Idén először: Pécsi Eszter Középiskolai Tanári Díj

Tizenegy, természettudományokat oktató középiskolai tanár vehette át a Pro Progressio Alapítványnak Pécsi Eszterről, az első magyar mérnöknőről elnevezett tanári díját.

A BME mellett működő Pro Progressio Alapítvány 14 évvel ezelőtt alapított díjat azoknak a közlépiskolai tanároknak az elismerésére, akik a legtöbbet teszik a műszaki tudományos ismeretek átadásáért, népszerűsítéséért. Az Alapítvány ez évtől a díjat az első magyar mérnöknőről nevezte el. Az ünnepélyes díjátadón részt vett Czigány Tibor, az egyetem rektora, Kisfaludy László András, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára, valamint Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára. Jelen volt és beszédet mondott Pakucs János a Pro Progressio Alapítvány kuratóriumának elnöke, az esemény vendége volt Fischer Zsuzsa, Pécsi Eszter unokája is.

Czigány Tibor, a BME rektora beszédében hangsúlyozta, hogy azért nevezték el Pécsi Eszterről a díjat, mert szeretnék, ha minél több középiskolás lány választaná a jövőben a műszaki-tudományos pályát. A Műegyetemen a női hallgatók aránya eléri a 34 százalékot, a műszaki területen pedig a 30 százalékot. Ezzel közelítik a világátlagot, mivel az UNESCO, vagyis az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete adatai szerint  világszerte 35 százalékos a műszaki tudományos területen egyetemi tanulmányokat folytató nők aránya.

Kisfaludy László András, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára köszönetét fejezte ki minden magyar nőnek, aki Pécsi Eszter nyomdokaiban járt az elmúlt évtizedekben.

Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára arról szólt, hogy a tárca számára azért fontos a műszaki-tudományos tehetséggondozás, mert a felsőoktatási modellváltás egyik fő célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a képzést és a munkaerőpiacot.

Bihari Péter oktatási rektorhelyettes „Hogyan legyél sikeres a BME-n” címmel tartott előadást, melyben többek között a hallgatói sikeresség kulcstényezőit is elemezte.

Az idei díjazottak: Csanády Gáborné (Baár-Madas Református Gimnázium, Budapest), Dobos Sándor (Fazekas Mihály Gimnázium és Gyakorló Általános Iskola, Budapest), Fürjes János (Győri SzC Hild József Építőipari Technikum), Hajdara Botond (Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest), Juhász Attila (Miskolci Herman Ottó Gimnázium), Kalydi György (Győri SzC Baksa Kálmán Gimnázium), Király Sándor (Neumann János Gimnázium, Eger), Péter Csaba (Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium), Tassy Gergely (Veres Péter Gimnázium, Budapest), Tóth Mariann (Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium) és Zsigó Zsolt (Nyíregyházi SzC Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium).

A tanári díj megalapítása óta immár 151 oktató vehette át az elismerést.

 

A díjátadó után beszélgettünk Zsigó Zsolttal és Tóth Mariannal.

 

Zsigó Zsolt a Nyíregyházi SZc Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium matematika-fizika-informatika szakos tanára, mestertanár. A szakképzés speciális helyzetéhez igazodó munkamódszerének is köszönhető, hogy intézménye az ifjúsági innováció és a műszaki fejlesztés egyik bázisa a keleti régióban.

Miért alakította át a hagyományos fizikaszakkört egy, prototípusok előállítására szolgáló foglalkozássá?

A gimnáziumban én egy hagyományos feladatmegoldó fizika szakkörre jártam, kezdő tanárként  logikusnak tűnt, hogy ezt a módszert kövessem. Azonban a diákok nem így gondolták, hamarosan kezdtek elmaradozni a szakkörről. Elkezdtem gondolkodni, mivel tehetném számukra érdekessé a szakköri foglalkozásokat, s mivel nagyrészük falusi gyerek volt, igyekeztem valami konkrét, valós probléma köré építeni a szakköri munkát. Rájöttem, hogy sokkal jobban érdekli őket a dolog, ha olyasmit csinálnunk, aminek az eredménye valamilyen prototípus lesz. Tehát valamilyen műszaki fejlesztés modelljét alkotjuk meg. A későbbiekben ezt továbbfejlesztettük a tervezéssel, azt a hozzávaló programok írásával és a végén tényleg prototípusok, MVP-k lettek belőlük.

Mennyire nehéz felkelteni a gyerekek érdeklődését a természettudományok iránt?

Azoknál a vidéki falusi gyerekeknél, akik műszaki technikumba jelentkeznek, már maga a technikum választása egy irányultságot jelez. Véleményem szerint az érdeklődés fenntartásához, elmélyítéséhez, olyan közösségi terek is kellenek, ahol összejöhetnek a gyerekek, ahol az együttlét megerősíti az érdeklődésüket. A mai világ, a digitalizáció, az internet, - és ezt árnyoldalaként szoktuk emlegetni -  a személyesen átélhető közösségi élmények hiányában könnyen elviheti a gyerekeket ebből az irányból.

A középiskolás tanárok elismerése ez évtől új nevet kapott, Pécsi Eszterről, az első magyar mérnöknőről nevezték el. Mit gondol, a lányok ma kellőképpen reprezentáltak a műszaki pályákon?

