„A mi generációnk számára a fenntarthatóság már alapvető érték”

Az elavult lakótelepi házak élhetőbbé tételét tűzte ki célul a Műegyetem építészmérnök hallgatóinak nemzetközi versenyen díjazott projektje

„A lakótelepek típusépületeinek általunk kidolgozott továbbfejlesztési koncepciója az együttműködésen, a használók, a beruházók és a döntéshozók szimbiózisán alapul” – hangsúlyozta a bme.hu kérdésére Hernádi Zsombor és Zacher Márton a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Urbanisztika Tanszékének negyedéves hallgatói, akik a JALTP Additions című projektjükkel a rangos Urban Design Award nemzetközi versenyen megosztott harmadik díjat nyertek.

 

Hernádi Zsombor és Zacher Márton

Az Urban Design Awards-on 25 éve a legjobb urbanisztikai fejlesztési projekteket díjazzák, melyeket nemzetközi zsűri bírál el. A BME Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszéket hat előzetesen kiválasztott terv képviselte az idei pályázaton.

A Cseh Egyetem Építészkarának Urbanisztika Tanszéke által meghirdetett versenyre cseh, lengyel, szlovák, spanyol és magyar egyetemekről érkeztek munkák. Az első körből 60 pályamű közül 15 jutott tovább, amelyek közül a zsűri szerinti 6 legígéretesebb került be az utolsó fordulóba: az eredmények kihirdetésére 2021. március 24-én került sor.

Zacher Márton elmondta, az egész családja mérnöki beállítottságú, így azok közé tartozik, akik már gyerekkoruk óta építészek akartak lenni: az egyik idősebb testvérével egy évet még együtt jártak a BME építészkarára, aki azóta végzett építészmérnök lett. Hernádi Zsombor közgazdász hátterű családból származik, a jelenleg a müncheni Technische Universitaten tanuló hallgatót pályaválasztásában a „klasszikus építész motiváció” vezérelte: az arany középutat kereste az alkotás, a humán tudományok, a kreativitás és a műszakiság, a reál területek között.

A két hallgató a díjazott projektjén az építészképzés hatodik féléves tervezési tárgya, a Városépítészet II. keretében kezdett dolgozni. A kurzus résztvevői több tankört alkottak, amelyek a városi környezet különböző kérdéseivel foglalkoztak. Márton és Zsombor az Alföldi György dékán, az Urbanisztika Tanszék (ÉPK) egyetemi tanára vezette József Attila-lakóteleppel foglalkozó csoportba került – konzulensükként közreműködött Kurucz Olívia DLA hallgató is. A szemeszter első felében a tankörök vezetői által irányított kutatásokat végeztek: többek között az volt feladatuk, hogy felvegyék a kapcsolatot a vizsgált lakóközösséggel, feltérképezzék a helyi problémákat, a kihasználatlan lehetőségeket és ezekre különféle alternatív megoldásokat keressenek. Ezt követte – a szemeszter második felében – a tényleges tervezés. Sokféle elképzelés született: egyes csoportok művelődési házat, kávézót, parkolót, zöldterületet terveztek.

„A József Attila-lakótelepen feltárt problémákhoz hasonló kérdések más közösségekben is fellelhetők: ilyenek voltak a kicsi lakásméretek, a műszakilag leromlott épületállomány vagy az erkélyek hiánya. A zöldfelületek megléte ugyan érték, de a magánkertek hiánya nem előnyös” – sorolta Zacher Márton a vizsgált helyekről, hozzátéve, a fejlesztési ötleteikkel nem pusztán az volt a céljuk, hogy egy konkrét helyszínre érvényes megoldást kínáljanak, hanem olyan lehetőségeket gondoltak végig, amelyeket máshol is lehet alkalmazni.

A tervezők kiválasztották a három legjellemzőbb típustervet és ezekre – a teljesség igénye nélkül – három fejlesztési megoldást dolgoztak ki. Az első koncepció az épületek hosszanti, a második a rövidebbik homlokzat irányában történő, a harmadik alternatíva pedig a függőleges bővítés lehetőségeit tekintette át.

