„Munkámban sikerült megvalósítani az oktatás, a kutatás és a mérnöki gyakorlat egységét”

Széchenyi-díjjal ismerték el az ÉMK dékánjának az acélszerkezetek elméleti kutatásainak és a történelmi hidak felújításának területén folytatott tevékenységét.

„Az oktatói és a kutatói munka során naponta érik az embert olyan elismerések, ami miatt öröm kiállni a katedrára, folytatni a szakmai és kutatási tevékenységet. A Széchenyi-díj ezeknek a napi elismeréseknek a felerősített összegzése, talán visszaigazolása a teljes életpályának is” – fogalmazott Dunai László építőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a BME Építőmérnöki Karának (ÉMK) dékánja, a Hidak és Szerkezetek Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Az oktató-kutató a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából odaítélt állami kitüntetések közül a Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során az acél- és öszvérszerkezetek méretezéselmélete, illetve tervezési metodikájának kidolgozása terén végzett, nemzetközileg is jelentős tevékenysége, valamint Budapest főváros történelmi hídjainak és acélszerkezeteinek felújításában vállalt kiemelkedő szerepe elismeréseként részesült Széchenyi-díjban. A díjazott hozzátette, „az elismerés mellett nagy ajándékot kaptam azzal a szeretet-megnyilvánulással, amely életutam valamennyi állomásáról érkezett számtalan gratulációval, a gyerekkori, a középiskolai és az egyetemi barátaimtól, tanáraimtól, kollégáimtól, volt és jelenlegi hallgatóimtól, a sok ismerőstől/ismeretlentől és természetesen a családtól.”

(A díjazott műegyetemi oktatók-kutatók teljes névsora a bme.hu korábbi tudósításában olvasható – szerk.)

Dunai László szakmai életpályája

Képzettség, tudományos fokozatok

1983 – építőmérnök, BME ÉMK

1986 – mérnöki matematikai szakmérnök, BME ÉMK

1987 – Dr. Univ., BME ÉMK

1995 – a műszaki tudomány kandidátusa, MTA

1996 – PhD, BME ÉMK

2002 – Dr. habil, BME ÉMK

2008 – MTA doktor, MTA

2016 – MTA levelező tag

Munkahelyek, beosztások

1983-1986 tudományos ösztöndíjas; 1986-1989 tudományos munkatárs; 1989-1996 adjunktus, 1996-2003, egyetemi docens; 2003- egyetemi tanár; 2010- tanszékvezető

BME ÉMK Acélszerkezetek Tanszék, Hidak és Szerkezetek Tanszék

2007-2009 Stratégiai dékánhelyettes; 2009-2013 Általános dékánhelyettes; 2013 dékán

BME ÉMK

Ösztöndíjak

1989-1990 (9 hónap), Lehigh University, USA, Dr. Korányi Imre Építőmérnöki Ösztöndíj

1992-1993 (15 hónap), Osaka University, Japán, JSPS Posztdoktori Ösztöndíj

1997-2000 Széchenyi Professzori Ösztöndíj

2001-2003 Széchenyi István Ösztöndíj

Oktatási tevékenység

Építőmérnöki alapszak – szakfelelős, specializációfelelős

Acélszerkezetek, Magasépítési acélszerkezetek, Hídépítés, Acélhidak

Szerkezet-építőmérnöki mesterszak, specializációfelelős

Vékonyfalú acélszerkezetek, Szerkezetek stabilitása, FEM based design of structures, Nonlinear finite element analysis of steel structures (Osaka University)

PhD-képzés: Vékonyfalú acélszerkezetek elmélete, Szerkezetek vizsgálata földrengésre, Computational analysis and design, Szeizmikus tervezési elvek

TDK dolgozatok száma: 47, Diplomatervező hallgatók száma: 167

Doktorandusz hallgatók száma: 17 (fokozatot szerzett 16, aktív 1)

