Nem éri meg a késleltetés: a feladatok és a tanulás elodázása csak frusztrációt, később pedig bűntudatot, és döntésképtelenséget eredményez a GTK szakembere szerint.

„Halogatni annyit tesz, mint motiváltnak lenni arra, hogy ne tegyük meg, amit egy adott helyzet megkíván. A teendők, intézendők elnapolása egy bizonyos mértékig még csak az egyénnek okoz kényelmetlenséget, ám súlyosabb esetben már másokat is akadályoz akár a hétköznapi teendőikben” – hívta fel a figyelmet a halasztás okozta nehézségekre a bme.hu-nak Takács Ildikó, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Ergonómia és Pszichológia Tanszékének címzetes egyetemi tanára, halogatáskutató, akivel e jelenség lényegéről, demográfiai összefüggéseiről és az új koronavírus-járvány hozta rendhagyó helyzetről beszélgettünk.

„A notórius halogatók minden nap azzal nyugtatják magukat, hogy majd másnap ráérnek egy-egy dolog elvégzésére, elintézésére, csakhogy az elhatározást a következő nap sem követi tényleges cselekedet, így sokszor a folyamatban lévő ügyek és kifogások egyre csak gyűlnek” – ecsetelte a kezeletlen probléma lényegét a GTK oktató-kutatója, részletezve, a halogatás legegyszerűbb formája, amikor az illető késlelteti egy művelet elkezdését számos okból kifolyólag: az illető nem eléggé felkészült, hiányosak az ismeretei, vagy nem tartja elég fontosnak, időszerűnek a feladatot, és emiatt nem érez motivációt sem arra, hogy pontot tegyen a végére. „Ezek az akár apróságnak tűnő ’ügyek’ valójában az egyént a saját komfortzónájából kibillentő tevékenységek, amelyekkel egy halogató nem akar, vagy képtelen szembenézni.” A műegyetemi szakember külön csoportba sorolta azokat, akik önértékelési problémákkal küzdenek, elérhetetlen célokat tűznek ki, így már az odáig vezető út első lépéseit sem teszik meg. „Előfordulhat a másik véglet is: a maximalisták, a környezetük megítélésétől tartók, vagy a túlzott tökéletességre törekvők pedig ugyan belevágnak az adott tevékenységbe, ám az önmagukkal szemben támasztott magas elvárások miatt képtelenek befejezettnek tekinteni egy adott aktivitást.”

A GTK szakembere szerint a krónikus halogatók általában javíthatatlanok: rendszeresen elnapolnak döntéseket vagy tevékenységeket, emiatt csak nagyon nehezen, kemény munka és önismeret árán tudnak változtatni ezen megszokásukon. A javulás sokszor csak ideiglenes, gyakori körükben a visszaesés. Takács Ildikó ismertette a további személyiségtípusokat is: a túlvállalók rendszerint erejüket meghaladó feladatmennyiséggel kívánnak megbirkózni, de ennek nem tudnak eleget tenni; a kríziskeltők a határidő előtti utolsó pillanatban teljesítenek jól stressz nyomása alatt, a tökéletességre törekvők pedig állandóan elégedetlenek az eredményekkel, emiatt a teljesség örömteli érzése sem tölti el őket. A kényelmes halogatók általában valamilyen örömöt okozó tevékenységet végeznek a kötelességük helyett, és emiatt bűntudatot sem éreznek. Végül vannak olyan személyiségtípusok, amelyek az unalmas és a kreativitást mellőző feladatok esetén fogékonyak inkább az elnapolásra.

Takács Ildikó szerint a halogatásra való hajlam részben genetikai úton öröklődik, ám vannak a szocializáció kialakulásával tanult elemei is. „Sokat számít a szülői és a közvetlen környezetben látott példa, az iskolai követelmények szigorúsága. A családon tehát nagy a felelősség: a késleltetés kialakulását egy szülő saját példáján át elősegítheti, ám a tudatos nevelés döntő hatással lehet egy-egy gyermeke életére.”

