Innovatív, könnyen mozgó kombájngépet terveztek és építettek mechatronikai mérnök alapszakos hallgatók. Harmadikok lettek és a legeredményesebb BME-s csapatot alkották.

„Nagyszerű látni, ahogyan egy kezdő mérnök ötlete hosszas tervezés és építés után megvalósul, és a technológiai tudásnak kézzel fogható eredménye születik” – ecsetelték a „Genezis” mérnökcsapat képviselői. Forgács Gergely és Szabó András mechatronikai mérnökszakos hallgatók két társukkal közösen neveztek be a Claas fiatal mérnököknek kiírt tanulmányi versenyére. Az volt a feladat, hogy megtervezzenek, majd megépítsenek egy olyan gépcsoportot, amely részben önjáró, alkalmas teniszlabdák és fakockák begyűjtésére és önálló szétválogatására. E mellett emberi erő segítségével helyváltoztatásra, illetve egy arató-cséplőgép (kombájn) néhány egyéb funkciójának végrehajtására is képes.

A Genezis csapatot négy harmadéves mechatronikai mérnök szakos hallgató: Forgács Gergely, Ignéczi Gergő, Sári József és Szabó András alkotja. A verseny ötlete a mezőgazdasági termelő családból származó Forgács Gergelytől származik, aki egy évvel ezelőtt három hallgatótársát hívta segítségül az egyedi szerkezet megalkotásához. A fiatalok a csapat nevének megválasztásával (a genezis görög szó, jelentése teremtés – szerk.) a természethez és a termeléshez fűződő szoros kapcsolatukat fejezték ki. Szemléletes hasonlattal élve „növekvő búzaszemhez” hasonlították magukat, és őszintén remélik, hogy mérnökpalántaként fényes jövő előtt állnak. A megmérettetésen egy hozzájuk közel álló és valós probléma megoldására tettek kísérletet. Érdekesnek találták, hogy próbára tehették tudásukat, és olyan ismeretre is szert tettek, amely túlmutat az egyetemi elméleti oktatáson. „A versenyen szerzett szakmai tapasztalataink későbbi mestertanulmányainkban és további mérnökversenyeken is hasznosíthatók” – fogalmazták meg a csapat képviselői a bme.hu kérdésére.

A fiatalok tavaly októberben kezdték meg a munkát, és közel három hónapos munka után, januárban nyújtották be terveiket a verseny szervezőinek. A Claas törökszentmiklósi telephelyén megrendezett döntőre a legjobb 10 csapat, köztük 6 műegyetemi társaság kapott meghívást, és ezzel együtt felkérést is arra, hogy tagjaik megvalósítsák a mérnöki terveikben előzetesen már bemutatott kombájngépet. „A szervezők szigorú és részletes feltételeket határoztak meg. Ilyen volt például a biztonsági öv és a bukókeret (borulás esetén a vezető biztonságát növelő merevítő szerkezet – szerk.) beépítése, vagy a 3 kötelező szerkezeti egység: a kombájngép, a vágóasztal (a terményt a talajról a gép belsejébe juttató, klasszikus felhasználás esetén 5-10 méter, esetünkben 1,5 méter széles alkatrész – szerk.) és az asztalkocsi (a vágóasztal szállítására – szerk.) kialakítása” – mutatták be a kombájngép technikai részleteit a hallgatók.

A döntő napján – „nulladik” lépésként – a versenybizottság rögzített kézi fékpróbán tesztelte a kombájngépeket: sík terepen kifejtett erővel vizsgálták, hogy a szerkezet képes lenne-e megállni egy 20 százalékos lejtőn. „A korábbi évek versenyeire benevezett gépek többsége túl könnyű volt, így a csapatok egy része már a fékpróbánál elbukott. Az idei szerkezetek már sokkal nehezebbek voltak, így jobban bírták a terhelést, ám lomhábbak is, ami bizonyos versenyszámoknál, például az akadálypályán hátrány lehetett” – részletezték a bronzérmet nyert hallgatók.

A döntőben a különböző begyűjtendő terménytípusok a teniszlabdák és a labda átmérőjével megegyező élhosszú kockák voltak. A „terményeket” a kombájn vágóasztalán keresztül kellett betakarítani, majd egy belső elkülönítő-szerkezet segítségével két tartályba szétválasztani.