Kutatási szakterületek

acél- és öszvérszerkezetek; szerkezeti csomópontok szeizmikus viselkedése; vékonyfalú acélszerkezetek stabilitása; hidak stabilitása és fáradása; szerkezetek numerikus modellezése; végeselem-módszer alapú méretezés

Díjak, szakmai elismerések

2006     Pro Progressio BME Oktatói TDK Díj

2009     Apáczai Csere János-díj, Magyar Művelődésügyi Minisztérium

2009     Akadémiai Díj, Magyar Tudományos Akadémia

2017     Széchenyi Társaság Díja

2017     Medgyesegyháza Díszpolgára,

2018     Az év hidásza, Innovációs és Technológiai Minisztérium

2018     Korányi Imre díj, Vasúti Hidak Alapítvány

2020     A Műegyetem Kiváló Oktatója, BME

2021     Széchenyi-díj

Tudományos és szakmai közéleti tevékenység

Structural Stability Research Council (1991- tag)

Association of Steel – Concrete Composite Structures (1994- tag)

European Convention for Constructional Steelwork (2010- tag)

CEN/TC250/SC3/WG22 EN 1993-1-14 (2017- munkacsoport vezető)

MTA Szilárdtestek Mechanikája Bizottság (2002- tag)

Magyar Mérnöki Kamara (1999- tag)

KTE Mérnöki Szerkezetek Szakosztály (1989- tag, 2010- elnök)

Magyar Acélszerkezeti Szövetség (2008- elnökségi tag)

Atomenergiai Minősítő Bizottság, (2011- tag)

Műszaki Igazságügyi Szakértői Testület (2013- tag)

IABSE Symposium 2006, Budapest; szervező bizottság elnöke

Eurosteel Conference 2011, Budapest; szervező bizottság elnöke

A szakterület 6 meghatározó nemzetközi folyóiratának szerkesztőségi tagja.

Jelentősebb K+F, tervezési és szakértői projektek

Lindab könnyűszerkezetes épületrendszer, Paksi Atomerőmű szerkezetei, Eiffel-csarnok, ELI lézerközpont, BridgeBeam, HiperFrame

Hidak: Megyeri híd, Szabadság-híd, Margit-híd, Hárosi M0-ás Duna híd (Deák Ferenc híd), Déli-összekötő vasúti híd, Rákóczi híd, Széchenyi lánchíd, Erzsébet híd, Pentele híd, Monostori híd; Móra Ferenc Tisza-híd, Tiszavirág híd, Tisza-tó kerékpáros hidak

Dunai Lászlónak semmilyen építőmérnöki előképe nem volt a családjában. A gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban matematika-fizika tagozatos osztályba járt. „Pénzes Sándor tanár úrnak köszönhetően nagyon megszerettem e két tárgyat, biztos voltam benne, hogy mérnök szeretnék lenni, és a Műegyetemen továbbtanulni. Talán másodikos lehettem, és éppen akkoriban tanultuk a statikát, amikor az egyik lyukasórámon a gimnázium könyvtárában megtaláltam az Építőmérnöki Kar kiadványát. Ott és akkor, a kiválóan szerkesztett, fekete-fehér képekkel illusztrált egyetemi ismertetőből megtudtam, hogy mivel foglalkozik a statikus mérnök, hogyan jelenik meg a fizika a tartószerkezetek, a hidak tervezésében. Így ez a máig megőrzött kiadvány indított el az építőmérnökség és a hidászat felé” – emlékezett a kezdetekre.

1978-ban a BME-re kerülve kiváló oktatóktól sajátította el szakmája rejtelmeit. Hálás szívvel emlékezik a nagy hatású Bojtár Imrére, a Mechanika Tanszék oktatójára, aki öt éven keresztül tanította tankörüknek az alaptárgyakat, majd a numerikus módszerek megjelenésével a végeselemes módszer programozásában is elindította a díjazottat.

