Kiemelkedő építészek mellszobrait avatták fel a Műegyetemen

Pecz Samu és Hajnóczi Gyula iskolateremtő munkásságáról életrajzi kötet és konferencia is megemlékezett.

A BME építész közösségének régi terve valósult meg amikor két kiemelkedő életművet az utókorra hagyó professzornak – Pecz Samunak és Hajnóczi Gyulának – mellszobrot állított és konferenciával, valamint életrajzi kötettel hívta fel a figyelmet munkásságukra.

A ceremóniára a Könyvtár épületében, valamint a Műegyetemi Tudósok Szoborparkjában került sor.

„Az alkotó akaratnak elrendelt ideje van: ismerjük fel benne a lehetőséget, amikor a nagy építészprofesszorok személyiségét felidézzük. A Műegyetem épületében állva annak az alkotóműhelynek a szellemiségét idézzük fel, mely örökség az alkotó akarat legszebb mesterségét tárja elénk.” – fogalmazott köszöntésében Lánszki Regő építészeti államtitkár.

A két professzor személyiségét, alkotói hitvallásukat, életművük tanulságát felidézve kiemelte, Pecz Samu kiváló építész és a szerkezettervezés iskolateremtő professzora volt, egyben szeretetreméltó tanáregyéniség is. Hajnóczi Gyula pedig építészettörténészi ars poeticájában örökérvényű gondolatokat fogalmazott meg a mában alkotó építész és a történelem kapcsolatáról.

„A Műegyetem 240 éves fennállása óta rengeteg értéket teremtett. Az építészet az egyik olyan terület, amire a legbüszkébbek lehetünk, hiszen itt a művészi ambíciók ötvöződnek a mérnöki megvalósítással” – emelte ki köszöntésében Levendovszky János, tudományos és innovációs rektorhelyettes, hozzátette, az építészet területén a kreatív gondolatokat kényszerítő körülményekkel kell összehangolni, amelyhez önfegyelemre van szükség: a két professzor életműve szakmai iránymutatásul szolgál e célok megvalósításához.

A két építész szakmai munkásságát Krähling János, az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék vezetője mutatta be részletesen.

A száz éve elhunyt Pecz Samu (1854-1922) a Műegyetem kezdeti időszakában a hazai építészképzés meghatározó személyisége volt. Az oktatás mellett számottevő és maradandó jelentőségű épületek alkotójaként őrzi nevét az utókor, nemcsak az egyetemen, hanem a fővárosban és a történelmi Magyarország területén.

Az építészprofesszor 1854-ben született Pesten és 1871-ben iratkozott be az akkor alapított József Nádor Műegyetemre, de tanult Stuttgartban és Bécsben is.

Hazájába visszatérve előbb Schulek Frigyes műtermében helyezkedett el, ahol részt vett a Mátyás templom helyreállítási munkáinak tervezésében és a kivitelezési munkálatok irányításában. Az 1880-as évektől már a Műegyetem Középítéstan és Középkori építészettörténet tanszékek tanársegédeként, Hauszmann Alajos irodájában végzett gyakorlati tervezési munkát.

Pecz Samu munkásságát nem az itáliai reneszánsz építészet formavilága inspirálta, hanem a gondolatvilágához közelebb álló középkor építészetének szemléletét követte. Habilitációjának megszerzése után 1887-ben rendkívüli tanár, egy évvel később, mindössze 34 évesen rendes tanári kinevezést kapott a Középítéstan Tanszékre, melynek vezetőjeként majd dékánként 34 esztendőt töltött építészhallgatók legendás oktatójaként, példát mutató nevelőjeként.

Építőművészként legismertebb, a városképet is meghatározó alkotásai: a Szilágyi Dezső téri református templom, a debreceni Kossuth utcai református templom, a Millenniumra tervezett Vámház körúti Vásárcsarnok, az egykor a Műegyetem számára épül, ma az ELTE részét képező Gólyavár, a Beregszászi Gimnázium, az Ungvári Alreáliskola, a Fasori Evangélikus Gimnázium és templom, az Üllői úti tisztviselőház vagy a Magyar Országos Levéltár épülete.

A professzort foglalkoztatták a protestáns templomok térszervezési kérdései is, amelyről nagy jelentőségű elméleti téziseket publikált.

Pecz Samu a középkori építészeti formakincs ismerőjeként és alkalmazójaként nem utasította el az a 19. század második felében egyre nagyobb teret nyerő új anyagok felhasználását sem. A Vámház téri vásárcsarnok épületének tervezésekor, a Műegyetem könyvtárához csatlakozó raktár vagy a Magyar Országos Levéltár raktárainak megalkotásakor kiváló fém- és vasbeton-szerkezeteket is alkalmazott.

A tervezés során Pecz nem hagyta figyelmen kívül az épület használhatóságának kritériumait sem, amely jól látható a Műegyetem épületeinek tervein is.

A Műegyetem történeti campusán Pecz Samu tervei alapján építették a Könyvtár, az MM, MG, MT, Hő és L épületeket. A Központi Könyvtár az építész talán legsikerültebb alkotása 1909-ben készült el, és korának egyik legmodernebb létesítménye volt. Az alkotó a tervezés során alaposan tanulmányozta a könyvtárak és levéltárak munkafolyamatait és igényeit. A Nagyolvasóban található az egyik legnagyobb fesztávolságú boltozott tér Európában.