A mi 1000 fős iskolánkban a lányok száma 10 alatt van. Azt gondolom, hogy mindenkinek hasznos lenne, ha több lány tanulna a műszaki technikumokban, választaná a műszaki pályát. Meglepő módon, például az autószerelőknél, a munkáltatók nagyon keresik a végzős hölgyeinket, ugyanis a szervizekben másképpen tudnak foglalkozni a női ügyfelekkel. Vannak olyan területek, amik csak nehéznek tűnnek a hölgyek számára, de ha elsajátítják a munkafolyamatokat, ők is könnyen el tudják végezni a feladatokat, sőt, az ő szemléletük hatással lehet magukra a munkafolyamatokra is.

Az első magyar mérnöknőről ez évben elnevezett középiskolás tanári díj, a Pécsi Eszter díj kitüntetettjei között kilenc férfi, és két hölgy volt. Egyikük, Tóth Mariann, a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium matematikatanára. A tanári diploma megszerzése óta dolgozik volt iskolájában, matematika tagozatos osztályokban tanít. Munka mellett bekapcsolódva a Debreceni Egyetem matematika szakmódszertani doktori iskolájának tevékenységébe, rész vett egy rendkívül fontos projektben, melynek célja, hogy a módszertani kutatásokat közelebb hozza a mindennapi tanítási gyakorlathoz. 

Ön szerint milyen életkorban kell felkelteni a lányok érdeklődését a matematika iránt?

Azt gondolom, hogy a lányok alapból ugyanúgy érdeklődnek a matek és a fizika iránt, mint a fiúk. Csak nagyon sokszor hallják, hogy ez nem nekik való, hogy ők más irányba menjenek, különben gondok lesznek például a családalapítással.  A lányokat érdeklik ezek a tárgyak, én annak örülnék, ha nem vennék el a kedvüket. A szülők engem is sokszor megkérdeznek,  hogy jó-e a matek tagozat egy lánynak? Ilyenkor azt válaszolom, hogyne, ez a legjobb, mert ugyanolyan sikeresek lehetnek a matekban, a természettudományokban, mint a fiúk. Azt tapasztaltam, hogy jobban működnek azok a csapatok, ahol lányok, nők is vannak, ők kisimítják a konfliktusokat, elveszik az éleket, miközben ugyanolyan tehetségesek, mint a férfiak.

Örül a díjnak? Mit tart pedagógusként a legnagyobb sikerének?

Természetesen nagyon örültem a díjnak. Ami a legnagyobb sikert illeti, biztos versenyeredményeket kellene mondjak. A gyerekeimnek vannak zseniális versenyeredményei, nagyon büszke is vagyok rájuk, de nekem alapvetően nem fontosak a versenyek. Azért versenyeztetem őket, mert ők szeretnék. Nekem az fontosabb, hogy van olyan diákom, aki 10 évvel az érettségi után elhív az esküvőjére, van olyan, aki Debrecenben járva mindig leül velem kávézni. Van, aki évekkel az érettségi után is felhív, hogy Mariann figyelj, beszélgessünk egy kicsit!  Amikor a suli felé megyek az utcán és komor, lehajtott fejjel jönnek szembe velem a gyerekek, és amikor rám néznek, mosolyognak, ez nekem sokkal fontosabbak, mint egy versenyeredmény, ezeket érzem igazi sikernek.

Beszédében nagyon találó párhuzamot vont a zene és a matematika között, hogy is van ez?

Szerintem a zene ugyanolyan szép, mint a matematika. Azonban a matematika szépségét megmutatni az embereknek olyan, mintha valakinek a zene szépségét úgy mutatnánk be, hogy csak egy kottát teszünk elé. A matematikában a legtöbb ember a kottát látja, a karakterhalmazt, a képleteket és nem érti, mi történik mögötte. Ha ezt megértik, az olyan, mint amikor megszólal a zene, akkor jönnek rá, hogy ez mennyire csodaszép.

Hogyan lehet valakit ráébreszteni a matematika szépségére?

Először is hinni kell abban, hogy a matematika érdekes, ehhez szép feladatokat kell adni a diákoknak. A legfontosabb, hogy elhiggyék, hogy olyan feladatokat kapnak tőlem, amelyeket képesek megoldani. Azt soha nem ígérem, hogy könnyű lesz, de a folyamat, ahogyan haladunk, fel van építve, ki van gondolva, ennek az eredménye, hogy megszeretik a matekot. Nekem nyilván nagyon könnyű, mert hozzám úgy jönnek, hogy már szeretik, érdekli őket a matematika. Bennük nincs egy olyan ellenállás a tantárgy iránt, ami sajnos a legtöbb gyerekben megvan. Nem kell felkeltenem az érdeklődésüket, „csak” fenn kell tartanom.  Azok a gyerekek, akiket én tanítok, úgy ülnek be matekórára, hogy most van egy újabb kaland, egy újabb küldetést teljesítünk.  A gyerekeknek szerintem a tanár egyénisége, lendülete az, hogy szeretjük, amit csinálunk, ezek számítanak legtöbbet.

 

 

Pro Progressio-KJ

Fotók forrása: Víg Johanna