Büki Dávid elsőéves építész hallgató a biatlonosok között vehetett részt az idei téli Universiaden Szlovákiában. A BME ÉPK hallgatójával a Műhely készített interjút.

Amikor tipikus téli sportokat kell felsorolni, mindig az elsők között említjük a biatlont. Nem véletlenül, hiszen egy meglehetősen összetett és közkedvelt mozgásformáról van szó, amely két részből, a sífutásból és a lövészetből tevődik össze. Magyarországon körülbelül csak kétszázan űzik versenyszerűen, többek között a nehéz felkészülési lehetőségek miatt. Büki Dávid sportszerető családjának köszönhetően ismerkedett meg a biatlonnal, édesapja nyomdokába lépve pedig ikertestvérével együtt edzenek és indulnak versenyeken. Idén mind a ketten részt vettek az Universiaden, Dávid hosszabb távon és a sprint számban is indult. Pályafutása egyik legeredményesebb és legjobb versenyeként tartja számon a téli megmérettetést, ahol a siker mellett izgalomban is bőven volt része.

Milyen érzés volt részt venni az Universiaden?

Nagy élmény volt hazánkat képviselni a legnagyobb téli egyetemi sporteseményen, jól éreztük magunkat. Két nappal korábban érkeztünk a helyszínre, így még volt lehetőségünk egy edzésre is. A kijutásban sokat segített a Magyar Sí Szövetség támogatása. Szerencsénk volt a pályával, mert ott rendezték a versenyt, ahová a legtöbbször járunk gyakorolni. Az első verseny jól ment, mivel itt hosszútávon indultam, több volt a lövészet, ami az igazi erősségem. Sikerült a legjobb formámat nyújtani, a húsz lövésből csak négyet hibáztam el, ami jó aránynak számít, így az 51. helyet szereztem meg. Két napra rá következett a sprint verseny, ahol sajnos technikai problémával kellett megküzdenem. A fegyver egy fontos alkatrésze törött el, így a testvéremét kellett volna használnom, de mivel az új volt, még nem érkeztek meg a papírjai. Csak a verseny előtt egy nappal engedélyezték a használatát, így el tudtam indulni ebben a számban is, sajnos végül nem sikerült jó eredményt elérnem, mivel a fegyver még ismeretlen volt számomra, nem volt rutinom a használatában.

Mikor kezdtél el a biatlonnal foglalkozni?

Viszonylag korán, 8-10 évvel ezelőtt kezdtem el a sífutással komolyabban foglalkozni, majd légpuskával is gyakorolhattam, 5-6 évvel ezelőtt pedig, amikor beléptem a megfelelő korosztályba, már kispuskával is lőhettem. Főleg a családi példát látva szerettem meg a sportot, mivel édesapám is aktív versenyző volt, később pedig edző lett. A mai napig az ő segítségével készülök, a lövészetben még mindig sok újat tanulok tőle, de a sífutásban már külföldi edzők segítségét is igénybe szoktuk venni. Az első versenyemre egy évnyi intenzív gyakorlás után neveztem, itt főleg a tapasztalatszerzés volt a cél. Fontos mérföldkő a sportkarrieremben a Sífutók Erdészeti Európa Bajnoksága, ahol váltóban kétszer az első helyet szereztem meg, egyszer pedig harmadik lettem. Ez ugyan sífutás volt, nem biatlon, mégis büszke vagyok az elért eredményekre.

A 2015. január 24-én induló Téli Universiadé Strbske Pleso-nál (Csorba-tó) és Osrblije-ban zajlott. Fotó: mefs.hu

Hogyan készülsz egy-egy versenyre?

Az edzéseket két nagyobb részre lehet bontani. Az egyik a nyári-őszi alapozó, itt heti 4-5 alkalommal készülünk száraz terepen. Miskolcon lakom, a legközelebbi jó minőségű pálya Galyatetőn van, itt adottak a lehetőségek a szakszerű felkészüléshez. Otthon is van lövész pálya, de az inkább csak gyakorlásra alkalmas. Az intenzív felkészülésre decemberben kerül sor, ekkor edzőtáborokban 1-2 héten keresztül napi három edzést szoktunk lebonyolítani. Ezeket legtöbbször Szlovákiába vagy Erdélybe szervezik, de tavaly például Olaszországban készültünk. Nagy kérdés volt számomra, hogy elsőéves egyetemistaként hogyan fogom tudni összeegyeztetni a tanulást és a felkészülést, de szerencsére eddig sikerült megoldanom. Igaz, középiskolában könnyebb dolgom volt, de bízom benne, hogy továbbra sem fog gondot okozni.

Milyen jövőbeli terveid vannak a sporttal, illetve a szakmai karriereddel kapcsolatban?

Ami a sportot illeti, elsősorban a februári junior biatlon világbajnokságon és a jövő évi felnőtt sífutó világbajnokságon való minél eredményesebb részvétel a célom. Szeretnék még szerepelni a téli olimpián is, bár a sportág egyre nehezebb helyzetben van, mivel a kvalifikációs kvóták száma a kis országok számára évek óta folyamatosan csökken.
Szakmai érdeklődésem középpontjában az építész szakma minél mélyebb elsajátítása áll. Körülbelül azóta szeretnék építész lenni, mióta elkezdtem biatlonnal foglalkozni, de a nagyobb hangsúly az előbbire helyeződik. Gimnazistaként a matematika és a fizika érdekelt, ezek a tárgyak itt is jól mennek, de az egyetemen a rajzot is nagyon megkedveltem. Ezzel szeretnék a jövőben elsődlegesen foglalkozni, de a sport mindig az életem része marad és a versenyzést sem fogom egyhamar abbahagyni.

Írta: Krisztián Veronika

Fotó: Pletser Hrisztosz

A cikk a Műhely XIII/2. számában jelent meg.