Hányszor kell még a Duna mellett élők érdekében mozgósítani az egész országot?

A múlt században sérülékenyebbé vált a Duna-medence a csapadék mennyiségének és eloszlásának szélsőséges váltakozásai miatt. A következményeket az ún. alvízi országok, köztük hazánk szenvedi el.

Az idei árhullám a tetőzés idején elérte a másodpercenként 10 100 köbméteres rekordhozamot. Ez 10%-kal haladja meg az eddig ismert dunai árvizek csúcs-vízhozamát. Az elmúlt 11 évben ezen kívül még két ún. legnagyobb vízállás, szakmai nyelven LNV volt a Dunán, 2002-ben és 2006-ban. A XIX. század (1876) jégmentes árvízmagassági rekordja még 90 évig tartotta magát, az 1965-ös árvíz döntötte meg. Minderről az Építőmérnöki Kar két tanszékvezetője, Józsa János és Nagy László adott áttekintést az idei árvíz legfontosabb szakmai tanulságait összefoglaló írásában.

„Az LNV feletti vízállásnál minden centiméter számít, ugyanakkor az új árvízi jelenségek is ilyenkor keletkeznek”– osztotta meg az operatív védekezéssel kapcsolatos tapasztalatokat Nagy László. Az idei árvízi jelenségek és a védekezés jellegzetessége volt, hogy a magasabb vízállás miatt hosszabb szakaszokon kellett ideiglenes nyúlgátakat építeni. Ezek közül a legveszélyesebbek az árvízi előrejelzésre „rohammunkával” készült gyenge minőségű ún. önkormányzati gátak voltak. Ezek magassága rendszerint csak a várható árvízi szintet érte el, és az ár levonulását követően elbontásra kerülnek.

A mentett oldali rézsű suvadása Győrújfalu térségében, illetve egymás melletti törpebuzgárok a Nagy-Duna jobb partján

Buzgárok az ellennyomó medence külső szélénél a Nagy-Duna jobb parti töltésénél, illetve mintavétel a buzgár által kimosott talajból a Mosoni-Duna jobb partján a későbbi tudományos elemzések végzésére

Az idei árvíz szakmai sikere volt a Margitszigeten egy több mint egy kilométeres szakaszon használt ún. tömlős gát és a szentendrei mobilgát. A vízzel feltöltött „hurka” előnye, hogy mérete rövid idő alatt egy méter magasra emelhető”– hangsúlyozta Nagy László – hozzátéve, hogy emellett Szentendrén “jelesre vizsgázott” a még újnak számító árvízvédelmi fal is. Ott a mintegy háromszáz méteres városi szakaszon körültekintő tervezés és előkészítés alapján a mobil védművet csak az árvíz idejére állítják fel. Mivel talapzata a parti műút szintjén fut, az év árvízmentes időszakában esztétikai és egyben turisztikai célokat is szolgált: használatával mind a vízen haladó, mind a városban sétáló turisták számára élvezhető maradt a Duna-parti város, illetve a folyó látványa.

A szentendrei tapasztalatok egyben hozzájárulhatnak a mára közismertté vált Római-parti árvédelmi fejlesztési viták nyugvópontra jutásához – egészítette ki a gondolatot Józsa János, emlékeztetve arra, hogy az MTA ad hoc bizottsága közelmúltbeli szakvéleményében – megfelelő tervezési kiegészítésekkel – támogatja a Római-part tervezett szakaszának felszerelését mobilgáttal.

Józsa professzor beszámolt arról is, hogy tanszéke és a MTA-BME Kutatócsoportja vizsgálta az árvíz áramlási viszonyait az előállt rendkívüli körülmények között. A helyszíni mérésekhez a Doppler-elvű mérési technikán alapuló ADCP (Acoustic Doppler Current Profiler) műszerrel felszerelt mérőcsónakot használták. A felszínről kiindulva a folyó teljes mélységében mérték a sebesség térbeli eloszlását. A professzor kiemelte, hogy először vált lehetővé bizonyos szakaszok részletes árvízi terepi mérése az ADCP használatával. „Ilyen a dömösi szűkület és gázló szelvénye, ahol a helyenként 10 métert meghaladó vízmélység mellett az áramlási sebesség túllépte a 3 méteres másodpercenkénti értéket. Itt a sebességeloszláson túl jól kivehetővé váltak a sziklazátonyos mederfenék fölött kialakuló ún. koherens áramlási struktúrák is.”

ADCP műszer mérés közben

ADCP sebességmérő műszer pihenőállásban

Számítógépes fedélzeti mérésvezérlés

A mérésekhez kapcsolódó on-line GPS támogatásnak köszönhetően rekonstruálták a mederfelszín hordalékmozgási sebességét, valamint a lebegtetett hordaléktöménység eloszlását is. „Az utóbbi a Duna árvízi hordalékmozgásának eddig nem ismert részleteibe adhat újszerű betekintést.”

Az adatok feldolgozása a folyó hidromorfológiai kutatásának keretében már zajlik. „Az eredmények várhatóan jelentősen hozzájárulnak a Duna helyenként már akut mederváltozási folyamatainak jobb megértéséhez, valamint a folyó hordalék-gazdálkodásának tudományos vizsgálatához.”

A két tanszékvezető szerint „most, amikor túl vagyunk egy újabb sikeres árvízvédekezésen” fontos feladat a szakmai következtetések széleskörű levonása. „A leglényegesebb az önkormányzati védművek helyzetének és állapotának újragondolása, hiszen kialakításuk nehezen egyeztethető össze az árvízvédelem országos stratégiájával, a megelőzéssel”– összegezték egyöntetűen, kiemelve a folyamatban lévő Duna-projekt még meg nem valósult elemeinek alapos vizsgálatát is. „Zajlik továbbá a feltárása annak, hogy hol volt elegendő a védművek kiépítettsége és hogy hol szükséges azokat megerősíteni”. A Duna esetében ugyanis nem lehetséges a Tisza-völgyhöz hasonló árvízi szükségtározók kialakítása. A töltések magasítása és megerősítése mellett fontos elem például a hullámtéri erdők rendezése és levezető sávok létesítése. Természetesen mindez összekapcsolódik az erdészet, a környezet-, valamint a természetvédelem érdekeivel, és minderre közös megoldást kell találni.

Mérési szemelvények a Dunakanyarban

A tetőző árvíz dömösi szűkületben mért sebességeloszlása

Józsa professzor tanszékének szakemberei árvízi hidrológiai és hidraulikai tapasztalataik alapján vezető szerepet töltenek be abban a már zajló projektben, amely a magyarországi Duna-szakasz mértékadó árvízi szintjeit definiálja újra. E mellett világossá vált, hogy el kell végezni mindazon tényezők körültekintő, széleskörű tudományos vizsgálatát, amelyek hatására az új dunai legnagyobb vízállások kialakulnak.

Zárógondolatként Nagy László több évszázadot átívelő véleményt formált: „az elmúlt bő egy évtized árvízi gyakoriságából ítélve az is lehet, hogy mindezek csak magasvizek voltak, az igazi nagy árvíz (mint amilyen pl. 1501-ben volt) még csak ezután alakul ki! Csak remélhetjük, hogy az árvíz időbeli távolodásával nem csökken exponenciálisan a döntéshozók érdeklődése hazánk legnagyobb természeti veszélyeztetettsége, az árvíz és az ellene való védekezés biztonságosabbá tétele iránt.”