„A hivatásának betöltésére képes jogok és eszközök birtokába jutott”

150 éve, 1871. július 10-én hagyta jóvá az uralkodó a Műegyetem új szervezeti szabályzatát, egyetemi rangra emelve az intézményt.

A magyar műszaki felsőoktatás átalakításának, az önálló magyar műegyetem létrehozásának ügye a reformkor idején végig napirenden volt, mivel a 19. század elején fellendülő hazai ipari fejlődés támasztotta szakemberigényt a kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képző, 1782-ben a budapesti tudományegyetemen alapított Institutum Geometricum, Egyetemünk első jogelőd intézménye már nem tudta kielégíteni. A József Ipartanoda (1844), a Joseph Industrieschule (1850), valamint a Joseph Polytechnicum (1856) megalapításával a technikai képzés változó intézményi keretek között, de folyamatosan biztosított volt, miközben az egyre növekvő hallgatói létszám újabb épületeket igényelt, a gazdaságfejlődés pedig az oktatás differenciálódását vonta maga után. Ezzel együtt az intézmény belső szerkezetében még nem történtek meg azok a változások, amelyek a műszaki oktatás akkori igényeinek megfeleltek volna, például a szakosztályok (karok) megszervezése.

További problémát jelentett, hogy a Polytechnicum – bár felsőfokú képzést nyújtott, 1860-tól pedig a Műegyetem elnevezést is használta – továbbra sem adhatott ki mérnöki oklevelet. A fordulópontot a kiegyezés hozta el, amikor az új kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Eötvös József lett, aki régóta pártolta az önálló műszaki egyetem létrehozásának ügyét. Az erről szóló törvényjavaslatát 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház el. Az országgyűlés 1871 tavaszán fogadta el a határozatot, majd az uralkodó „legfelsőbb elhatározással a királyi József Műegyetem belszervezeti szabályzatát megerősítette.”

Az 1871/72-es tanévet 448 hallgatóval 45 oktatóval és 13 fős nem oktató személyzettel, egyelőre még nem saját épületben kezdte meg a Magyar Királyi József Műegyetem. Ezzel a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény lett, amely nevében az egyetem szót is viselte.

 

Az első műegyetemi pecsét (forrás: BME Levéltár)

 

Első szervezeti szabályzata alapján az intézményt az összes oktató részvételével összeülő Műegyetemi Tanács igazgatja, amelynek élén az egy évre választott és a kultuszminiszter által megerősített rektor áll. Az intézmény első rektorává az addigi igazgatót, Sztoczek József mérnököt választották meg. Az eredetileg tervezett öt szakosztályból (karból) ekkor csak az egyetemes, a mérnöki és a gépészmérnöki kezdte meg működését (az építészi és vegyész szakosztály hely- és tanerőhiány miatt csak az 1873/74-es tanévben tudott megalakulni). A szakosztályok megszervezése elsősorban gyakorlati célból volt fontos, az egyetemmé alakulás idején úgy határozták meg őket, ahogyan az ott oktatott tudományos ismeretek a mérnöki foglalkozás bizonyos munkaköreiben alkalmazhatók. A szakosztályok élén a szakosztályi tanártestület (ma Kari Tanács) által egy évre választott dékánok álltak. Az egyetemes szakosztály első dékánja id. Szily Kálmán, a mérnökié Kruspér István, a gépészmérnökié Bielek Miksa volt.

Az első időszak működési tapasztalatai alapján néhány év múlva újraválaszthatóvá tették az egyetemvezetői tisztséget, szabályozták a tanács létszámát, valamint a professzionálisabb igazgatás érdekében megszervezték a pénzügyekkel foglalkozó questori, valamint a gondnoki, majd a titkári állást.

Az egyetemi rangú intézmény tanulmányi rendje szerint a belépő hallgatók az egyetemes szakosztályban kezdték meg tanulmányaikat, ahol természettudományi és más általános tárgyakat hallgattak, majd ezután léphettek át a választott hároméves technikai szakosztályba. Az oktatás kezdetben a teljes tanszabadság alapján történt, azonban már néhány tanév múlva ajánlott tanrendeket készítettek, 1882-ben pedig kötelezővé is tették ezeket.

A szigorlatok eredményes letétele után mérnöki, gépészmérnöki, építészi (1923-tól építészmérnöki), illetve vegyészi (1907-től vegyészmérnöki) oklevelet kaptak. Ez különösen fontos előrelépés volt, mivel Magyarországon 1850-1873 között nem adtak ki egyetemi szintű mérnöki oklevelet, amely hozzájárult a mérnöki címmel történő visszaélésekhez is.

Az 1871-es országgyűlési határozat azt is tartalmazta, hogy az intézményt Pesten kell elhelyezni (1854-től a budai várban működött, bérelt házakban). Újabb bérelt házakat vettek használatba, majd az egyetem 1882-ben foglalta el a Múzeum körúti, mai ELTE épületeket, azonban a hely már a beköltözéskor szűknek bizonyult. Az intézmény végül 1904-1909 között költözhetett mai, lágymányosi campusára. Ekkorra már az egyetemi jogok teljességét birtokolta, mivel 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát is. Az 1909-ben Habsburg József főhercegtől kapott ún. kormányzati jelvények (rektori és dékáni láncok) pedig az első hazai műszaki egyetem választott rektorának és dékánjainak az egyetem kormányzására feljogosító hatalmát szimbolizálták.

 

BK-HA