A legmagasabb magyar állami tudományos kitüntetésben részesült az ÉPK iskolateremtő munkásságú oktatója.

„Azért különleges ez az elismerés, mert ilyet építésznek csak nagyon ritkán adnak. Nagyon örülök, hogy a szakma kezdeményezte a jelölést: talán az adományozók az egész ágazat munkáját értékelték ez által” – vallja Horváth Sándor, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Épülettervezési Tanszék adjunktusa, aki kollégájával, Pataky Rita mestertanárral megosztva „Magyarország számára kivételesen értékes, a hazai épületszerkezetek színvonalának emeléséhez jelentős mértékben hozzájáruló munkásságuk, az építészeti alkotások esztétikai értéke és a magas műszaki minőség közötti harmónia megteremtésén alapuló, számos emblematikus műemléképület rekonstrukcióját is magába foglaló szakmai tevékenységük elismeréseként” ítélték oda közelmúltban a Széchenyi-díjat. A szakember úgy fogalmazott, „harminc éve ez a hivatásunk, ami nem az építőművészeti irány, de nagymértékben hozzájárul az épített környezet fejlődéséhez. A közmondás szerint az ördög a részletekben lakik: e részleteket nagyon jól kell tudni kezelni. Nem elég, ha egy létesítmény szép: az építőművész által megálmodott dizájnt, tömegformálást, főleg a ma divatos, egyszerű részletképzéseket sok esetben a szerkezettervezés háttérmunkájával lehet csak realitássá transzformálni”.

Horváth Sándor átveszi kitüntetését Áder János köztársasági elnöktől és Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől (Forrás: Miniszterelnöki Kabinetiroda)

Horváth Sándor affinitása az építészet iránt már gyermekkorában megmutatkozott: papírból, kartonból, plexiből épületeket fabrikált és terepasztalokat készített. Később, a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolában tanulta meg az alapokat, az órákon a hetvenes évek általános típusszerkezeteit ismerte meg. A debreceni Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát, majd az ottani tanulmányok részleges beszámításával került át a Műegyetemre. Mivel akkoriban nappali tagozaton csak egy oklevelet lehetett szerezni, ő lett az első, aki a lezárt tanulmányai után nappali tagozaton folytathatta ismereteinek elmélyítését. Ötödéves korára rájött, hogy inkább a műszaki tárgyak vonzzák, így demonstrátor lett az Épületszerkezettani Tanszéken. „Mint sokaknak, úgy nekem is Bakondi János tanár úr józan, egyszerűségre törekvő, logikus gondolkodása, ösztönző személyisége mutatott példát. A tervezés műszaki aspektusait hozta közelebb hozzám. Jól választottam, könnyen ’áll rá’ a fejem erre, a lehetséges műszaki megoldások újragondolása ma is a kreatív munka örömét nyújtja számomra. A másik meghatározó egyéniség, akire második apámként tekintek, Petró Bálint professzor. Hasonló külföldi iskolázottságunkból fakadóan mindketten ’németes logikával’ gondolkodunk” – idézte fel derűsen az egyetemi éveket a díjazott, hozzátéve, a nyolcvanas években kapott ösztöndíjak jelentősen segítették szakmai és oktatói kibontakozását, miközben hosszú távú szakmai kapcsolatokat eredményeztek.

Horváth Sándor az ösztöndíjas év, valamint az Ipatervben eltöltött másfél éves időszak kivételével 1980 óta az Épületszerkezettani Tanszék oktatója. A szakterület iránti elhivatottsága is a műegyetemi tevékenységéhez kötődik: a hetvenes-nyolcvanas években a hibás anyaghasználat, a gyenge épületfizikai ismeretek, valamint a felhasznált anyagok minősége miatt az országban jellemző lett a sok hibás lapostető-szigetelés. Egy 1986-ban megjelent törvény ezért előírta, hogy a tetőszigeteléseket külső, független szervezetekkel kell terveztetni, majd engedélyeztetni. Ez sok feladatot adott a tanszéknek, ahol e területen a szakmai átlagnál nagyobb tudás gyűlt össze. A magánvállalkozások alapításának lehetőségét kihasználva irodát alapított Pataky Ritával, így a megbízások egy részét BME-n kívül, de az intézmény szellemiségére alapozva teljesítették.

