BME Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testület

Michael A. Cusumano (MIT) – vállalkozástudomány, menedzsment

Amerikai közgazdász és menedzsmentprofesszor. Jelenleg a MIT Sloan School of Management SMR Distinguished Professor-ja, továbbá a System Design and Management Program (SDM) társ-igazgatója. Fő munkaterülete a stratégia, termékfejlesztés és vállalkozásmenedzsment — különösen szoftveripar, digitális platformok, autóipar és fogyasztói elektronika területén. Több mint 14 könyvet és 120-nál is több tudományos cikket publikált; híres művei közé tartozik a Platform Leadership és a 984-ben szerzett PhD-t a Harvard University-n, korábban – 1976-ban – BA-t a Princeton University-n. Emellett aktív nemzetközi tanácsadó, korábban külföldi tanár Japánban és több európai egyetemen, s gyakran szólal meg technológiai stratégiáról, innovációról és digitális platformokról. 

Leroy Gardner (Imperial College) – tartószerkezet-tervezés

Leroy Gardner a Imperial College London szerkezet- és tartószerkezet-mérnöki karán professzor, a Struktúra Szekció (Structural Engineering Section) vezetője. Kutatási területei közé tartozik az acélszerkezetek tervezése, kísérleti vizsgálata és numerikus modellezése, továbbá a tervezési előírások kidolgozása - különös hangsúlyt helyezve a rozsdamentes acél és nagy szilárdságú acél viselkedésére. Ő az egyik legelismertebb szakértő ezen a téren: a brit Royal Academy of Engineering tagja és a brit szerkezetmérnök-társaságokban is vezető pozíciókat tölt be. 
Gardner több szakkönyv, tanulmány és design-irányelvek társszerzője, és jelentős szerepet vállal európai szabványok (pl. Eurocode 3) fejlesztésében. Emellett aktív oktató egyetemi szinten és ipari tanácsadóként — vezetésével az Imperial College acélszerkezet-kutató csoportja nemzetközileg elismert.

Manfred Kaltenbacher (TU Graz) – elméleti elektrotechnika, anyagtudomány, alkalmazott mechanika

Prof. Dr. techn. Dr. h.c. Manfred Kaltenbacher az Graz University of Technology (TU Graz) elméleti elektrotechnikáért felelős intézetének vezetője. Elektromos mérnöki diplomáját 1992-ben a TU Graz-on, PhD-jét 1996-ban a Johannes Kepler Egyetemen Linzben, habilitációját 2004-ben Németországban szerezte. Kutatási területei közé tartozik a numerikus módszerek alkalmazása többfizikás rendszerek modellezésére - például elektromágneses-mechanikai kölcsönhatások, piezoelektromosság, aero- és vibroakusztika, továbbá anyagmodellek és paraméterazonosítás. Publikációi száma több száz, és nemzetközi szakmai szervezetek (pl. még az Austrian Academy of Sciences is) tagja. Emellett aktívan részt vesz ipari és akadémiai együttműködésekben - legutóbb zajterjedési és akusztikai modellezés témájú projekteket is vezet. 

Krausz Ferenc (Max Planck Institut, Ludwig Maximilian University of Munich) – attofizika, lézertudomány

Ferenc Krausz 1962-ben született Móron, Magyarországon; villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem-en (BME), és elméleti fizikát tanult a Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1991-ben doktorált lézerfizikából a Vienna University of Technology-n. Kutatócsoportjával 2001–2004 között először generált és mérte meg az attoszekundumos (10⁻¹⁸ s) fényimpulzust - ez tette lehetővé, hogy elektronok mozgását valós időben figyelhessék meg atomokon belül. Ezt a vívmányt - az attoszekundumos fizika megalapítását - 2023-ban közösen elnyert Nobel-díjjal ismerték el, a díjat megosztva Pierre Agostini-vel és Anne L'Huillier-rel. Jelenleg a Max Planck Institute of Quantum Optics igazgatója és a Ludwig-Maximilians-Universität München (LMU) kísérleti fizikai-lézerfizikai tanszékének tanára.

Jens Marklof (School of Mathematics University of Bristol) – matematikai fizika, számelmélet

Jens Marklof német matematikus, aki a School of Mathematics, University of Bristol professzora és 2024 óta a Henry Overton Wills Chair in Mathematics betöltője. Kutatási területei közé tartozik a dinamikus rendszerek és ergodikus elmélet, a kvantum‑chaos, automatikus formák és számelmélet. 
Eredményei közé tartozik több jelentős cikk és tanulmány, például eredményeket ért el theta‑összegek többváltozós esetére, illetve hozzájárult a kinetikus elmélethez a Lorentz‑gázzal kapcsolatos modellekben. Tudományos közéleti szerepet is vállal: 2010-ben elnyerte a LMS Whitehead Prize‑et, 2015‑ben bekerült a The Royal Society tagjai közé, és 2023-tól a London Mathematical Society elnöke.