Dunai László mestereként és példaképeként tekint Halász Ottó akadémikusra, a Műegyetem iskolateremtő professzorára. „Korai halála miatt csupán három évig dolgozhattunk együtt, de ez a periódus a teljes tudományos tevékenységemet meghatározta. Irányításával kezdtem kutatásaimat a numerikus szimuláción alapuló acélszerkezeti analízis és méretezés megvalósításán, elsősorban stabilitási problémák terén. Akkor saját fejlesztésű végeselemes programokkal és kisebb kapacitású számítógépekkel dolgoztunk, felhasználva azt a kísérleti bázist, amely a tanszék laboratóriumában sok nagy projekt keretében készült. Halász professzor akkoriban dékánként nagyon elfoglalt volt, napi konzultációnk jellemzően a Z épületi tanszék és a K épület első emeleti dékáni hivatal közötti séta közben zajlottak. Első eredményeimet a kórházi ágyán tudtam megmutatni neki, de a doktori disszertációm megvédését már nem érhette meg. Ezt követően még másfél-két évtizednyi kutatás és nemzetközi tapasztalat kellett ahhoz, hogy munkáimban realizálódhasson a ’Modell és valóság’ című akadémiai székfoglalójában megfogalmazott üzenete” – emlékezett mesterére, hozzátéve azt is, az oktatáshoz való vonzalmát nemcsak példaképeinek, hanem egyetemista korában megismert külföldi szobatársainak, csoporttársainak is köszönheti. Szívesen segített a magyarral nehezebben boldoguló diákoknak, ami jó felkészülésnek bizonyult a tanításhoz, bár ekkoriban a tervezőmérnöki álmai erősebbek voltak.

A diplomaszerzése évében hirdette meg az MTA az új, hároméves tudományos ösztöndíjas rendszerét, amelyet Dunai László elnyert. „Ha nem is lettem statikus tervező, hálás vagyok a sorsnak, hogy ennek a váratlan fordulatnak köszönhetően munkámban sikerült megvalósítani az oktatás, a kutatás és a mérnöki gyakorlat egységét, és emellett sok szép tartószerkezet megvalósításában is részt vehettem. Az oktatást és a kutatást szorosan összetartozónak tartom: elhivatott tanár példaképeimtől tanultam meg ezt, nekik köszönhetem, hogy bennem is kialakult a tanítás öröme és szeretete. A fiam azonban valóra váltotta az én álmomat is, ő is a Műegyetemen végzett és hídtervező mérnök lett” – mesélte Dunai László, aki az egyetem elvégzése után az Acélszerkezetek Tanszéken tudományos ösztöndíjasként, majd adjunktusként sokáig a legfiatalabb munkatársként tevékenykedett. Tapasztaltabb kollégái rendszeresen bevonták saját kutatói és szakértői munkáikba, laboratóriumi és helyszíni mérésekbe. Ezekből a valós szerkezeti problémák megoldására irányuló projektekből nagyon sokat tanult: már akkor szinte valamennyi jelentősebb Duna hidat „közelről” megismerte. A programozási tudásával és az akkor még ritkaság számba menő tanszéki PDP számítógéppel pedig hatékonyan ki tudta egészíteni a helyszíni vizsgálatokat és a kézi számítási módszereket.

