„Még magasabb színvonalú oktatásra is képesek lennénk”

Az orvostudomány, a fizika és a mérnöki tudomány találkozik az idén ötéves, Magyarországon egyedülálló, műegyetemi orvosfizikus képzésben.

35 végzett hallgató, 14 jelenlegi diák, 13 doktorandusz, közel 150 millió forint összértékű oktatási és kutatási projekt, közép-kelet európai szemmel nézve kiemelkedően jó és a hallgatók számára korlátozásmentesen hozzáférhető laborfelszereltség, konkrét és gyorsan hasznosuló hallgatói és kutatói eredmények, a gyógyítást minimális időn belül aktívan segíteni tudó végzettek – röviden összefoglalva ezek az öt éve indult mesterszak-specializáció eredményei, amelyek közül a legfrissebbekről Pesznyák Csilla egyetemi docens és Légrády Dávid egyetemi docens, a képzésnek helyet adó BME Nukleáris Technikai Intézet oktatói számoltak be a bme.hu-nak (a kutatókkal készített korábbi interjúnk ITT olvasható – a szerk.)

Az orvosfizikusok hazánkban elsősorban sugárterápiás intézményekben dolgoznak, de fontos kutatói és fejlesztői szerepet töltenek be az egészségügyhöz kapcsolódó ipari fejlesztésekben is. A nemzetközi életben a radiológiában, a nukleáris medicinában, a sugárterápiában és az egészségügyi intézmények sugárvédelmi szolgálatában is alkalmaznak orvosfizikusokat, ezt ma már a nemzetközi jogszabályok is előírják.Magyarországon évtizedekig nem volt orvosifizika-oktatás, annak ellenére, hogy külföldön ez a képzés már a hatvanas években elindult. Eközben a magyar egészségügy is használt olyan készülékeket, amelyek biztonságos üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen az orvosfizikusok alkalmazása. Bár mind az egészségügyi intézmények, mind az ipar alkalmazott fizikusokat már az 1930-as évektől, a szakmai tudás átadása – képzés hiányában – csupán szájhagyományon alapult. Először az orvosbiológiaimérnök-szak indult el 1995-ben a BME Villamosmérnöki Karon (az idén 20 éves képzéssel kapcsolatos legutóbbi cikkünk ITT olvasható – a szerk.).

E képzés keretein belül tervezték az orvosfizikus-oktatás kialakítását is, de mivel ezen a területen olyan szakemberekre van szükség, akik az ionizáló és nem ionizáló sugárzások klinikai alkalmazásával foglalkoznak, 2008-ban felkérték az BME TTK NTI-t az orvosi fizikai szakirány megszervezésére.

Egy korábbi kutatásból kinövő új, önálló tantárgy létrehozása (radioaktív gyógyszerek fejlesztése), az MTA Természettudományi Kutatóközpontjában található legújabb nukleáris MRI szkenner üzemeltetéséhez szükséges fizikus szakemberek biztosítása, ösztöndíjasok a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kutatólaboratóriumában, valamint számos fontos kutatás végzése – sorolták az elmúlt másfél-két év fejleményeit a szakirány felelősei.

Légrády Dávid az eredmények közül kiemelte, hogy az MTA TTK épületében működő szkenner szoftvereihez Kettinger Ádám, a BME NTI doktorandusza kapott hozzáférést, pontosabban ő biztosítja a szoftverek átírását, az akadémiai kutatók kérésének megfelelő mérési szekvenciák programozását (egyébként ezeknek az orvosi berendezéseknek a szoftveres működését is nagyon szigorú protokollokhoz kötik). Szintén kiemelte Kovács Noémit, aki a SOTE Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet szkennerén dolgozik, ahol az alacsony dózishatások mérésébe és a gyógyszerkutatásba kapcsolódott be. Papp Ildikó pedig az egészségügyben használatos lineáris gyorsítók konstrukcióját modellezte és ún. Monte Carlo-számításokat végez.

Monte Carlo-számítások

„Sok láthatatlan részecske (gamma fotonok, röntgen fotonok, neutronok) ’pattog’ ide-oda a térben, amellyel dolgozunk, ahhoz hasonlóan, mint amikor pattogó üveggolyókat dobunk be egy szobába” – világította meg Légrády Dávid a szerencsejátékok fővárosáról elnevezett módszer lényegét. „A kérdés az, mennyi megy ki az egyik irányba az ajtón, mennyi a másikon, ezt kell megbecsülni. Amikor besugárzást kap egy beteg, fontos tudni, hogy melyik szövetben mennyi energiát adott le a sugárzás; képalkotásnál pedig azt, hogy mennyi sugárzás hatolt át az emberen.” Ezeket a Monte Carlo-módszerrel lehet modellezni. „A módszer használatakor pattanó golyókat egyesével követjük, hogy – a véletlenek függvényében – melyik hová tud továbbpattanni. Sorsolunk neki egy lehetőséget a várhatóan bekövetkezők közül. Ez tényleg a szerencsejátékhoz hasonlítható. Egy milliárd részecskét vizsgálva viszont már felfedezhetők és kutathatók bizonyos analógiák, hogy ne kelljen minden egyes részecske útját végigkövetni. Ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan a grafikus kártyákon a fény útját követik például a számítógépes játékokban, így ilyen kártyákon is tudunk Monte Carlo-számításokat végezni. Vannak is közös projektjeink a VIK IIT-vel.

„Két egymás utáni évben is tőlünk kértek ösztöndíjas hallgatókat a NAÜ kutatólaboratóriumába (Bencsik Barbara és Almády Balázs). Részt vehetnek a legújabb dozimetriai kutatásokban, így olyan eljárásokat is kipróbálhatnak, amelyekhez nincs a BME-n a megfelelő eszköz – hívta fel a figyelmet Pesznyák Csilla.

