Átadták a legkiválóbb tehetséggondozóknak alapított „Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért” elismeréseket. A díjazottak között van Lángné Lázi Márta, a Műegyetem címzetes egyetemi tanára.

A „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díj „Kiváló tehetségfejlesztő” kategóriájában tüntették ki május 16-án Lángné Lázi Mártát, a BME Természettudományi Kar (BME TTK) Matematika Intézet Analízis Tanszékének címzetes egyetemi tanárát. A díjazott műegyetemi oktató-kutató az egyik főszervezője egyebek mellett a BME középiskolásoknak szervezett programjainak, rendszeresen részt vesz a Gyerekegyetem, a Gyerekegyetem Plusz a BME Alfa matematikaverseny, a Lányok Napja, a Science Camp és a Science Campus eseményeinek megvalósításában.

Forrás: ntk.hu

A mostani díj a tehetségfejlesztésben végzett több évtizedes tevékenységének és erőfeszítéseinek elismerése. Ennek alkalmából adott interjút a bme.hu-nak.

Egyetemi oktatóként hogyan kapcsolódott be abba a munkába, amelynek elismerése a most elnyert díj?

Mindig is szertettem tanítani, diákokkal, hallgatókkal foglalkozni, így természetes módon adódott, hogy figyeljem a többre hivatott fiatalokat, és valami pluszt adjak nekik. Eleinte - mivel főleg első- és másodéveseket oktattam - leginkább az első lépések megtételében segítettem a hallgatóknak. Kezdetben egyedül foglalkoztam velük, próbáltam megismerni őket és felkelteni az érdeklődésüket elsősorban az alkalmazott matematika iránt. Azokat, akik fogékonyak voltak, összehoztam olyan mérnök kollégákkal, akik a TDK, később pedig a PhD témavezetésüket végezték. Büszke vagyok rá, hogy többen közülük szép eredményeket értek el. Komolyabb elköteleződést a BME Kutatóegyetem pályázata jelentett, amelynek a BME TTK dékánhelyetteseként a kari felelőse voltam, és amelyben a tehetséggondozás is nagy hangsúlyt kapott. E feladat kapcsán nagyon jó munkatársakat sikerült megismernem és magam köré gyűjteni. Az egyetemen volt fogadókészség a jó ötletekre, a pályázat pedig forrást biztosított ezek megvalósításhoz, valamint más műhelyek jó gyakorlatainak megismeréséhez. Szerencsére ez a lendület megmaradt, és azóta is több új, akár országosan egyedülálló projektben vettem, veszek részt. Ilyen például a BME Gyerekegyetem, a ScienceCamp természettudományos tábor vagy az Alfa online matematikaverseny. Tevékenységem hasznossága legjobban a szervezésben, az új programok kitalálásában, a megvalósításhoz szükséges csapatok és feltételek megteremtésében mutatkozik meg.

Melyik program a kedvence?

Erre nem tudok válaszolni. Őszintén szeretem mindet, mindegyiket évekig csináltam, csinálom, és ezen a téren csak sikerélményeim voltak. A különböző kezdeményezések összekapcsolódnak, sokszor egyik hozza magával a másikat. Mindegyikben van újítási, bővítési lehetőség, szóval egyiket sem lehet megunni.

Volt olyan hallgatója, akivel még középiskolásként találkozott és később oktatta az egyetemen?

Sok olyan diák van, akikkel valamelyik általam is szervezett rendezvény keretében ismerkedtünk meg (pl. matematikaverseny vagy tábor), és utána különböző egyetemi programokon rövidebb-hosszabb ideig együtt dolgoztunk. Talán ezek az élmények azok, amelyek a legkedvesebbek, és nyilván ezek a munkák nagyon hatékonyak és sikeresek voltak.

A középiskolásoknak szervezett programok során milyen tapasztalatai vannak a diákokkal kapcsolatban?

Mi, a BME Természettudományi Karon szinte kivétel nélkül ingyenes és igényes programokat szervezünk mindig valami újat, rendkívülit nyújtva a diákoknak. Ezeken az alkalmakon csupa motivált, okos, felkészült diákkal és tanáraikkal találkozunk. Az iskolalátogatások alkalmával már egy kicsit más a helyzet, így az összkép vegyes. Azt tapasztalom, hogy sok középiskolás nem rendelkezik elég információval arról, milyen gazdag lehetőségekhez juthat egy műegyetemi diplomával. Persze vannak előítéletek azzal kapcsolatosan is, hogy a matematikus, a fizikus vagy a műszaki pálya egyáltalán való-e lányoknak, és mennyire reményteli vagy éppen reménytelen elvégezni a Műegyetemet.

Azt hiszem az ön életútja jól bizonyítja, hogy a műszaki pálya, a matematika nagyon is való a lányoknak. Önt mikor kezdték érdekelni a természettudományok?

Mindig jó tanuló voltam, nagyon sok minden érdekelt. Szerettem a matematikát, de legalább annyira a történelmet, az irodalmat, a kémiát, a biológiát és még más tárgyakat is. Mint sok más gyerek, én is sokféle foglalkozást szerettem volna űzni, de a tanítás, a tanári pálya folyamatosan visszatérő álmom volt. Édesanyám pedagógus, tehát példa is volt előttem. A pályaválasztásban a legnagyobb szerepe - a szüleimen kívül, akik bátorítottak, motiváltak és példát is mutattak - annak a sok kiváló tanárnak volt, akik a tanulmányaimat végigkísérték. Hetedik osztályos koromtól a Fazekasba jártam, ami egy valóságos paradicsom volt. Nemcsak a nagytudású tanáregyéniségek formáltak, hanem az ott elérhető sok egyéb lehetőség is: a szakkörök, a Fazekas Akadémia, a versenyek, a sportolási lehetőségek és azok a közösségi élmények, amelyeket az iskolaközössége nyújtott.

