Taroltak a műegyetemisták az idei Logisztikai Csapatbajnokságon: ők álltak a dobogó mindhárom fokán. Győztesek és szervezők meséltek a verseny élményeiről.

„Az élet valamennyi szegmensében, kivétel nélkül minden iparágban jelenlévő mérnöki tudományterület a logisztika” – hangsúlyozta Bóna Krisztián docens, a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszék tanszékvezető-helyettese, az Országos Logisztikai Csapatbajnokság egyik alapítója és szervezője. „A logisztika egy szerteágazó és átfogó ismereteket követelő, integráló szakma, amely hidat képez az egyes mérnöki szakterületek között. Többek között e sokrétű tudás miatt is nagy a kereslet a munkaerőpiacon a logisztikai szakemberek iránt” – ecsetelte a hazai felsőoktatásban, így a Műegyetem nyújtotta oktatási palettán is népszerű képzésről a BME oktatója. Hozzátette, hogy az országban több intézmény is indít hasonló szakokat (például az Óbudai Egyetem, a Corvinus Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, a Veszprémi Egyetem stb.), ám „velük ellentétben a Műegyetem nemcsak egy részterületre fektet nagyobb hangsúlyt. A BME-n jelen van valamennyi logisztikával kapcsolatos téma, így a gépészeti oldal, az ellátási lánc, a modellezés és a gazdasági vonatkozásokat taglaló tárgyak is”. Ahogy fogalmazott: „a Műegyetem egyik legnagyobb ’aduásza’ az itt összpontosuló logisztikai szakértői gárda, amely az országban egyedülálló szellemi tőkét képvisel”.

„Elkötelezettek vagyunk a tanszéken zajló oktatási munka iránt, és misszióként tekintünk a logisztika népszerűsítésére” – fogalmazta meg a tanszékvezető-helyettes. Úgy véli, azokat a hallgatókat, akik a BME képzése mellett döntenek, a műegyetemi diploma presztízsértékén túl az itt tanítók hozzáértése és szakmai eredményei is vonzzák.

Bóna Krisztián úgy látja, a logisztika egy dinamikusan fejlődő szakterület a BME-n, ám még mindig fejletlenebb annál, mint ahol ma tartania kellene. „Más felsőoktatási intézmények – elismerve a téma fontosságát – jelentősebb anyagi és emberi erőforrásokkal támogatják a logisztikai képzést. A Műegyetemen már jó úton járunk, ám – ahogyan a piaci igények is mutatják – ettől többre lenne szükség” – fejtette ki a KJK docense, hozzátéve, hogy tanszékük mindent megtesz azért, hogy a legjobb képzőhellyé váljon mind Magyarországon, mind Közép-Európában. A tanszék közép- és hosszú távú stratégiájában kitüntetett szerepet szánnak az oktatók a logisztikának. Céljuk, hogy megértsék az ipar és a hallgatók igényeit, és folyamatosan alakítsák az oktatást ezek figyelembevételével. „A vállalatok és a diákok irányába is nyitni szeretnénk. Ipari partnereinknek nemcsak projektekben kínálunk együttműködési lehetőségeket, hanem rövidebb, koncentráltabb szakmai képzéseket is tartunk a jövőben. A hallgatók körében tovább népszerűsítjük a képzésünket, mélyítjük a tanárok és a diákok között meglévő partneri kapcsolatot, amelyről úgy véljük, hogy közös sikereink bölcsője lehet” – osztotta meg nézeteit a műegyetemi oktató. Kiemelte, hogy Magyarországon jelenleg húzóágazatnak tekintik a járműipart, amelynek – ahogyan minden jelentősebb ipari ágazatnak is – szüksége van logisztikai mérnökökre, akik közül „a Műegyetemen végeznek a legjobbak”.

Bóna Krisztián néhány aktuális, a tanszéki szakértők közreműködésével megvalósuló kutatási és ipari projekttel szemléltette a szakmai kapcsolatok jelentőségét. „A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) keretei között a hazai építőipari logisztikai folyamatok korszerűsítésével foglalkozunk; a BME-AUDI K3 Központ közreműködésével több most futó, és számos lezárt logisztikai projektünk is van a győri AUDI-val közösen. E közben szakértőink az egyik legnagyobb hazai építőgép-gyártó cég anyagellátási rendszerének teljes átalakításával foglalkoznak egy magyarországi logisztikai rendszertervező céggel (ADVERSUM) való stratégiai együttműködésnek köszönhetően. E szakmai társulás részeként tanszékünk munkatársai részt vettek a korábban méltán elhíresült luxusáruház, az ’Il Bacio’ logisztikai rendszerének tervezésében is: egy 1895-ben épült létesítményben kellett egy modern, 21. századi logisztikai technológiát installálni”. Bóna Krisztián hozzátette, hogy „a tanszék számos meghatározó ipari partnerének visszajelzése szerint a Műegyetemen diplomát szerzett logisztikai mérnökök magas szintű szakmai tudással rendelkeznek, és jók a munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeik”.