Dunai Lászlónak két hosszabb nemzetközi tanulmányútja során lehetősége volt posztdoktorként világhírű szaktekintélyekkel együtt tevékenykedni. Az amerikai Lehigh University-n, az acélszerkezeti kutatások hajdani első számú nemzetközi központjában Halász Ottó jó barátjával, Le-Wu Lu professzorral és ő doktoranduszaival dolgozott együtt. Az együttműködés indította el egy új szakterületén: acélszerkezeti csomópontok szeizmikus viselkedésével kezdett el foglalkozni. A másik tanulmányútja során Japánban, az Osaka University-n ezt a kutatást folytatta, kísérleti vizsgálatokkal kiterjesztve, impozáns laboratóriumi háttérrel, és lelkes japán hallgatókkal. Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy kutatásait a szakma kiemelkedő szaktekintélye, Yuhshi Fukumoto professzor mellett végezhette. „A két tanulmányút során ismertem meg a hallgatói generációk együttműködésével megvalósuló kutatás működését, hatékonyságát, emberi dimenzióit. Minthogy a tanszékünk akkor, az 1990-es évek elején még nem így működött, hazatérve az volt a törekvésem, hogy ezt a kutatási modellt valósítsam meg és működtessem. Ebben a szellemben építettem fel a kutatócsoportomat, sok TDK-zó, diplomázó és doktorandusz hallgatóval” – idézte fel a tanulmányutak tanulságait a professzor, aki tanszéki kutatócsoportjával számos érdekes szakmai kihívást jelentő feladatot oldott meg.

„Nehéz kiemelni a feladatok közül a legjelentősebbet, de a szívemhez a hidak állnak legközelebb” – emlékezett. „Az elmúlt két évtizedet hidas körökben a hazai hídépítés harmadik aranykoraként emlegetik (a milleniumi hídépítések és a világháborút követő újjáépítés mellett). Szerencsésnek mondhatom magam, hogy pályafutásom átfedésbe került ezzel az időszakkal.”

A professzor kutatócsapatával fontos szerepet kapott a nemzetközi viszonylatban is jelentős hazai acélhíd projektek megvalósításában, többek közt a Pentele híd, a Megyeri híd, az M0 Hárosi Duna-híd (Deák Ferenc híd), a Komáromi Duna-híd, a Tiszavirág híd, a Móra Ferenc Tisza-híd, a Szolnoki vasúti Tisza-híd, illetve aktuálisan a Déli összekötő vasúti híd tervezésében és építésében, a Szabadság híd, a Margit híd, a Rákóczi híd és a most kezdődő Széchenyi lánchíd rekonstrukciójában, valamint hazánkban először két hídon monitoring rendszer tervezésében és működtetésében (Tiszavirág híd és M0 Hárosi Duna-híd.) Az egyéb jelentősebb tartószerkezeti projektek közül kiemelkedik, hogy szakmai irányítója volt a szegedi ELI lézerközpont építéséhez, valamint az Eiffel-csarnok felújításához kapcsolódó szakértői vizsgálatoknak, valamint egy nagyfolyami úszómű fejlesztésének, melyek a Műegyetem több karának együttműködésével valósultak meg.

„A hidak mellett sok szép feladatot oldottunk meg az 1990-es évek közepétől kezdődően doktoranduszaimmal és ipari partnereinkkel közös KFI projektekben vékonyfalú szerkezeti rendszerek fejlesztése során is. Az ezen a szakterületen elért tudományos eredményeink alapján a BME kutatócsoportja nemzetközi szinten magasan jegyzett műhellyé vált” – emelte ki a díjazott.

Debreceni Nagyerdei Stadion: gyalogos híd próbaterhelése (Fotó: Oravecz István)

A díj elnyerésének indoklása szerint Dunai László elméleti, illetve a főváros történelmi hídjainak és acélszerkezeteinek felújításában vállalt kiemelkedő szerepe elismeréseként részesült a kitüntetésben. „A főként méretezéselméleti kérdéskört részletesebben az ’Acélszerkezetek – tradíció és innováció’ című akadémiai székfoglaló előadásomban fejtettem ki. Röviden összefoglalva: a hagyományos méretezés során a szerkezet egyszerűsített modelljén számítottuk ki az állapotjellemzőket, és azok korlátjaiba építettük be a számítással nem követhető bizonytalanságokat. Az 1980-as évek közepe óta tartó acélszerkezeti innováció új és újabb anyagokat, gyártás- és szereléstechnológiákat, szerkezeti kialakításokat eredményezett, amelyek új és pontosított méretezési hátteret igényeltek. Az általam és doktoranduszaim által kidolgozott és alkalmazott kutatási stratégiának legfontosabb eleme a kísérlettel ellenőrzött numerikus modell, amellyel szimulálható a szerkezet valós viselkedése, és figyelembe vehetők azok a hatások és bizonytalanságok, amelyek korábban számítással nem voltak követhetők. A térbeli, geometriai hibákat is tartalmazó modellen végrehajtott, anyagilag és geometriailag nemlineáris szimulációs analízis jelenti az új méretezési elv alapját. Ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazhatóságát egy új, várhatóan 2023-ban megjelenő Eurocode szabvány fogja támogatni, amelyet az én vezetésemmel fejleszt egy nemzetközi munkacsoport. Az európai szabványosítás mellett, a Lisszaboni Műszaki Egyetemről Luis Calado professzorral végzett közös kutatásaink eredménye az amerikai szeizmikus szabványba is beépült.”