A Széchenyi-díjjal elismert szakemberek – nagyrészt irodájuk révén – a szerkezettervezési szakterület hazai alapjait teremtették meg. A terület kialakulását a XX. század utolsó évtizedeiben kialakult szempontok – mint például az energiatakarékosság, a környezettudatosság, a klímaváltozás, a komfortszint emelkedés – befolyásolták. A mára jellemző sokszínűséget az anyagok és szerkezetek belső összefüggései határozzák meg, és amely az új tudományágakban – mint például az épületfizikában, az akusztikában, az épületbiológiában, vagy az épületszigetelésben – való jártasságra épül.

Eiffel Palace, amelynek építész tervezési munkáiban Horváth Sándor is részt vett (Fotó: Meonline/Bujnovszky Tamás)

„Nem választható szét egymástól az oktatás és a tervezői szakmai gyakorlat: én a munkatapasztalatokat már másnap behozom az órára. A tanszéknek a kapott megbízásokon keresztül számos gyártó és kivitelező partnerrel van szoros kapcsolata. Gyakran megyünk a hallgatókkal műhelyfoglalkozásokra, építkezéslátogatásokra, amelyek összekötik az építési megvalósítás folyamatát, vagy az ahhoz kötődő szakmai-tervezési irányvonalat a különféle képzési kérdésekkel. Emellett a hallgatók egy-egy (diploma)tervbel összefüggsében konzultálnak velünk, ami ’járatja az agyat’. Sokszor kell utánanézni a fiatalok által a folyóiratokban, webes fórumokon látott technikáknak. Nívós tanári tevékenységet folyamatos szakmai, tervezői, kivitelezői gyakorlat és tapasztalat nélkül nem lehet végezni. Úgy vélem, a szakmai színvonal emelkedéséhez a mi munkásságunk is valamennyire hozzájárult és ebben szerepe van annak is, hogy nagyobb kihívásnak vagyunk kitéve az egyetemen: meg kell felelnünk az igényesebb megoldásokat kereső diákok elvárásainak” – hangsúlyozta Horváth Sándor.

Az építészeti megbízásokat általában tervező építészek nyerik: ha a feladat egyedi, az ismereteiket meghaladó szerkezeti kérdésbe ütköznek, ezért a specialisták tudása segíti őket. „Az építész gyakran az építőművészeti részre szakosodott, mi pedig arra, hogy vele kommunikálva próbáljunk az elképzelései mögött az apró részletképzéseket megformálni. Ennek folytán nem beázó, nem hőhidas, nem repedező, nem huzatos eredmények születnek. A kollégáimmal azt tartjuk ideálisnak, ha az első pillanattól kezdve, már a koncepcióalkotás folyamatába bevonnak minket a munkába” – ecsetelte a kitüntetett, hozzátéve, tevékenységük során számos nagyon különböző problémával találkoznak: például milyen legyen a kialakítása egy rétegrendnek, milyen kiemelések, peremek szükségesek, amelyek az épület tömegét is meghatározzák. A párkánymagasság az épületmagassághoz kötött, ebbe bele kell férniük a rétegeknek, ki kell találni, hogyan születik meg az épület termikus burka. „A tervezés első pillanatától kezdve ilyen jellegű döntéseket kell hozni. Kissé át is alakult ilyen szempontból az épülettervezés, mert bizonyos síkkordinációkat befolyásoló termékek születtek, például ilyen lehet egy árnyékoló szerkezet, ami végső soron a méretet meghatározó termék lesz” – osztotta meg az oktató, felhívva a figyelmet az építészekkel való együttműködés fontosságára. Előfordul, hogy az épület érdekeit szolgáló, az éppen aktuális kivitelezői szándékkal ellentétes megoldásokat kell keresztülvinni – fűzte hozzá.

