Betekintés a mérnöknők mindennapjaiba

Az előadás-kérdések-válaszok pályaorientációs rendezvény helyett személyes beszélgetéseken kaptak információt a középiskolás lányok mi vár rájuk, ha műszaki pályát választanak.

Március 8-a, a Nemzetközi nőnap remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy a BME Gazdasági- és Társadalomtudományi Karának (GTK) munkatársai új közönségnek, középiskolás lányoknak szervezzenek Élő könyvtárat”. Lógó Emma a GTK oktatási dékánhelyettese, egyetemi docens elmondta, hogy kolléganőjével Séllei Beatrix docenssel már több ilyen beszélgetést szerveztek az Életpálya tervező kurzussorozat részeként az egyetemi munkatársaiknak, amikor a meghívott vendégekkel külön-külön személyesen beszélgethetnek meghatározott ideig az érdeklődő „olvasók”. Ezeknek a találkozásoknak a sikere ösztönözte őket arra, hogy most egy pályázat (NTP-STEM-23-0015 azonosító számú, „Lányok a középpontban - Komplex középiskolai pályaorientációs és szakmai programok a Műegyetemen”) keretében az április 25-i Lányok napja rendezvény előzeteseként, középiskolás lányoknak is szervezzenek Élő könyvtárat. Az Élő könyvtár azért kapott kiemelt külön időpontot, mert elmélyültebb, időigényes műfaj, személyes beszélgetésekre ad lehetőséget és egy ilyen alkalom a „bemelegítéssel”, valamint lezárással együtt legalább 3-4 órát vesz igénybe, ez pedig áprilisban a Lányok napján, amikor a cél minél több érdekeséggel és minél több karral megismerkedni, nem fér bele a programba.

A március 8-i „könyvtári” napon a diáklányok sikeres, korábban a BME-n végzett mérnöknőkkel beszélgethettek arról, hogy milyen a valóságban nőként műszaki pályán dolgozni, karriert építeni, és eközben akár gyermeket nevelni. A diáklányok az élő könyvek „kartotékaiból”- rövid bemutatkozásaiból - tájékozódhattak és választhattak maguknak beszélgetőtársat. A kartotékok precíz kitöltése nem hagyott kétséget afelől, hogy műszaki pályát művelő nőkről van szó. A szakmai tapasztalat idejében – 3-27 év közötti - éppúgy, mint a magánéletben – egyedülálló, elvált, házas- vagy a házikedvencek bemutatásában- kutyától a nyusziig- mindent pontosan feltüntetett a 15, szakmájában sikeres meghívott beszélgető. A kölcsönzési napon a 22 érdeklődő középiskolásnak 4 -4 élő könyvvel való mélyebb megismerkedésre volt lehetősége.

A szervezésről Lógó Emmát kérdeztük.

Számítottak ekkora érdeklődésre?

Reménykedtünk, hogy sokan eljönnek. A BME Idegen Nyelvi Központ, a BME Műszaki Pedagógiai Tanszék és a BME Tehetségsegítő Tanács segített abban, hogy minél több középiskolás lányhoz eljusson a rendezvény híre. Nemcsak Budapestről, hanem vidékről is, sőt a határon túlról is érkeztek „olvasóink”.

Ön szerint miben különbözik ez a pályaorientációs tevékenyég a többi ilyen célú rendezvénytől?

A résztvevők számára szerintem nagyon nagy értéke, hogy első kézből, személyes kontaktusban nemcsak a pályáról, de az életről, valós megélt tapasztalatokról és élményekről hallhatnak. Betekintést nyernek a való életbe, ennek fényében tudnak pályát, illetve felsőoktatási intézményt választani. Az általános cél, hogy közelebb kerüljenek a STEM pályákhoz, és természetesen örülünk, ha közülük minél többen a BME-t választják.

A 15 beszélgetőtárs mindegyike mérnök, a rendezvényt pedig a GTK szervezte...

GTK-sként a kapcsolatok építésében és felhasználásában, valamint a magas szintű szakmai rendezvény kereteinek a létrehozásában, a jelenlévőkre szabott menedzselésében vagyunk nagyon jók. Több mint 15 éve dolgozunk mindketten a BME-n, így mélységében átlátjuk a mérnöki képzéseket, valamint a mérnöknők helyzetét is.

Az asztalok között járva a néhány mondatfoszlányból kiderült, hogy nemcsak a szakma, de a családi élet is témája volt ezeknek a beszélgetéseknek. Az egyik rövid szünetben beszélgettünk Zorkával, aki Kecskemétről érkezett a műegyetemi rendezvényre, hogy pályaválasztásában megerősítést nyerjen.   