Ha sok tantárgyat szeretett, mennyire volt könnyű a pályaválasztás?

A tanulmányaim során a szüleim minden tervemben, vágyamban támogattak, és biztosították a feltételeket amellett, hogy elvárásaik is voltak velem szemben.  A tanári pályát választottam: a BME Vegyészmérnöki Karon vegyipari műszaki tanári szakot végeztem, majd a matematika tanári szakon is diplomát szereztem. Utána egy igazán jó közösségbe kerültem a Vegyészmérnöki Kar Matematika Tanszéken. Rengeteget tanultam, és nagyon sok segítséget kaptam az oktatói pályám indításához. Ott szereztem műszaki doktori címet is. Később, a szervezti átalakítások során a Természettudományi Kar Analízis Tanszékén folytattam a munkámat és szereztem PhD-fokozatot alkalmazott matematika területen. Tanítottam az angol és a francia nyelvű képzésekben, és már az induláskor bekapcsolódtam a BME Nemzetközi Gimnáziumának munkáiba. A BME Természettudományi Karon tizenegy évig voltam gazdasági dékánhelyettes.

Milyen életkorban derülhet ki, hogy valakinek van tehetsége a matematikához, fizikához?

Ez bonyolult kérdés, hiszen a tehetség sokértelmű és titokzatos. Az ember sokféleképen lehet jó matematikus. Van, aki logikus, más intuitív. Az egyik inkább fogalomfelépítő, elméletépítő, a másik inkább problémamegoldó. Mindenkit korán meg kell kínálni azokkal a feladatokkal, amikben tehetséges. Egyáltalán nem biztos, hogy ez már az iskolában vagy a középiskolában megtörténik. Könnyen előfordulhat, hogy egy ember tehetsége csak az első vagy a második diploma után bontakozik ki. Egyszerűen az oktatás során nyitottnak kell lenni bárkinek a matematika iránti fogékonyságára.

Hogyan határozza meg ezen a területen a tehetség fogalmát?

Nem máshogy, mint más területeken. Rugalmasság, kreativitás, nyitottság. Akár egy szűk elméleti területen dolgozik valaki, akár alkalmazott téren, ezek biztosan kellenek. Ami talán jobban kell itt, mint máshol, az az absztrakt fogalmakkal való jó műveletvégzés, pontosabban, ha úgy tetszik, a nagyon absztrakt fogalmakkal kell tudni fejben új világokat teremteni.

Ön szerint a tehetség áldás vagy átok? Mennyire kezeljük jól ma a tehetségeinket?

Ha választani kell, akkor egyértelműen áldásnak gondolom, hiszen sokkal nagyobb lehetőséget hordoz magában, mint a hiánya. Persze az, hogy valaki tehetséges, azaz kivételes képességekkel rendelkezik, elkötelezett a feladatok iránt és kreatív, önmagában még semmire sem garancia. A tehetség kibontakozásában fontos szerepe van a szociális környezetnek. Az oktatási intézmények lehetőséget kínálnak a vetélkedésre és megmérettetésre sarkallhatnak. A tehetséges diákok (emberek) sokszor érzékenyebbek, mint a többiek, ezért fokozott figyelemmel kell lenni rájuk. Ebben nem csak a szaktanár, hanem pszichológus, életviteli szakember tanácsa is szükséges lehet. Egy ilyen összetett protokoll létezése nagyon fontos lenne azért, hogy ne hályogkovács módjára kezeljük a tehetséges diákok, hallgatók problémáit.

Mennyire tartja hatékonynak a hazai tehetséggondozást, és milyen szerepe lehet ebben a felsőoktatásnak?

A hazai tehetséggondozásnak szép hagyományai vannak. A tehetség társadalmi fontosságát az is jelzi, hogy a tehetségre, mint megújuló társadalmi tőkére tekintünk. Éppen ezért a tehetséggondozókat is „tehetséggondozni” kell. Az ország ebben szintén hagyományosan jól szerepel, ám félő, hogy a tanárszakosok létszámának szűkülése rontani fogja a tehetséggondozók hatékony kiválasztását. A tehetséggondozásnak a felsőoktatásban is megvannak a jogszabályi keretei, szervezetei. Sok felsőoktatási intézményben működtetnek komplex tehetséggondozó programokat, amelyek esetenként pályázati támogatást is kapnak. Az egyetem „hozott” anyagból dolgozik, azaz a tehetséggondozásnak a célközönségét a fiatal felnőttek és nem a gyerekek jelentik.

Az elmúlt években hogyan látja a Műegyetemre bekerült tehetséges diákok számának alakulását?

Szerintem nincs gond. Rengeteg a jól felkészült, motivált hallgató. Egyetemi és kari szinten is jut rájuk elég figyelem, megvannak azok a fórumok, keretek, amelyek biztosítják, hogy mindenki kihozza magából képességei maximumát.

KJ-TZS

Fotók: Geberle B., SPOT