A bme.hu-nak adott interjúban a GTK oktatóját a halogatás demográfiai összefüggéseiről is kérdeztük: „a jelenség sokkal inkább a fiatalokra jellemző, akik ifjú koruknál fogva úgy gondolják, előttük az egész élet, az idő még számukra végtelen, és a korosodó generációval ellentétben nem igazán érzékelik a ’ma’ elmúlásának súlyát”. Takács Ildikó szerint a magyarországi felsőoktatásban bevezetett kreditrendszer sem kedvezett az elnapolás ellen küzdőknek: az önállóan és saját felelősségre összeállított tanrendek miatt kevésbé volt súlya egy-egy tantárgy nem teljesítésének, lévén a diákok egy része úgy vélte, ha egy vizsga nem sikerül, megpróbálják a következő félévben, úgysincs hatással a tanulmányi előmenetelükre. „Az idősebbek jobban érzik az idő végességét, emiatt a késleltetés is kevésbé jellemző rájuk. Különbség van a nemek között is: a férfiak hajlamosabbak a halogatásra, amelynek az oka evolúciós: a nők már csak a biológiai termékenységük időbeli behatároltsága miatt is jobban odafigyelnek az elmúlásra” – árulta el Takács Ildikó.

A műegyetemi halogatáskutató szerint a jelenség csak rendszeres kontrollal, nagyon fegyelmezett viselkedéssel és kis lépésekkel korrigálható (pl. egyszerre csak egy dolgot változtassunk meg a nekünk nem tetsző napirenden). Önvizsgálatkor célszerű átgondolni és szem előtt tartani a halogatás következményeit, a potenciális konfliktusokat, ezek életminőségre gyakorolt hatását. Hangsúlyozta: „a napi teendők számvetésekor ne feledkezzünk meg a pozitívumokról sem: ha valami jó és sikeres dolog történt, megoldottunk egy feladatot, akkor ismerjük el, dicsérjük, és legalább képzeletben jutalmazzuk meg magunkat” – tanácsolja.

„A halogatásra hajlamosak helyzetét különösen megnehezítette a járvány miatti karantén, az otthontanulás és a kötelező home office” – hívta fel a figyelmet Takács Ildikó, javasolva, hogy a munka és a magánélet helyszínének összefonódásával célszerű összeállítani egy napirendet, jobban odafigyelni a határidőkre, a munkáltató által előírt és a saját magunk felállította szabályokra. „Itt is olyan követelményeket érdemes támasztani, amelyek teljesítése nem okoz túlzott nehézséget, de nem is könnyű nagyon” – említett néhány példát. Úgy véli, hogy a halogatók szabálykövetési problémája a vírushelyzet következtében meghozott óvintézkedések betartása kapcsán is jelentkezhet. Úgy gondolhatják, hogy a fertőzés rajtuk kívülálló jelenség, ami nem éri el őket, emiatt tévesen azt hihetik: maszkot sem szükséges viselni a tömegközlekedési eszközökön.

A Műegyetemen jelenleg is zajlanak a halogatás jelenségével összefüggésbe hozható tudományos elemzések. A BME Központi Tanulmányi Hivatal (KTH) és a TTK Matematika Intézet együttműködésében Szabó Mihály (KTH igazgató) és Molontay Roland (TTK Matematikia Intézet, Sztochasztika Tanszék, tudományos segédmunkatárs) vezetésével egy „Oktatási adattudomány” elnevezésű átfogó vizsgálat is zajlik; célja a nagy mennyiségű oktatási adatkincsben rejlő érdekes és értékes információk kinyerése különféle matematikai (elsősorban statisztikai és gépi tanulási) algoritmusok segítségével.  A projektben igazi összegyetemi együttműködés tudott megvalósulni, hiszen egy különösen érdekes kutatással bekapcsolódott a projekt munkájába a GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszékről Séllei Beatrix (GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék, adjunktus) is. „A hallgatói sikeresség vizsgálata” című projektben többek között arra keresik a választ a BME kutatói, hogy hogy a halogatás, mint viselkedési tényező, mekkora szerepet játszik az egyetemi lemorzsolódásban, emellett feltérképezik a fiatalok néhány személyiségjegyét és elemzik a pszichológiai tényezők szerepét a későbbi egyetemi teljesítmény előrejelzésében. A műegyetemi kutatók következtetéseiket egy jelenleg is formálódó publikációban foglalják össze, továbbá bíznak abban, hogy az őszi szemeszterben valamennyi elsőéves bevonásával elindulhat egy nagyszabású kérdőíves felmérés, hogy még pontosabb képet kapjanak a tanulmányi eredményekre ható pszichológiai tényezőkről.

TZS-GI
Fotó: BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék
Bélyegkép forrása: BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék