Újabb MTA doktorokkal bővült a BME kutatói gárdája

A Magyar Tudományos Akadémián hetvenegy tudós vette át oklevelét, köztük öt műegyetemi kar oktató-kutatói.

„A tudományos minősítés az Akadémia törvény által előírt feladata, közfeladata. Az egyéni kiválóság esetében ennek a minősítési rendszernek immár 25 éve az egyik legfontosabb eleme az MTA doktora cím, amely az Akadémia független testületeinek és szigorú feltételrendszerének köszönhetően a tudományos kiválóság egyik legrangosabb hazai elismerése” – mondta köszöntőjében Freund Tamás. Az MTA elnöke hozzátette, hogy „az MTA doktora cím jelentőségét és annak erősítését az Akadémia 2019-ben megújított küldetése is kiemeli, miszerint Az MTA doktora cím független, országosan egységes, magasan kvalifikált szakértők által végzett, nemzetközi követelményeket integráló minőségbiztosítást nyújt. Jelentőségének és presztízsének erősítése az Akadémia fontos feladata”.

Kollár László Péter, az MTA főtitkára, Freund Tamás, az MTA elnöke, Kamarás Katalin a Doktori Tanács társelnöke, az ünnepség levezető elnöke és Benkő Elek, a Doktori Tanács elnöke

Kollár László Péter, az MTA főtitkára a kutatói közösségek szerepét emelte ki köszöntőjében. „Büszkék vagyunk önökre, és büszkék vagyunk azokra a kutatói műhelyekre is, ahol az eredmények megszülettek. Gondolok itt azokra az idősebb tudósokra, akik önöket elindították, akikkel talán sokan még ma is együtt dolgoznak, és azokra a fiatalokra is, akiket már önök neveltek ki. Azt gondolom, hogy ez a generációkon átívelő együttdolgozás, a gondolkodás továbbadása és fejlődése, a különböző tehetségek egymásra találása, röviden: a tudományos műhelyek meg tudják sokszorozni az egyéni teljesítményeket.”

Benkő Elek, a Doktori Tanács elnöke köszöntő beszédében kiemelte, hogy az MTA doktora cím komoly elismerés abból a szempontból is, hogy nagyon sok ember munkája szükséges ahhoz, hogy a kérelmezők a pályázat benyújtásától a cím megszerzéséig eljussanak. A testület elnöke elmondta, hogy körülbelül 100 fő működött közre egy-egy pályázat értékelésében, az eljárás lefolytatásában, például bizottsági és tudományos osztály tagként, opponensként, az akadémiai értékelések elkészítése során.

A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, amelynek keretében az MTA doktora, valamint az MTA levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel.

Az Akadémia Alapszabályának 24. §-a szerint az MTA doktora címet az Akadémia annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gyarapította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit pedig doktori műben foglalja össze.

Az MTA doktora cím egyéni kérelem alapján indult doktori eljárás keretében ítélhető oda. A pályázó a doktori cím megszerzése iránti eljárás megindítását a Doktori Szabályzat alapján kérelmezheti. Az Akadémia Közgyűlése által 2018 májusában elfogadott új Doktori Szabályzat számos ponton korszerűsíti, egyszerűsíti és átláthatóbbá teszi a pályázati folyamatot. Az új Doktori Szabályzathoz kapcsolódóan az Elnökség 2019. januári hatályba lépéssel elfogadta a Doktori Tanács Eljárási Szabályzatát és Ügyrendjét. Az Elnökség elfogadta továbbá a tudományos osztályok aktualizált, az új Doktori Szabályzat változásaihoz igazított doktori ügyrendjét. 2020 februárban létrejött a Minimumkövetelmények Tára is.

A 2021. június végi állapot szerint 2610 kutató rendelkezik az MTA doktora címmel. Közülük 1752-en 1995 után szerezték meg a címet, 858-an pedig 1995 előtt nyerték el a tudomány doktora fokozatot.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2021 júniusában MTA doktora címet kapott oktatói:

Balogh György Tibor a VBK Kémiai es Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék egyetemi docense a Richter Gedeon Nyrt. Szintézistámogató Laboratóriumában végezte kutatásait, aminek során olyan modelleket fejlesztett ki, amelyek a gyógyszerkutatás korai fázisában alkalmasak gyógyszerjelölt vegyületek jellemzésére és osztályozására, illetve mellékhatások kiszűrésére állatkísérletek nélkül. Módszere alkalmas komplex növényi kivonatok vizsgálatára is, azokból aktív komponensek, valamint félszintetikus ekdiszteroid-származékok azonosítására és gyógyszerkémiai jellemzésére. Kutatásai során kisvirágú csodatölcsér, nyárifenyő, páfrányfenyő és két növénynemzetség (zsálya és mogyoró) kivonatainak rendszerezett vizsgálatát végezte el analitikai technikával kapcsolt szabadgyök-semlegesítő modellek segítségével, antioxidáns növényi hatóanyagokat azonosított, és szerkezet-hatás összefüggéseket tárt fel. Statisztikai eljárásokon alapuló összehasonlító vizsgálatokat végzett ismert gyógyszerek és gyógyszerszerű vegyületek, valamint originális kutatásban előállított vegyületek sav-bázis sajátságait leíró állandóinak (pKa) felhasználásával. Ennek során rámutatott, hogy bizonyos vegyületek esetében a pKa értékének előrejelzésére szolgáló számítógépes algoritmusok (in silico módszerek) csak korlátozottan alkalmazhatók. Új módszert dolgozott ki a hatóanyag-ciklodextrin (gyógyszer-formulációs segédanyag) kölcsönhatásának jellemzésére, amely jó eszközként szolgálhat a lipofil, vízben rosszul oldódó hatóanyagok formulációjának fejlesztésénél.

Freund Tamás (elnök, MTA), Balogh György Tibor, a VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék egyetemi docense, Benkő Elek (elnök, MTA Doktori Tanács)

Koczkáné Csiszár Emília, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK) Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék egyetemi docense, a BME nemzetközi rektorhelyettese, a textil-biotechnológia területén végzett alkalmazott kutató- és fejlesztő munkát, melynek során enzimológiai, mikrobiológiai és műszaki tudományos ismereteket használt fel integrált módon a cellulózalapú textíliák a kor igényeinek megfelelő minőségben való előállítására. A pamut és len textilipari enzimes előkészítése során a nem cellulóz kísérőanyagok (viaszok, pektinek, színes összetevők és lignintartalmú maghéjmaradványok) enzimekkel való eltávolítását dolgozta ki. Erre a célra a kereskedelemben is kapható hidrolitikus enzimeket (pektináz, xilanáz, celluláz) alkalmazott, illetve egyedülálló megoldásként pamutmaghéj-hulladékon, illetve nyers lenroston, mint szénforráson állított elő hidrolitikus és oxidatív aktivitással rendelkező enzimeket. Az enzimes biokikészítés során módosította a lenrost morfológiáját is, ami kedvezőbb kelmetulajdonságokat eredményezett. Az időigényes, enzim katalizálta folyamatok hatékonyságát ultrahangos besugárzással és atmoszférikus hidegplazmával való előkezeléssel növelte, kidolgozva e folyamatok optimális paramétereit. Az ultrahangos kezelést alkalmazta a szilárd fázisú fermentációval termelt enzimek kinyerésének fokozására is. A nyers enzimek újabb alkalmazását tette lehetővé a textilhulladék-alapú cellulóz nanokristályok előállításának kifejlesztése. A kutatónő által kidolgozottúj, innovatív textil-biotechnológiai kutatások a gyártás környezetterhelésének csökkentésén túl a végtermék tulajdonságainak javulását is eredményezik.

Freund Tamás (elnök, MTA), Koczkáné Csiszár Emília egyetemi docens (BME VBK), Benkő Elek (elnök, MTA Doktori Tanács)

Fleiner Tamás, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (VIK) Számítástudományi és Információelméleti Tanszék egyetemi docense kiemelkedő tudományos eredményekkel gazdagította kutatási területét, a stabil párosítások és általánosításaik problémakörét, amelyek legismertebb alkalmazásai között szerepelnek a piactervezési mechanizmusok, a vesecsere-programok és a felsőoktatási felvételi rendszerek. Kutatási eredményei mind a matematikai elmélet és a számítástudományi algoritmusok, mind a közgazdasági-piactervezési alkalmazások tekintetében jelentősek. A kiválasztási függvény általa bevezetett fogalmának segítségével a stabil párosítás létezésének eldöntésére vonatkozó klasszikus eljárások egy messzemenő általánosítása adódik. Fleiner Tamás igazolta, hogy a stabil párosítást megtaláló Gale–Shapley-algoritmus helyessége Knaster és Tarski fixponttételéből is következik. A stabil párosítás témakörében született klasszikus eredményeknek az általánosabb esetekre való kiterjesztésével párhuzamosan új alkalmazási területeket is felismert, többek között a kvótákkal korlátozott felvételi rendszert, valamint az ellátási láncokban felmerülő optimalizálási feladatokat.