Pecz Samu életműve szerte a történeti Magyarország területén hirdeti alkotójuk kiemelkedő tehetségét. Szobrának elhelyezése sok éves terv megvalósulása és a késő utókor méltó tiszteletadása lesz az Alma mater egykori professzora és az építésztársadalom jelentős alkotója előtt.

A szobrot a Könyvtár néhai munkatársa, Bodó Csaba szobrászművész készítette és az aulában kapott helyet.

Pecz Samu mellszobrát leleplezte Rózsa Szabolcs, az Építőmérnöki Kar dékánja, Levendovszky János tudományos és innovációs rektorhelyettes, Marton József, a BME OMIKK főigazgatója és Lánszki Regő építészeti államtitkár

 

Hajnóczi Gyula (1920-1996) Kossuth- és Ybl-díjas akadémikus mellszobrát a Műegyetemi Tudósok Szoborparkjában avatták fel: az esemény a professzor születésének 100. évfordulójára szervezett konferenciát zárta volna, de az ünnepség a járványhelyzet miatt elmaradt.

Az építészprofesszor a BME Építészmérnöki Kar háború utáni történetének meghatározó alkotó és pedagógus egyénisége volt. Napjaink építészgenerációinak a többsége a professzor ókori építészetet bemutató előadásain keresztül ismerte meg az antik építészet fontosságát, az építészet alkotófolyamatának örökérvényűségét.

Hajnóczi Gyula – teológiai és bölcsész tanulmányok után –, a hadifogságból hazatérve, 1946-ban iratkozott be az Építészmérnöki Karra, ahol 1950-ben szerezte meg diplomáját, majd tanársegédként kapcsolódott be az építészettörténet oktatásába. Érdeklődése az ókori építészet felé fordult, ezért 1954-ben beiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Régész oklevelét 1958-ban szerezte meg, bölcsészdoktorrá 1961-ben avatták. 35 évet töltött a Műegyetemen: karrierje tudományos munkásságával párhuzamosan teljesedett ki. Egyetemi tanárrá 1978-ban nevezték ki, az MTA levelező tagjává halála évében, 1996-ban választották.

Kutatóként életművét végig kísérte az építészeti tér értelmezésének a problematikája. Bölcsészdoktori értekezésében – mely később könyvként is megjelent – az antik térformákat és térkapcsolatokat vizsgálta, kandidátusi értekezésében a térszemlélet fejlődését írta le az ókor építészetében. Kutatásainak betetőzéseként, önálló térelméletet alkotott akadémiai doktori disszertációjában, ahol az építészeti alkotás objektív értékelésére tett kísérletet az építészeti tér analitikus elméletének a megalkotásával.

Életeleme az oktatás és a tervezés, az antik emlékeknek a nagyközönség számára is érthető, megérthető bemutatása volt. Oktatóként előadásait építészeti alkotásai hitelesítették. A '60-as években elindult, a római kori maradványok méltó bemutatását célzó fejlesztési programok meghatározó, szinte egyedüli helyreállító építésze volt. Nevéhez fűződik többek között az Aquincumi romkert, Tác-Gorsium, a szombathelyi Iseum rekonstrukciója. Munkáiba rendszeresen bevonta legtehetségesebb tanítványait.

Hajnóczi Gyula életművére és máig ható személyiségére emlékezve javasolta az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék közössége a mellszobor felállítását. Az alkotás Szathmáry Gyöngyi szobrászművész munkája, aki korábban már több műegyetemi professzor büsztjét elkészítette.

Hajnóczi Gyula szobrát leleplezte Vukoszávlyev Zorán helyettes államtitkár, valamint a professzor fia, Hajnóczi Péter építészmérnök

Az ünnepség zárásaként Krähling János tanszékvezető köszönetet mondott Lánszki Regő államtitkárnak, Vukoszávlyev Zorán helyettes államtitkárnak, az Építészmérnöki Karnak és Alföldi György dékánnak, tanszékvezető elődeinek, Mezős Tamásnak és Kalmár Miklósnak, Wittner Barnabásnak, a szobrok felállításában nyújtott közreműködését.

Az Építészmérnöki Kar köszönetnyilvánítását juttatta el szerkesztőségünkhöz:

"Köszönjük a BME LGI és a BME ÜMSZ, valamint az Argo-Hungary Kft. munkatársainak a munkáját. Köszönjük Laki Péter személyes segítségét és a LAKI Épületszobrász Zrt. szíves közreműködését!

Külön köszönet:  

Szabó Levente DLA - Középülettervezési tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár

Dr. Armuth Miklós - Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék, c. egyetemi tanár

Konczné Theisler Katalin - okleveles építészmérnök"

 

Pecz Samu életművét Gyetvainé Balogh Ágnes, az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék docense és Róka Enikő művészettörténész önálló kötetben tárta az építészszakma és a nagyközönség elé. A könyvbemutatóra szeptember 20-án 18 órakor kerül sor a BME Központi Könyvtárában, ahol a „Pecz Samu szakrális építészete a fővárosban” című kiállítás is megtekinthető lesz.

 

HA-KJ

Fotó: Víg Johanna