„Kicsi ország vagyunk, nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel kell versenyeznünk”

Kiemelkedő szakmai munkájáért és tehetséggondozói tevékenységéért József Nádor Emlékéremmel jutalmazták a VBK professor emeritusát.

„Az egyetem legrangosabb kitüntetését elnyerni igen nagy megtiszteltetés és öröm számomra, nem számítottam rá. Több évtizedes műegyetemen végzett munka után vonultam nyugdíjba, ennek elismeréseként értékelem az érmet. Nem szakadtam el attól a helytől, ahol annyi éven át tevékenykedtem és nem is akarok: a feladatok professor emeritusként továbbra is várnak rám” – emelte ki a bme.hu számára Huszthy Péter akadémikus, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) Szerves Kémia és Technológia Tanszék professor emeritusa, aki a „Kar Habilitációs Bizottsága és Doktori Tanácsa elnökeként a VBK képzései, ezen belül kiemelten a doktoranduszképzés eredményességéért több mint 40 éven keresztül kifejtett elkötelezett tevékenységéért” vehette át az elismerést. Az oktató 1980 óta dolgozik az intézményben, és mint fogalmazott, „még a több éves egyesült államokbeli vendégoktatói munkám során is szoros kapcsolatban álltam a műegyetemi kollégáimmal”.

A BME Szenátusa a kimagasló oktató-nevelő és tudományos munkát, valamint az egyetem jó hírének növeléséért végzett tevékenységet ismeri el József Nádor Emlékéremmel. A Műegyetem legrangosabb kitüntetését ugyanakkor azok is megkaphatják, akik az igazgatásban, a gazdálkodásban, az üzemeltetésben vagy más egyetemi munkaterületen nyújtottak kimagasló teljesítményt.

2020-ban öten kaptak József Nádor Emlékérmet:

Ádám József, az ÉMK Általános és Felsőgeodézia Tanszék egyetemi tanára (Dunai László, az Építőmérnöki Kar dékánja előterjesztésére);

Huszthy Péter, a VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék professor emeritusa (Nagy József, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja előterjesztésére);

Vajk István, a VIK Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék egyetemi tanára (Charaf Hassan, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja előterjesztésére);

Pipek János, a TTK Fizikai Intézet Elméleti Fizika Tanszék címzetes egyetemi tanára (Horváth Miklós, a Természettudományi Kar dékánja előterjesztésére);

Mihály György, a TTK Fizikai Intézet Fizika Tanszék egyetemi tanára (Józsa János rektor előterjesztésére).

(A díjazottakkal készült további interjúk rövidesen olvashatók lesznek a bme.hu-n - szerk.)

Huszthy Pétert – miután kémia szakon diplomázott – pályája során sokrétű szakmai érdeklődés jellemezte: először elektrokémiával, később szervetlen kémiával foglalkozott, majd a szerves kémia területe felé fordult, mivel szerinte ez a terület „kicsit olyan, mint a sebészet az orvostudományban: gyakorlatiasabb, kézzelfoghatóbb munkát kínál”. A Gyógyszerkutató Intézetben töltött négy év után, 1980-ban pályázta meg a BME Szerves Kémia Tanszék tanársegédi állását, ahol Lempert Károly professzor, akadémikus kutatócsoportjába került és főként heterociklusokkal foglalkoztak. A fiatal kémikus külön témát kapott: a triarilmetil--halogenidek nukleofil, valamint az ún. egyelektron-átmenettel (Single Electron Transfer, SET) történő reakcióit kutatta. Később ez a terület képezte kandidátusi disszertációjának tárgyát, amelyet 1987-ben védett meg.

A szakember gyógyszerkémiai kutatásai sokrétűek, egyes eredmények szabadalmakhoz vezettek, mindezt tavaly a szakma is elismerte és Jedlik Ányos-díjjal jutalmazta. Az indoklás szerint a professzor szabadalmi tevékenysége főként antibiotikumok és gyógyszermolekulák gyártásának eljárástechnikája terén kiemelkedő. (A kutatóval akkor a bme.hu is készített interjút – szerk.)

Huszthy Péter a 80-as évek második felétől kezdődő amerikai tartózkodása teljesen új és izgalmas téma megismerését eredményezte: a szupramolekuláris kémiában mélyedt el, főként ún. koronaétereket vizsgált, ami közvetve szabadalmakhoz is vezetett. „Munkánkkal a természet makromolekuláit, enzimeket, nukleinsavakat utánozva, sokkal egyszerűbb, de hasonló funkciót betöltő vegyületeket tudunk létrehozni. Mindezeknek a gyógyszerektől a növényvédő szereken és parfümökön keresztül a vízszűrőkig számos iparágban lehet jelentősége.” A közelmúltban doktorandusz hallgatóival például továbbfejlesztették a vízben oldott, mérgező rézionokat kiszűrő koronaéter-szilikagél rendszerüket és az ólomionokra is szeretnék alkalmazni: a kutatások első fázisaként megtalálták az ólom szelektormolekuláját. A felfedezés távlati célja a vízben oldott mérgező fémionokat kiszedni képes szűrőrendszerek kifejlesztése, amely – egyebek mellett – jobb minőségű ivóvizet eredményezne.