A tanszék teljes mellszélességgel támogatja, hogy a hallgatók valós ipari példákon keresztül sajátítsák el a legfontosabb logisztikai ismereteket. Ennek részeként a BME KJK Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszék 2015-ben az Országos Logisztikai Csapatbajnokság „hivatalos támogatói titulusa” címet kapta meg a megmérettetés feladatainak kidolgozásában nyújtott szakmai munkájáért. Ezzel a címmel a Műegyetem mellett csak a Budapesti Gazdasági Főiskola és a győri Széchenyi István Egyetem büszkélkedhet.

A második alkalommal meghirdetett, több fordulós versenyre a vártnál is több csapat jelentkezett, még határon túli magyar nyelvű intézményekből is. Az 1 millió forint összdíjazású verseny négy fordulójában idén nehezített pályán kellett bizonyítaniuk a mérnökhallgatóknak. Az első forduló tesztkérdései inkább gazdasági logisztikai jellegűek voltak, ami nem számít alapvetőnek a műszaki képzésben résztvevők számára. „A mércét azonban még így is megugrottuk! Egy jó szakembernek ugyanis bármilyen kérdésben otthon kell lennie” – vallotta büszkén a győztes csapat képviseletében Herbert Szabolcs, aki a tavaly második helyezést elért társaság tagjaként már szerzett tapasztalatot a megmérettetésen.

„Az előző évhez képest komolyodtak a feladatok, szigorodtak a szabályok, és megnőttek a hallgatókkal szemben támasztott szakmai elvárások is” – mutatta be a szervezői oldalt Bóna Krisztián. „Idén egy helyett már két, valós problémákon alapuló esettanulmányt kellett megoldaniuk a diákoknak: egy drogéria hálózat (Drogerie Markt) bolti készlethiány-csökkentésére vártak tőlük javaslatokat; illetve egy gépipari multinacionális vállalat (Emerson Process Management) gyártósori kiszolgálásában alkalmazott kézi anyagmozgató eszköz konstrukciójával kapcsolatos feladatot kellett megoldani” – fűzte hozzá a BME docense. Bóna Krisztián és Kovács Gábor oktatók a hétköznapokban ugyan tanítják a fiatalokat, ám most szervezőként és zsűritagként mindketten a „másik oldalon álltak”, és a háttérből figyelve semmilyen információt nem árulhattak el a bajnokság feladatairól.

Puskás Eszter a 3. helyezett csapat tagjaként idézte fel a verseny történéseit: „sok kérdést kaptunk, rövid megoldási időkkel és gyors váltásokkal. Ilyen feszített tempóban, nem kis stressznek kitéve csak arra tudtunk támaszkodni, amit az egyetemen tanultunk. Szükség volt némi higgadtságra ahhoz, hogy a kurzusokon tanultakat fel tudjuk idézni”.

Somos Zoltán Gábor ezüstérmes lett csapatával. Sikerük kulcsaként tekint a társaira, akikkel különböző vélemények esetén mindig érvelő vita keretein belül sikerült konszenzusra jutniuk. „Szorosak voltak a határidők, gyorsan, pontosan és hiba nélkül kellett dolgoznunk, hiszen minél jobban szerettünk volna szerepelni – mindezt persze egy csapatként.”

Herbert Szabolcs saját bevallása szerint nagyon sokat tanult és tapasztalt az előző bajnokságból. „Tavaly eljutottunk a döntőig, ám az utolsó lépéseknél elcsúsztunk. Erőt adtak az ott megélt percek, így idén még jobban akartuk a győzelmet, még többet készültünk, és tudtuk, hogy az utolsó utáni percben sem szabad lazsálni. A kemény munkának meg is lett az eredménye – miénk lett a győzelem!”

Puskás Eszter először vett részt ilyen megmérettetésen. Úgy véli, hogy a bajnokság kitűnő lehetőséget biztosított a valós életből vett problémák megoldására, miközben tét nélkül próbálhatta ki képességeit, és első kézből tapasztalhatta meg egy ipari projekt felépítését és kulcselemeit.

Bóna Krisztián a háttérből figyelte a műegyetemi mérnök-hallgatókat. Jó érzéssel töltötte el, „hogy a diákok ugyan verseny közben egymás ellenfelei voltak, mégis szurkoltak a másiknak. Kivétel nélkül mindenki végig a legjobban akart teljesíteni, ami a bajnokság, és ez által a logisztikai szakma tekintélyét emeli. Büszkék vagyunk a tanítványainkra!”

- TZS -

Fotó: Philip János