Hat év rektorság

„Tehát: viseld a rangod és dobd el a hiúságod. Viseld, mint egy keresztet.”     /Márai Sándor/

Hat év rektorság: Különleges időszaka volt életemnek, vállalkozni a feladatra, fölnőni a Műegyetem megkövetelte magas rektori szinthez, az egyetem rangját és értékeit megőrizni, és ahhoz ezt-azt hozzá is tenni.  Köszönöm mindenkinek, aki őszinte partnerként segítette a munkámat, hogy csak ki kellett nyújtani a kezem, és mindig akadt kéz, amit megragadhattam; köszönöm, akik elfogadták rektori támogatásomat, és tudtak örülni a közös sikereknek; köszönöm, akik figyeltek rám, és az évek során együtt voltak velem egyszerre komolyak és vidámak, mert vagy úgy, vagy sehogy.

Köszönöm – a gyerekszobától indulva – családomnak mindehhez a töretlen szeretetet, a korlátlan mellettem állást… meg persze az építő kritikát is. Családdá vált körülöttem a Rektori Kabinet is, jó hangulatban, hatékonyan dolgoztunk: kabinetfőnök, titkárságvezető, rektorhelyettesek, igazgatók, beosztottak.

Ja, és a hallgatók: az egyetem legfontosabb polgárai, akik tudják, hogy az ország elitintézményébe iratkoztak be, ehhez mért nagy várakozással. Ezt törekedtünk munkatársaimmal többnyire sikerrel, ha lehetett, várakozáson felül kielégíteni, tehetségük korlátlan kibontakozását közös munkával segíteni, ehhez a feltételeket meg a légkört, választott vezetőikkel összefogásban, biztosítani.

További sikereket kívánok oktatásban és tudományban, szóval nemzetépítésben meg nemzetközi hírnevünk öregbítésében a patinás Műegyetem közösségének, élén az új rektorral, Czigány Tibor professzor úrral.

 

Józsa János

Fotó: Philip János