Az első ötlet a sávházak hosszanti homlokzatának lehetőségeit aknázza ki. Ezekben két lépcsőház van, szintenként nyolc lakással, amelyek a budapesti lakáspiacon egy többgyerekes családnak kis alapterületűnek számítanak. Az elképzelés szerint egy lakástársaság felvásárolná a lakások lehető legnagyobb részét. A szemközti lakások a közös falon keresztül egybenyithatók: az így megnövekedett alapterület már versenyképes lenne, az esetleges értékesítésből befolyó források pedig a további korszerűsítésre fordíthatók. A fiatalok elképzelése szerint a homlokzat elé könnyűszerkezetes acélváz bővítés kerülne: a lakások előtti térrészt a lakók a saját belátásuk vagy pénztárcájuk szerint használhatnák, akár saját teraszt, télikertet stb. kialakítva.

Homlokzati bővítés látványterve

A második elképzelés egy külsős beruházó és a lakóközösség szimbiózisára épít. A hosszanti házak rövidebb oldala felé terjeszkednének, ahol a külsős beruházó jó lokációjú irodát építhetne. A létrejövő tetőkertet pedig az iroda dolgozói és a ház lakói egyaránt használhatnák.

Sávház hosszanti irányú bővítése irodával

A tetőtéri bővítés pedig a magas pontházak problémáit csökkentheti: a lakóközösség összefogásával függőlegesen terjeszkedne az épület. A közösségi tetőkert mellett akár több felső szint is jó kilátással rendelkező penthouse lehetne, amelyek értékesítéséből a lakók további forrásokat kaphatnának az épületegyüttes felújításához, hőszigeteléséhez.

Pontház tetőbeépítésének látványterve

„A József Attila-lakótelep egy 1957-től több ütemben épült mintalakótelep volt, létrejöttekor mindig a korának legkorszerűbb építési technológiáit használták. A kezdeti időkben épült részeken jól megfigyelhető a hagyományos technológia nyoma, a későbbi ütem létesítményei pedig már típustervek alapján, iparosított építési technológiával, sok előre gyártott elem felhasználásával születtek meg. Arra gondoltunk, az ötven évvel ezelőtti mintalakótelep ma az olcsó, könnyűszerkezetes megoldások etalonja lehetne, irányt mutatva a Magyarországon lévő hatalmas lakótelep-állomány élhetőbbé tételének. Szeretnénk bemutatni, hogy kis léptékű beavatkozásokkal revitalizálni, korszerűvé lehet tenni ezeket az épületeket és így a közösségek életét jobbá tenni” – ecsetelte Hernádi Zsombor.

A fiatalok acél tartószerkezetre és sok üvegre épülő könnyűszerkezetes megoldási javaslatai eltérnek a vasbeton-technológiától: a tervezők el akarták kerülni az ötven évvel ezelőtti hibákat, miszerint az így létrejövő masszív vasbeton konstrukció ma már korszerűtlen, és lebontása sem költséghatékony.

„Nemcsak a két véglet létezik: ami lehet egy kényelmetlen együttélés a korszerűtlen épületekkel, vagy ezek lebontása és egy hasonló épülettípusnak a korszerű – ám igen költséges – felépítése. A mi generációnk számára a fenntarthatóság már alapvető érték: az elavult lakások fenntartható továbbfejlesztését egy lehetséges megoldásnak véljük a problémák orvosolására. Mindemellett megfigyelhető, hogy a budapesti ingatlanpiacon már szinte elfogytak a jó lokációjú épülethelyek, rövidesen sor kerül a már meglévő épületállomány ’újrahasznosítására’. Rengetegen laknak lakótelepen, ingatlanfejlesztési koncepciónk megalkotásakor e lakóközösség érdekeit is figyelembe vettük” – összegezték az Urban Design Awards díjazottjai.

HA-TZS

Fotó: Hernádi Zsombor, Zacher Márton