhelés vizsgálatával és számításaival foglalkozik. „Erasmus-ösztöndíjas hallgatóként egy évet töltöttem Svédországban, ahol a napenergia hasznosítási lehetőségeiről szélesítettem ismereteimet. A jövőm szempontjából meghatározó esztendő volt ez az ösztöndíjas év, ugyanis megerősítette azt a nézetemet, miszerint az energiahatékonyság és a megújuló energiák hasznosítása olyan fontos kérdés, amelyben az építészmérnöknek óriási felelőssége van. Hiszen a tervezési döntések hosszú évtizedekre meghatározzák egy épület energiafogyasztását” – fogalmazott szakmai érdeklődése alakulásáról Szalay Zsuzsa, aki a Svédországban töltött év után döntött úgy, hogy belevág a doktori tanulmányokba, ahol Zöld András professzornak köszönhetően szinte rögtön belecsöppent a hazai épületenergetikai szabályozás kidolgozásába, és több érdekes kutatási projekt részese is lehetett. A PhD-kutatásában több tématerület is megjelenik: sokáig dilemmázott két tanszék és téma között, demonstrátorként ugyanis szilárdságtant és tartószerkezet-méretezést is tanított.

Szalay Zsuzsa a bme.hu-nak adott interjúban kifejtette, hogy a létesítmények teljes életciklusra vetített környezetterhelése függ az épület energiaigényétől, valamint a beépített anyagoktól és a szerkezetektől is. Megtudtuk tőle, hogy a globális szén-dioxid kibocsátás közel 40%-áért az épületek felelnek. Ezen belül 28% az épület üzemeltetéséhez, míg 11% az építőanyagok gyártásához, az épület megépítéséhez kapcsolódó emisszió. „A szigorodó jogi környezetnek köszönhetően az épületek energiafogyasztása csökken. Mindez azt jelenti, hogy egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy milyen anyagokból építkezünk” – hangsúlyozta Szalay Zsuzsa, aki szerint a klímaváltozás hatásának minimalizálásához 2050-re globális szinten nettó nulla üvegházgáz-kibocsátást szükséges elérni, amiben az épületállománynak is jelentős szerepe van. Hozzátette, a Műegyetemen már elkezdődött az intézményi klíma- és környezeti stratégia kialakítása, melynek része az egyetem állapotfelmérése, a zöldítési folyamatok beindítása, valamint a közép- és hosszú távú stratéga felállítása azzal a céllal, hogy a BME működése fenntartható és zöld irányba forduljon. Szalay Zsuzsa a BME ÉMK kari koordinátoraként vesz részt a programban.

Az akadémiai díjazott kutatótársaival kifejlesztett egy olyan keretrendszert, amivel az épületek életciklusra vetített környezetterhelése optimalizálható. Bolyai-ösztöndíjasként, jelenleg pedig egy OTKA projekt keretében BME-s PhD-hallgatóival és kollégáival (Kiss Benedek, Szagri Dóra és Nagy Balázs) együttműködésben fejlesztik tovább a keretrendszert a Klíma- és energiatudatos, fenntartható Építés Kutatócsoport. „A rendszer segítségével elkészíthető egy épület modellje, kiszámítható a fűtéshez és a hűtéshez szükséges energiaigény, valamint az építőanyagok gyártása okán létrejött káros emisszió mértéke is. A keretrendszer részeként megalkottunk egy olyan optimalizáló algoritmust, amellyel meghatározhatók egyes változók (pl. hőszigetelés vastagsága, ablakarány stb.) energetikai szempontból optimális értékei” – mutatta be tudományos munkájuk eredményét Szalay Zsuzsa. Hangsúlyozta, hogy az épületenergetikában jelenleg a költségek alapján keresnek ideális megoldásokat, ám a kibocsátások górcső alá vételével már más építészeti megoldások bizonyulnak optimálisnak. Példaként említette, hogy a károsanyag-kibocsátások minimalizálásához a jelenleg jellemzőhöz képest nagyobb vastagságú hőszigetelés lenne indokolt. Ezen kívül az épületek kibocsátására hatással vannak olyan paraméterek is, mint a villamos energiamix várható dekarbonizációja. Az éghajlat hatásának elemzése céljából egy nemzetközi kétoldalú Tudományos és Technológiai (TÉT) együttműködés keretében a BME ÉMK és a Lisszaboni Műszaki Egyetem (IST, University of Lisbon) kutatói összehasonlították a magyar és portugál optimális építészeti megoldásokat. A számítógépes szimulációk eredményeit valós épületek mérési értékeivel is összevetették, közben olyan kérdésekre keresve a választ, hogy az utólagos hőszigetelés milyen hatással van a létesítmény túlmelegedésére.

„A most elnyert akadémiai támogatás lehetőséget nyújt arra, hogy összefoglaljam az utóbbi években elért tudományos eredményeimet” – tudtuk meg Szalay Zsuzsától, aki az optimalizáció mellett kidolgozott egy olyan módszert is, amellyel az új épületek várható energiaigényének tartománya egy nagyszámú minta alapján meghatározható. „E módszerrel állapítottuk meg a jelenleg is érvényes épületenergetikai rendelet egyes követelményértékeit, továbbá e metódus az alapja a közel nulla energiaigényű épületek szén-dioxid kibocsátására vonatkozó javasolt új előírásoknak is. Terveim között szerepel a módszer kiterjesztése és olyan határértékek megalkotása, amelyek az épületek életciklusának minden szakaszára értelmezhetőek az építéstől egészen a bontásig” – ecsetelte jövőbeli elképzeléseiről a műegyetemi kutatónő, aki bízik abban, hogy eredményei a jogalkotásban is hasznosulnak, hiszen 2030-tól várhatóan minden új épület „karbon lábnyomának” meghatározása kötelező lesz az Európai Unióban.

Szalay Zsuzsa gyermeket nevelő édesanyaként részesült az MTA támogatásában, 11 és 13 éves kisfiait együtt nevelik férjével. „Nőként egyszerre több szerepben, édesanyaként, feleségként, oktatóként és kutatóként is igyekszem helyt állni, ami sokszor már csak az idő miatt is nehéz feladat. A sakkozásért rajongó fiaim már kamaszodnak, egyre önállóbbak, a férjem pedig kiváló támogató partner, így remélhetőleg még több időt tudok majd fordítani a szakmai feladatokra” – vallja a díjazott szakember, akinek sokat segít a BME munkahelyként nyújtott rugalmassága. Előadásai, órái fix időpontjai mellett szabadon gazdálkodhat idejével, így a munkát és a családi kötelezettségeket is jól össze tudja egyeztetni, aminek elmondása szerint megvannak hátulütői, gyakran hétvégén is dolgozik feladatain.

Szalay Zsuzsa mérnökként egy inkább férfiak körében népszerű területet és kutatási témát választott, ám hozzátette, nagyon örül, hogy egyre több hölgy választja a mérnöki, műszaki pályákat. „Szívesen dolgozom együtt mindkét nem tagjaival, és nem ijedek meg a kihívásoktól sem. Édesanyám egy főként férfiak által dominált vállalatnál töltött be vezetői szerepet, így sokat tanultam tőle. Bármelyik nemről is legyen szó, komoly odafigyelést igényel, hogy a munka ne menjen a magánélet rovására. Ebben a nőknek édesanyaként nehezebb helyzetük van, több munkával és sok lemondással jár, ha egy nő mindenütt helyt szeretne állni” – zárta a bme.hu-nak adott interjút az MTA ösztöndíjával kitüntetett kutatónő.

TZS-HA

Fotó: Geberle B.