A fiatalok saját tervezésű kormányszerkezetüknek és egyedi, pontos és megbízható szeparáló alkatrészüknek köszönhették sikerüket: „kombájngépünk 45 fokban forgatta el a begyűjtött tárgyakat, és az átmérőjüket vizsgálta meg szétválogatás előtt. Az elforgatott kocka és a labda átmérője nem azonos, így a szerkezet könnyen különbséget tudott tenni közöttük” – magyarázta Forgács Gergely. A csapatok 15 percet kaptak arra, hogy a száz labdát és a száz fakockát külön-külön összegyűjtsék. A pálya elhagyásáért vagy egy tárgy kihagyásáért büntetőpont járt. A Genezis csapat mérlege: negyed óra alatt 140 tárgyat gyűjtöttek be és mindössze 4 hibát vétettek. „A kockák közé nem ment labda, viszont a labdák közé bekerült 4 kocka, amit valószínűleg egy szállítás közben bekövetkezett sérülés okozott. A zárt textil szállítócső merevítése eltört, amit a helyszínen már nem tudtunk orvosolni, így hibás szerkezettel álltunk rajthoz” – idézte fel a versenyen történteket Szabó András. A már említett hibán felül több más probléma is nehezítette a műegyetemi fiatalok versenyzését: a gyorsulási versenyszám első másodperceiben leesett a hajtólánc a lánckerékről, így Forgács Gergely csapatpilótának kézzel kellett hajtania a szerkezetet, e miatt lassabban tudták teljesíteni az akadálypályát. „Szerencse a szerencsétlenségben, hogy több csapatnál is előfordult ugyanez a hiba, mi ügyesen manővereztünk, így végül meg tudtuk tartani a pozíciónkat” – tették hozzá a nyilatkozó csapattagok.

A műegyetemi fiatalok okkal büszkék dobogós helyezésükre, hiszen életük első mérnökversenyén sikerült elérniük ezt az eredményt. A megmérettetés első és második helyezettjei mesterszakos diákok és már sokadik alkalommal neveztek a versenyre. A győztesek („SZElektálók” csapat, Széchenyi István Egyetem – szerk.) például egy már bevált technikát tökéletesítettek: egy kerékpárhoz épített oldalkocsival indultak, amelynek már adott volt a műegyetemisták szerint kitűnően működő hajtáslánca, kormányszerkezete, fékrendszere, így jelentős tervezési és építési időt spóroltak meg. A Genezis csapat tagjai a harmadik hely mellett idén a legeredményesebb műegyetemi társaság címet is magukénak mondhatják.

„Néhány alkatrész beszerzése hetekig tartott, így a hozzá kapcsolódó szerkezetrészek szerelésével is várni kényszerültünk. Egy kicsit megcsúsztunk, és csak a verseny előtti utolsó hétre készültünk el. Nagyon örültünk, hogy a gép már az első próbaúton jól működött” – emlékeztek vissza a BME-s diákok, akik nagy izgalmak közepette fejezték be a kombájn építését a Műegyetem G épületében. A felkészülés utolsó napjaiban szabadidejük nagy részét a műegyetemi forgácsoló- és hegesztőlaborban töltötték. A tervezésben sok segítséget kaptak Kerényi Györgytől, a BME Gépészmérnöki Kar Gép- és Terméktervezés Tanszék tanszékvezető-helyettes egyetemi docensétől, aki a hallgatókkal korábbi versenyek tapasztalatait is megosztotta. A megépítésben az Anyagtudomány és Technológia Tanszék nyújtotta a legnagyobb segítséget: „használhattuk a labor munkaállomásait, szerszámait, és támogattak minket a labor munkatársai is” – ecsetelték a fiatalok.

„Megérte a sok fáradtság” – nyilatkozták egybehangzóan a csapattagok. Nagyon élvezték, hogy a tervezéstől a megvalósulásig vehettek részt egy termék létrehozásában. A versenyen nemcsak a mérnöki ismereteiket gyarapították, hiszen a projektmenedzsment is munkafolyamat fontos részét képezte. A gép megépítéséhez nélkülözhetetlen volt a szponzori támogatás, így a hallgatók felvették a kapcsolatot számos hazai céggel, nagy hangsúlyt fektettek a csapat marketingjére és a kommunikációra. Jól kellett gazdálkodniuk a rendelkezésükre álló idővel, a tervezést és az építést összeegyeztetve tanulmányaikkal. Elmondták, hogy sokat tanultak a felkészülés idején elkövetett hibáikból is: az egyik csapattag külföldi ösztöndíja miatt a tervezés idején skype-on tartották a kapcsolatot, így nehezebb volt a kommunikáció, időnként akadozott a kapcsolat, és a vázlatokat csak virtuálisan tudták egyeztetni. „A személyes jelenlét előnye nem pótolható virtuális térrel. A jövőben erre odafigyelünk” – hangsúlyozták.

A fiataloknak a csapatjáték is ismeretlen volt a mostani versenyig. „Megtapasztaltuk, hogy mit jelent közösségben dolgozni, amikor nemcsak a saját munkánkért, hanem a társaink teljesítményéért és a csapat sikeréért vagyunk felelősek” – tették hozzá az azonos évfolyamon tanuló BSc-s mechatronikai mérnökhallgatók, akik mindannyian a Műegyetemen szeretnék folytatni mesterszakos tanulmányaikat.

Már csak hab a tortán, hogy ketten – Ignéczi Gergő és Forgács Gergely – osztálytársak voltak, és egykori középiskolájukban is bemutatták a versenyre készített kombájngépet, remélve, hogy felkeltik a pályaválasztás előtt álló fiatalok érdeklődését a műszaki és a mérnöki pálya iránt. A Műegyetemet a sikeres továbbtanulás lehetséges helyszíneként mutatták be, ahol a kombájnversenyhez hasonló szakmai fejlődési lehetőségek is várják a tehetségeseket.

TZS - TJ

Fotó: Genezis csapat