Muriel Médard (MIT) – hálózati kódolás, információelmélet

Muriel Médard angol–francia származású információelméleti szakember és mérnök. Jelenleg a Massachusetts Institute of Technology‑n (MIT) a villamosmérnöki és számítástechnikai tanszék (EECS) „Cecil H. Green Professor” címmel rendelkező oktatója, és vezeti a Network Coding and Reliable Communications Group kutatócsoportot. Munkássága főként a hálózati kódolásra (network coding), optikai és vezeték nélküli kommunikációra koncentrál - hozzájárult többek közt a véletlenszerű lineáris hálózati kódolás (Random Linear Network Coding, RLNC) praktikus alkalmazásához. Nagyszabású eredményeiért számos rangos díjat kapott: például a 2022-es IEEE Koji Kobayashi Computers and Communications Award díjat, és korábban az IEEE Edwin Howard Armstrong Achievement Award‑ot.

Regis Reau (Air Liquide) – foszforkémia, szupramolekuláris kémia

Régis Réau a francia Air Liquide kutatás‑fejlesztésének (R&D) Senior Scientific Director‑ja és Senior Fellow‑ja. 1988‑ban szerzett PhD‑t kémiából a University of Toulouse‑on. Korábban kutatóként dolgozott a CNRS‑nél, majd 1997‑től professzor a University of Rennes 1‑en, ahol organikus anyagok és katalízis témájú kutatásokat folytatott. Air Liquide‑os szerepében a cég innovációs tevékenységét vezeti: gáztechnológiák, hidrogén, környezet‑ és energia‑átmenet, valamint karbon‑megkötés/hasznosítás (CCU) terén dolgozik. Tudományos múltja, kémiai és anyagtudományi szakértelme révén hidrogén‑energia és fenntartható technológiák fejlesztésében játszik kulcsszerepet - az akadémiai és ipari kutatás közti átmenet hidat képezve. 
 

Christian Schönenberger (University of Basel) – nanotechnológia, kvantumtechnológia

Christian Schönenberger svájci kísérleti fizikus, 1956‑ban született Zürichben. 1990‑ben szerzett PhD‑t a IBM Research Laboratory‑ben, disszertációja a mágneses erőmikroszkópiáról (magnetic force microscopy) szólt. 1995‑től a University of Basel professzora lett, ahol létrehozta és vezetette a Nanoelektronikai csoportot. Kutatási területei közé tartozik a nanorendszerek elektron‑ és spin‑transzportja, kvantum‑nanoelektronika; kísérleti munkái során például szén nanocsöveken, grafénon, nanodrótokon és hibrid szuper­vezető‑fém eszközökön vizsgálta a kvantumhatásokat. Emellett 2006 és 2022 között az Swiss Nanoscience Institute (SNI) igazgatója volt, és a nanotudományok svájci élvonalának egyik kulcsfigurája. 

Frank Fitzek (TU Dresden) – 5G/6G, molekuláris és kvantumkommunikáció

Frank Fitzek német villamosmérnök és kutató, aki a TU Dresden‑n vezeti a „Deutsche Telekom Chair of Communication Networks” tanszéket. Fő kutatási területei a mobil és vezeték nélküli hálózatok, 5G/6G rendszerek, hálózati kódolás (network coding), in‑network computing, energi hatékony protokollok és együttműködő (cooperative) hálózatok.  2019 óta szóvivője a Centre for Tactile Internet with Human-in-the-Loop (CeTI) kiválósági klaszternek, amely a valós idejű ember‑gép interakció és a taktilis internet fejlesztésével foglalkozik. Ezen kívül koordinátora a német „5G Lab Germany”-nek. Fitzek számos díjat kapott - többek között a „NOKIA Champion Award”-ot (2007–2011), a „Vodafone Innovation Prize”-et 2012‑ben, és 2015‑ben tiszteletbeli doktori címet kapott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem‑től (BME). Sok startup alapítója is, és aktívan dolgozik azon, hogy a jövő hálózatai - beleértve a kvantum‑ és molekuláris kommunikációt, robotikai rendszereket és ember‑gépi együttműködést - a gyakorlatban is megvalósuljanak.