A József Nádor Emlékérem elsősorban a díjazott tudományszervezésben és témavezetésben elért kiemelkedő teljesítményét ismeri el. Huszthy Péter 1980-ban kezdett dolgozni az akkori nevén Szerves Kémia Tanszéken – ami 2007-től egyesülve a Szerves Kémia Technológia Tanszékkel a Szerves Kémia és Technológia Tanszék nevet vette fel –, az oktatási tevékenységét azóta végzi: több mint 40 évvel ezelőtt főleg laborgyakorlatokat, később tantermi előadásokat tartott, és saját tárgyakat is tanít.

„Az elmúlt években jelent meg a Szerves kémia I. tárgyhoz készült jegyzetünk, ami kedvező visszhangra talált. Több évtizedes hazai és külföldi oktatói tapasztalataimat igyekeztem összegezni benne, bár a könyv csapatmunka eredménye, hiszen tanítványaim készítették a kivonatokat, ami alapján a jegyzet elkészült. Az Akadémiai Kiadónál megjelent online kiadványt sokan az előadások alatt megjelenítik, kiegészítik, aláhúznak benne részeket. Egy kicsit féltem, ha egy használható jegyzet megszületik, akkor majd nem járnak be a diákok az óráimra, de nem ez történt: jönnek, visszajeleznek és kérdeznek. A reakciók fontosak számomra, hiszen én is sokat tanulok belőlük, mert látom azokat a pontokat, amelyeket erősíteni kell, ezeket olykor a szünetekben meg is beszéljük.”

Huszthy Péter ezen kívül egy új választható tárgy tanmenetét is kidolgozta, a szupramolekuláris kémiához tartozó makrociklusok kémiáját: ez nagyon fontos része a kémiának, a Nobel-díjak történetében az első olyan téma, amiért két alkalommal is elnyerték tudósok az elismerést.

A szakember nagyon aktív oktatás-és tudományszervezési tevékenységet folytat ma is. Jelenleg 18 bizottság munkájában vesz részt: régebben a VBK Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának az elnöke volt, pár évig ezzel párhuzamosan az Egyetemi Habilitációs Bizottság és Doktori Tanács (EHBDT) alelnökeként is dolgozott. Számos akadémiai bizottságnak is tagja, illetve elnöke. „Nagyon hasznos tapasztalatként értékelem, hogy figyelemmel kísérhettem a PhD és a habilitáció megszerzésének összegyetemi folyamatát, mivel nemcsak a vegyész, hanem a többi doktori iskola tevékenységébe is beleláthattam. Az Oláh György Doktori Iskola nagyon magas színvonalat tart évek óta: előfordult, hogy több mint 30 doktorandusz is végzett egy év alatt, akiknek egyébként más egyetemekhez képest szigorúbb feltételeket kell teljesíteniük a védésig” – ecsetelte az akadémikus, elárulva azt is: pályafutása során több mint tíz doktorandusza kapott PhD fokozatot, számos tanítványa pedig az iparban, vagy külföldi egyetemeken ért el sikereket; emellett számos díjazott TDK és diplomamunka témavezetője volt.

A tehetséggondozás, a kiemelkedő képességű hallgatók nevelése mindig fontos volt Huszthy Péter számára. „Kicsi ország vagyunk, nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel kell versenyeznünk. A BSc és MSc hallgatóknak a 15-20 százaléka kiemelkedő tehetség, foglalkozni velük fontos feladat. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság kémiai szakosztályának októberi konferenciája számomra is siker, hiszen azok a kiváló hallgatók, akiknek konzulensük vagyok, szép díjakat hoztak el. Nagy öröm az oktatónak, témavezetőnek, ha a tanítványai jól szerepelnek. Sokszor jobb érzés, mintha maga kapna elismerést, mert látja: át tudja adni a hosszú évek során összegyűlt hasznos tapasztalatokat”. – fogalmazott az elismert oktató-kutató.

„Doktoranduszokkal, doktori iskolával foglalkozni azért szép egy oktató számára, mert a hallgatók krémjével találkozhat. Motivált, fiatal tehetségekkel, akik szívvel lélekkel dolgoznak és lendületet visznek a munkába, ez pedig minket is húz előre. Nagyon jó látni a fejlődésüket.  Nem az a fontos, hogy honnan indul valaki, hanem az, hogy hová jut el. Öröm látni, ha kicsit nehezebben kezd egy hallgató, mégis előbb-utóbb aztán a sok munka meghozza az eredményét. Kicsit olyan, mintha a saját gyerekünk sikerének örülnénk” – fogalmazta meg hitvallását a József Nádor Emlékérmes oktató.

HA-GI

Fotó: Philip János