Freund Tamás (elnök, MTA), Fleiner Tamás egyetemi docens (BME VIK), Benkő Elek (elnök, MTA Doktori Tanács)

Kóczy Á. László, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Pénzügyek Tanszék egyetemi tanára értekezésében sokszereplős koalíciós kooperatív játékokkal foglalkozik. Főként azt vizsgálja, mely játékosok alkotnak koalíciót, és hogyan oszlik meg közöttük az együttműködés haszna. Két alkalmazási területre fókuszál: az externáliákkal bővített karakterisztikus függvénnyel definiált játékokra és az általános szavazási eljárásokon alapuló döntéshozatalra. A multidiszciplináris értekezés eredményei nemcsak a közgazdaságtan és az üzleti tudományok területén hasznosíthatók, hanem a politológiában, illetve általában a társadalomtudományokban is, különösen a döntéselméletben. A disszertáció hátteréül 14 tanulmány eredményei szolgálnak. A kutatási eredmények közül kiemelhető (1) a rekurzív mag implementációja koncepciójának kifejlesztése és új tulajdonságainak megállapítása korlátozottan rendelkezésre álló közjavak esetén; (2) annak megállapítása, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló közjavak megsemmisülése mely feltételek fennállásakor nem kerülhető el; (3) bizonyos kapacitáskorlátok esetén az optimalizált ellátási láncokban a koalíciók összeolvadása szuperadditív, de egyébként szubadditív is lehet; (4) annak kimutatása, hogy az EU lisszaboni döntési mechanizmusa a nagy és a kis tagállamokat kedvezően, a közepeseket pedig kedvezőtlenül érinti.

Freund Tamás (elnök, MTA), Kóczy Á. László egyetemi tanár (BME GTK), Benkő Elek (elnök, MTA Doktori Tanács)

Varga István, a BME Közlekedés és Járműmérnöki Kar (KJK) Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék egyetemi docense, a kar korábbi dékánja, a modern irányításelmélet módszereinek és eszközeinek felhasználásával a városi jelzőlámpás forgalomirányítás és szabad áramlású autópályaszakaszok szabályozása területén ért el új tudományos eredményeket. Vizsgálatainak középpontjában az állt, hogy egyrészt miként lehet a forgalmat abban az esetben is kellő hatékonysággal irányítani, ha mérési és egyéb forgalmi információ csak esetlegesen áll rendelkezésre, másrészt miként lehetséges az elsődleges forgalomtechnikai mutatók mellett további szempontok, mint például a biztonság, a környezetvédelem stb. aspektusainak egyidejű figyelembevétele. Olyan eljárásokat dolgozott ki, amelyek képesek a forgalomirányításhoz szükséges adatokat korábbi információk, valamint a meglévő tudás és tapasztalat alapján megbecsülni vagy megjósolni, és ezekre alapozva a szabályozási feladatokat eredményesen megoldani. Az általa vizsgált problémák sajátossága, hogy mind állapotjellemzőik, mind beavatkozó jeleik csak korlátozott értékeket vehetnek fel, vagy például a járművek optimális haladási sebessége forgalomtechnikai és károsanyag-kibocsátási szempontok alapján egymásnak ellentmondó értékek. Új tudományos eredményei lehetővé teszik – optimalitási kritériumoknak is eleget téve – mindezen követelmények együttes figyelembevételét. Varga István kutatási eredményei nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedőek, hasznosulásuk a közúti járműforgalom irányítási rendszereiben várható.

Freund Tamás (elnök, MTA), Varga István egyetemi docens (BME KJK), Benkő Elek (elnök, MTA Doktori Tanács)

Ván Péter, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék tudományos tanácsadója a fizika egyik legalapvetőbb ágához járult hozzá munkásságával, ami nemcsak a termodinamika jobb megértése és kiterjesztése miatt fontos, hanem széles alkalmazási területe miatt is. Az emberiség előtt álló nagy kihívások, az energiafelhasználás és -elosztás kérdései, ezekhez a folyamatokhoz kapcsolódó veszteségek, azaz az entrópiaprodukció csökkentése kivétel nélkül termodinamikai kérdések. Ván Péter munkásságának leggyakorlatibb alkalmazásait a kőzetreológiai kutatások jelentik. Esetenként kísérletek elvégzésében és mérőberendezés összeállításában is részt vett, pl. a MOL egyik, kiemelkedően sikeresnek ítélt kutatási munkájában. Ezekben a vizsgálatokban törésmechanikai teszteken kívül reológiai elemzést is végzett különböző olaj- és gázlelőhelyek magmintáin. Érdekes alkalmazása a kidolgozott modelleknek a harmadik generációs gravitációshullám-detektorok esetén fontos newtoni zaj pontos kiszámítása is.

Freund Tamás (elnök, MTA), Ván Péter tudományos tanácsadó (BME GPK), Benkő Elek (elnök, MTA Doktori Tanács)

 

HA-TZS

Fotó: Szigeti Tamás, MTA