A BME és az Országos Onkológiai Intézet szakembere hangsúlyozta, hogy BME-s doktoranduszai sugárterápiás kutatásokat is végeznek: Pócza Tamással készült el az első légzésvezérelt besugárzás Magyarországon (az eljárásban a tüdő mozgását követik, így a sugár sokkal koncentráltabb, kisebb területet ér, így jobban védhetők az ép szövetek). A fiatal kutató tüdő-sugársebészeti beavatkozásban is részt vett. Stelczer Gábor pedig annak lehetőségét kutatja, hogy egy emlőtumoros beteg esetében – a teljes emlőtérfogat helyett – csak a tumorágyat sugározzák be, amellyel – bizonyos feltételek mellett, egy meghatározott betegcsoportnál – jó eredményeket lehet elérni. Hülber Tímea olyan speciális mikroszkópot fejleszt, amely felgyorsítja a baleseti sugárdózis-mérési eredmények feldolgozását. Ez utóbbi eljárással gyorsabban meghatározható, hogy sugárvédelmi baleseteknél a beteg mekkora sugárdózist szenvedett el, így hatékonyabban kezelhető a sugárbetegség – magyarázta Pesznyák Csilla.

Gondolatok az öt éve indult orvosi fizikaképzésről

Az orvosi fizika a fókuszt a BME-re irányító, speciális terület – vélekedett a BME kancellárja. Barta-Eke Gyula fontos kancellári feladatként tekint a piacképes együttműködések generálására, meghatározó szerepet szánva a folyamatokban a Műegyetemnek.

„A BME felelőssége olyan szakemberek képzése, akik magas szintű technológiai és fizikai szaktudást igénylő orvosi eszközök működtetését segítik” – hangsúlyozta Aszódi Attila. Az NTI korábbi vezetője, jelenleg a paksi bővítés kormánybiztosa olyan területnek minősítette az orvosi fizikát, amelyre nemcsak a kórházakban van szükség. A BME egyetemi tanára felhívta a figyelmet a sugáregészségügy területén zajló változásokra is, amelyekhez a dozimetriát értő, a nemzetközi standardoknak megfelelni képes szakemberek kellenek, mint az orvosfizikusok. 

Jobbágy Ákos, a 20 éve indult műegyetemi orvosbiológiaimérnök-képzés képviselője, a BME Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék vezetője szerint a védőoltásoktól, az antibiotikumoktól és a technikai-műszaki alkalmazások fejlesztésétől lehet hatékony az egészségügy. Jobbágy Ákos ezért legalább olyan fontos problémának tartja a gyógyító személyzet munkáját hatékonyabbá tevő mérnökök hiányát az egészségügyben, mint a sokat emlegetett orvos- és nővérhiányt.

Czifrus Szabolcs, az NTI igazgatója hozzáfűzte, hogy az új diagnosztikai és terápiás berendezések, valamint ezek üzembe helyezése, üzemeltetése és minőségbiztosítása nagyrészt az orvosok mellett álló fizikusok képzettségén, gyakorlatán és hozzáértésén múlik. „A nálunk végzett orvosfizikusokat mély hivatástudat jellemzi, és tisztában vannak azzal, hogy a munkájuktól emberek élete függhet” – nyomatékosította a képzésnek helyet adó intézet vezetője.

A képzés és a kutatás-fejlesztés biztonságos finanszírozása még mindig nehézkes – vallották be az NTI oktatói. Pesznyák Csilla szerint sok értékes munkát adnak be a hallgatók, sok konferencia-előadást készítenek, de az absztraktok nagy részét azért nem küldik el a szervezőbizottságoknak, mert elfogadásuk esetén nem tudják biztosítani hallgatóik részvételének finanszírozásáta nemzetközi konferenciákon.

Légrády Dávid ugyanakkor előrelépésnek minősítette, hogy a K+F versenyképességi és kiválósági szerződések atomenergetikai és sugárvédelmi vonatkozásainál, illetve egy MRI készülék fejlesztésével egészségügyi vonatkozású területen is tudtak pályázni. A BME NTI kutatói a jövőben minél több, célzott és aktív kutatómunkára ösztönző kutatás-fejlesztési projektben szeretnének részt venni, és főként közvetlenül brüsszeli finanszírozásúakban gondolkoznak.

A műegyetemi orvosi fizika oktatói szerint további siker, hogy a H2020-hoz kapcsolódva jövőre itt, a BME-n szervezik meg az európai sugárvédelmi szakértők képzését, pontosabban a képzés prototípusát. Pesznyák Csilla ugyanakkor fontos hiányként említette, hogy nincs ipari fejlesztés a sugárterápiás eszközöknél – eltérően a diagnosztikától. „Az Országos Onkológiai Intézet nélkül, ami már így is túlterhelt, sugárterápiás vonalon semmit sem tudnánk kutatni. Túlságosan drágák nekünk azok a berendezések (például gyorsítók, tervezőrendszerek), amelyeken a hallgatók gyakorolhatnának, és a megfelelő elhelyezési lehetőségnek is híján vagyunk” – sorolta a sugárvédelmi szakember.
E problémák megoldása, valamint a jelenlegi néhány fős oktatószemélyzet túlterheltségének csökkentése még magasabb színvonalú oktatást tenne lehetővé a Műegyetemen – zárták a beszélgetést a BME Nukleáris Technikai Intézetben folyó orvosi fizika mesterspecializáció felelősei.

A képzésről további információk és érdekességek a szakirány saját közösségi oldalán találhatók

BK - TJ

Fotó: Philip János