Honnan szerzett tudomást erről a rendezvényről?

A matematika tanárom beküldte az osztálycsoportunkba ennek az eseménynek a hirdetését, kérdőívet, így szereztem tudomást erről a lehetőségről. Megkértem egy osztálytársamat, hogy kísérjen el, így ketten jöttünk a mi gimnáziumunkból. Kicsit fáradt is vagyok, de izgalmas és hasznos ez a foglalkozás.

Miért gondolta, hogy érdemes eljönnie?

Építészmérnök szeretnék lenni, érdekel általánosságban a mérnöki világban, és konkrétan az építészmérnöki pályán, amiket nem tartanak női szakmáknak, hogyan boldogulhat egy nő. Ezért is gondoltam, hogy jó lenne találkozni, beszélgetni olyan nőkkel, akik kitaposták előttem az utat. Még nincs vége a napnak, de már eddig is nagyon érdekes és interaktív volt. Beszéltem egy építészmérnöknővel és megnyugtató válaszokat adott a kérdéseimre. Szóval nem lehetetlen nőként érvényesülni ebben a szakmában.

Ön most hányadik évfolyamba jár, tudja már hova fog jelentkezni?

12-es végzős vagyok felvételi jelentkezés után, érettségi előtt.  Igen már beadtam a jelentkezést, első helyen a BME-t jelöltem meg, de más egyetemeket is megjelöltem, kizárólag az építész szakokat.

Használta a BME új felvi.bme.hu oldalát?

A pontszámító kalkulátort használtam mert nem tudtam, hogy megéri-e fizikából az emelt szintű érettságit tenni vagy elég a közép, végül úgy döntöttem, hogy célszerűbb egy biztos középszint, mint egy bizonytalan emelt szintű érettségi.

Hanák Tímea volt az első nő Európában, aki hídmester lehetett. Ráadásul mindössze 27 éves volt, amikor ezt a sikert 16 évvel ezelőtt elérte. Ő felel a 88 méter magas Kőröshegyi völgyhídnak, Magyarország leghosszabb hidjának a mindennapi zavartalan működéséért. 

A tény, hogy ön volt Európa első női hídmestere egyértelműen arra utal, hogy még korunkban is kifejezetten férfi szakmának tartják a hídmesterséget...

Igen, a mérnöki szó hallatán inkább férfiakra asszociálnak az emberek. Szerintem a mérnöki hivatás inkább gondolkodásmód, a racionalitásra épül és ez véleményem szerint nem függ attól, hogy valaki férfi vagy nő. Hozzám ez a gondolkodásmód áll közelebb, valószínűleg ezért is választhattam a műszaki pályát. A hídmester munkakör mindezek következményeként realizálódhatott. 

Hogyan találtak önre a szervezők, hiszen ön egy igazi „élőkönyv ritkaság”?  

Megtisztelő és felemelő, hogy ilyen vonatkozásban gondoltak rám. Itt végeztem a BME Építőmérnöki Karán és jelenleg is itt tanulok BIM szakmérnök vonalon, az egyetemmel és volt tanáraimmal mindig is kapcsolatban maradtam. A tanulás egész eddigi életemet elkísérte, a hídmesteri feladatokat igazából a gyakorlatban lehetett elsajátítani, de például érdekel a mezőgazdaság is, tavaly végeztem aranykalászos gazdaként. Hídmesterként vélhetően jó példa vagyok a mérnöki szakma iránt érdeklődő lányok előtt, mert személyiségemet jól össze tudom hangolni a munkámmal. A női külső vonásaim ápolása, megtartása számomra egyértelmű, anya vagyok, ezért természetes, hogy 10 éves kislányomnak a női mintákat is örömmel mutatom, élem. 

Lassan véget ér a mai találkozó, milyen benyomásokat szerzett a pályaválasztás előtt álló lányokkal kapcsolatban?

Le vagyok nyűgözve! Eddig két olyan lánnyal beszélgettem, és egyikük anyukájával, akik hasonlóan gondolkodnak erről a pályáról, mint én. Örülök, hogy vannak még ilyen lányok, akik számára nem az éppen aktuális nemiséghez kapcsolódó trendek a meghatározóak. A társadalom szemszögéből még fiúsnak tartott pályáról hasonlóan gondolkodnak, mint én is annakidején. Én nem kaptam ilyen iránymutatást, megerősítést akkor, amilyet most adhattam nekik, örülök, hogy ezt most megtehettem és hogy részese lehettem ennek a beszélgetésnek.

 

KJ

Fotók: Geberle B.