„Az oktatók, a hallgatók és az ipar közös munkája a tudomány legjobb motorja”

Számos területen alkalmazható automatizált szoftverfejlesztési módszereket dolgoz ki a BME VIK Bolyai-ösztöndíjat nyert informatikus kutatója.

„A tudomány megrendelője az ipar, nem a könyvespolcok. Hiszek azokban az eredményekben és abban a tudásban, amely egyszerre jelent értéket az oktatásnak és a piaci szereplőknek” – emelte ki Lengyel László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék egyetemi docense. A Műegyetem fiatal kutatója az informatika tudományában már másodszor kapott Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat (dolgozatának címe: „Validált, modellvezérelt modellfeldolgozás és alkalmazás-generálás” – a szerk.).

„Egyre több eszköz ma már kizárólag szoftver irányításával üzemel, a legegyszerűbb automatizált háztartási gépektől kezdve egészen a bonyolult ipari szerkezetekig. Az eszközökben működő programok és rendszerek száma és összetettsége folyamatos nő, így a manuális, azaz emberi kéz által történő továbbfejlesztésük jelentős hibalehetőségeket rejt. Kutatásainkban arra keresünk megoldást, hogyan lehet a fejlesztési lépéseket automatizált módon, minél kevesebb hibalehetőséggel véghezvinni” – foglalta össze a BME díjazott oktatója.

László olyan módszereket és megoldásokat keres, amelyekkel hatékonyan fogalmazhatók meg a szoftverek működéséhez szükséges különféle követelmények, felhasználói és rendszer szintű elvárások. Valamint olyan eszközöket és technikákat kutat, amelyek lehetővé teszik a magas minőségű igényeket kielégítő szoftverek minél automatikusabb és minél rövidebb időn belüli létrehozását. Ahogy fogalmazott: „az informatikában a minőség mellett az idő az egyik legnagyobb ’ellenség’. A gyors piaci megjelenés nemcsak komoly anyagi hasznot hozhat egy-egy ipari szereplőnek, hanem számos esetben a fennmaradás egyik feltétele is”. A díjazott kutató olyan általános modelleket állít fel, amelyek függetlenek az elkészíteni kívánt termék funkciójától vagy programnyelvétől. „A modellünk előnye, hogy igazolhatóan helyes, jó minőségű alkalmazásokat hozhatunk vele létre. A módszer elemei az ipar számos területén bevethetők. Legutóbb egy nagy hazai bérszámfejtéssel foglalkozó cég számára készült a kidolgozott módszereken alapuló megoldás. A szoftvermodellek segítségével viselkedési szabályokat készítünk, ezzel paraméterezzük a rendszert, majd a szabályokat automatizáltan fordítjuk át a szoftverrendszer részét képező forráskóddá” – szemléltette a csoport tudományos munkája megvalósulását Lengyel László.

Képaláírás: Minőségbiztosított modellvezérelt fejlesztés

Bolyai-ösztöndíjasként az elkövetkezendő 3 évben a technika fejlődésével megjelenő újdonságokat, például a felhő alapú megoldások lehetőségei, vonja be és alkalmazza általános modelljeiben. A témával a tanszéken egy már 12 éve működő kutatócsoport foglalkozik, már 6 PhD-dolgozat is született a tématerületen, és egyre több diák kapcsolódik be a kutatómunkába. Történik mindez egy olyan környezetben és szakmai közösségben, amely – ahogyan a díjazott fogalmazott: „szereti és kiszolgálja a hallgatókat”.

Lengyel László szerint az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék kiemelt helyet foglal el a BME oktatási és kutatás-fejlesztési palettáján: kimagasló tanulmányi eredményekkel és ipari kapcsolatokkal büszkélkedhet, az oktatásnak kari szinten igen jelentős részét végzi a tanszék. Szoros kutatás-fejlesztési együttműködéseket folytat az iparral, vendégelőadóként bevonja a friss piaci tudással rendelkező ipari szereplők képviselőit is. A díjazott szakember úgy véli, hogy a náluk zajló szakmai munka motorja a hallgatók, az oktatók és a piaci partnerek együttműködése: „a hallgatók érdeke, hogy naprakész, stabil és a jövőjükhöz kapcsolódó tudást kapjanak az egyetemen. A cégek pedig ilyen képességű szakemberekre vágynak, ezért behozzák az egyetemi körforgásba a piaci szükségleteket. Az összekötő kapocs a tanszék és az oktatók, akiknek óriási a felelősségük abban, hogy a tudásátadás e körforgását fenntartsák. Öröm ebben a tudományos szimbiózisban részt vállalni” – fejtette ki a BME VIK oktatója. „Hiszek abban, amit csinálok. Ez a hit határozza meg az elvárásaimat, az elvárásaimból erednek a tetteim, ezek pedig hozzák az eredményeket. Szeretek oktatni, és szeretem azt a tudományos műhelyt, amelyet sok év munkájával a tanszékkel és a hallgatókkal közösen építettünk fel, inspiráló környezetet teremtve a tudományos értékteremtéshez.”

Lengyel László idén második alkalommal részesült a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban. „Másodszori díjazottnak lenni nagy megtiszteltetés, ugyanakkor felelősség, így remélhetőleg egy még magasabbra tett lécet fogok átugrani” – fogalmazott a Bolyai-ösztöndíjas oktató.

A témával kapcsolatban nemrég jelent meg a tanszék oktatóinak a Quattrosoft Ltd. szakembereivel közös cikke az Oxford Journals-ban.

TZS - TJ