Egyesek szakmai partnerek nagyon komolyan veszik az együttműködést, mások számára elég leszállítani egy dokumentációt és a megvalósítás során nem is tekintik meg az épületet. „Ez nem szerencsés, de nem is szükségképpen az irányító tervezőnek a felelőssége. Van, aki gátnak, korlátnak tekinti a szerkezettervezést, másokkal remekül együtt dolgozunk: például nem egy hétvégét töltöttünk munkával Zoboki Gáborral, amikor a Művészetek Palotáján kellett gondolkoznunk.” – emlékezett Horváth Sándor egyik jelentős feladatára, kiemelve: a megbízások szimultán jönnek. „Ha a generálépítész mond egy ütemtervet, szemrebbenés nélkül rábólintok mindenre. Negyedszázad alatt kialakultak azok a tapasztalataim, hogy soha egyik épület sem az eredeti elképzelés szerint fog megvalósulni. A tervezési hierarchia második-harmadik szintjén állunk, így nem tudjuk a határidőt befolyásolni” – árulta el a napi gyakorlatról, hozzáfűzve azt is, egyes projekteknél nem lehetett csúszás. A Westend City Center például a beruházói szándéknak megfelelően a tervezett húsvéti nyitás előtt hónapokkal, már karácsonyra készen állt, és a Puskás Ferenc Stadion avatómérkőzésének az időpontja sem csúszhatott.

A Papp László Sportaréna (Fotó: KÖZTI)

Horváth Sándor eddigi munkássága során körülbelül 2500 épület esetében kapott kisebb-nagyobb feladatot. A tervező az egyik legizgalmasabb szakmai kihívásának tartja a BKV Hamzsabégi úti autóbuszgarázs rekonstrukcióját, amely tanszéki külső megbízás volt, és amelynek felelős tervezőjeként tevékenykedett. „Ez a gyönyörű korai vasbeton műemlékünk állapota nagyon leromlott, korróziós, padlószerkezeti, tartószerkezeti problémái voltak, a feszítőkamrákat is meg kellett vizsgálni, felújítani. Az irodai megbízásokkal párhuzamosan végeztük ezt” – jegyezte meg. Büszke még a Zeneakadémia, valamint a budai vár épületeinek, a Várkert Bazár és a Karmelita Kolostor felújítására is. „Egyes épületeknél részfeladataink adódtak, például a Mátyás-templomnak csak a huszártornya tartozott hozzám, de nagyon büszke vagyok rá. A Kisföldalatti felújítása során a szigetelés, vagy a négyes metró egyes állomásainak a szaktervezése mind olyan kuriózum, amelyek az életben csak egyszer adódnak” – emelte ki a szakember. Kitért arra, az utóbbi időben megszaporodtak az egyházi műemlékek miatti megkeresések: a közelmúltban fejezték be az egri bazilika utólagos szigetelését, most pedig a Bélapátfalvai Ciszterci Apátságon végeznek hasonló munkát.

A Várkert Bazár(Fotó: KÖZTI)

A díjazottak a hazai építési szakipar fejlődéséhez nagyban hozzájáruló szakmai szövetségek megalapításán, a nemzetközi kapcsolatok kiépítésén, az ágazat szabályozásának egységesítésében is alapvető szerepet vállaltak. Horváth Sándor és Pataky Rita tevékenysége teremtette meg a hazai szakipari területeken az irányelvi stílust. Más országokban – például a német nyelvterületen – mindent szabványosítottak, Magyarországon nem: a szabvány alatt a szabályozási hierarchiában az irányelv áll. E sajátságos szintű jogszabály-rendszer kialakítása hazánkban a díjazottak nevéhez kapcsolódik: először a szigetelőszakma, majd a nyílászárósok, épületkémikusok stb. is átvették ezt a szemléletet.

„Pataky Ritával harminc éve van közös szakértői, szaktervezői múltunk, 27 éve irányítjuk közösen irodánkat. Sokan úgy sejtik, hogy házaspár vagyunk, pedig nem. Azonban a sok együtt töltött év és a közös gondolkodás miatt merem állítani, hogy annyira ismerjük egymás gondolatait és válaszait, hogy akár szakmai fórumokon is helyettesíteni tudjuk a másikat. Ami miatt a mostani jeles elismerést kaptuk, azt az elmúlt bő 25 évben – közös irodai és szakmaszövetségi munkában – együtt hoztuk létre: nem lehet szétválasztani” – összegezte Horváth Sándor.

HA-GI
Bélyegkép forrása: Miniszterelnöki Iroda