A Hidak és Szerkezetek Tanszék – elődintézményei megalakulásától kezdődően – folyamatosan segíti a műemléki értékkel is bíró hidakhoz kapcsolódó tervezési, fenntartási és felújítási tevékenységeket. A Széchenyi lánchíd rekonstrukciós feladataiban évtizedek óta részt vállalnak a tanszék szakemberei: az elmúlt negyven évben folyamatos mérésekkel követik a lánc függesztőszerkezet korróziós károsodását. Amikor 2018-ban felmerült a járda szélesítésének igénye, helyszíni próbaterheléses célvizsgálattal ellenőrizték a lánccsuklók tényleges viselkedését. A vizsgálat igazolta, hogy a csuklók a korróziós befeszülés miatt nem fordulnak el, valamint azt is, hogy a budai pilon koronasarui sem működnek megfelelően. Ezért többletterhet nem szabad a hídon alkalmazni, így a járda kiszélesítése a fő tartószerkezeti elemek megerősítése nélkül nem lehetséges. Egy további vizsgálat keretében ugyanakkor azt is igazolták, hogy rövid távon – a felújítás kezdetéig – mekkora a korrodált pályaszerkezet lokális tönkremenetelének valószínűsége a buszok tengelyterhe alatt, és milyen feltételekkel tartható fent a forgalom a hídon.

A Lánchíd terheléspróbája 2018 októberében (Fotó: Huszti István, index.hu)

„Jó hír, hogy a híd rekonstrukciója küszöbön áll, amelyben a teljes pályaszerkezetet kicserélik és a főtartót is felújítják. Ebben a jelentős átalakításban tanszékünk ismét feladatot kapott. Az átépítési munkálatok során követni és ellenőrizni fogjuk a híd függesztőrendszerének folyamatosan változó viselkedését, helyszíni mérések és számítások segítségével. Ehhez hamarosan kiépítünk, majd üzemeltetünk a hídon egy folyamatosan adatokat szolgáltató és egy időközönként aktivált monitoring rendszert is” – beszélt az aktuális feladatokról Dunai László. Hozzátette, a dékáni ciklus végéhez közeledve a kari vezetői feladatok zökkenőmentes átadását és a professzori utánpótlás kinevelését is kiemelkedően fontos feladatának tartja. Nyolc éve kezdték meg az új kari és tanszéki professzori generáció építését az MTA doktori cím megszerzésének ösztönzésével, melynek gyümölcsei az elkövetkező néhány évben fognak beérni.

„A kari oktatásban nagy lépéseket tettünk az építőipari digitalizációs képzéseink fejlesztésében. Az eddigi dékáni szervezői feladatok mellett, szeretnék részt vállalni a képzések gyakorlati megvalósításában is. Remélem, hogy dékáni megbízatásom lejártával kellő időt tudok majd szánni tárgyaim jegyzeteinek és oktatási segédanyagainak fejlesztésére” – összegezte a Széchenyi-díjas professzor.

 

HA-TZS

Fotó: Philip János, Huszti István (index.hu), Oravecz István