Az alvás és az emlékezés kapcsolatát, valamint az álomfelidézés egyéni különbségeit vizsgálja a műegyetemi „alváslaborban” a BME idén Bolyai-ösztöndíjjal jutalmazott kutatója.

„A Bolyai-ösztöndíj hároméves időszakában évente egy, az alvással és a napszaki ritmussal kapcsolatos kutatást indítok el, amelyekben neurofiziológiai szemszögből vizsgálok olyan kérdéseket, amelyekre a tudomány eddig nem talált választ” – foglalta össze Simor Péter a BME Bolyai János Kutatási Ösztöndíjjal kitüntetett pszichológusa, a Természettudományi Kar Kognitív Tudományi Tanszék adjunktusa (dolgozatának címe: „A napszaki ritmus, az alvás és az álmodás kognitív és emocionális vonatkozásainak pszicho-fiziológiai vizsgálata – a szerk.).

A díjazott műegyetemi kutató az első évben az alvás és az emlékezeti rögzülés közötti kapcsolatot vizsgálja. Korábban állatokkal és emberekkel végzett funkcionális kísérletek engedtek következtetni arra, hogy egészen különböző feladatok esetében javul a teljesítőképesség a tanulás után beiktatott délutáni vagy éjszakai pihenést követően. „A BME alvás-laboratóriumában a délutáni alvás hatásait vizsgáljuk. Mérjük az agyi aktivitást és azon tényezőket, amelyek a hosszú távú emlékezeti teljesítményt valamint az információk emlékezeti rendszerezését befolyásolják” – ismertette Simor Péter. Az eddigi tudományos kísérletek alapján az inger relevanciája döntően befolyásolja az emlékek rögzülését, vagy kitörlődését.

A TTK adjunktusa a Bolyai-ösztöndíj második kutatási évében a napszaki aktivitást személyiségtipológiai alapon vizsgálja a két kronotípus, azaz, a korán kelő és fekvő „pacsirta”, illetve a későn kelő és elalvó „bagoly” típusú embereken. „Egyes kutatások arra utalnak, hogy a bagoly típusúak körében gyakoribbak olyan pszichés zavarok és függőségek, mint a szorongás, a dohányzás, a stressz, a kábítószer-fogyasztás és a túlságosan impulzív viselkedés. Kutatásaimban arra próbálok választ adni, hogy e kóros jelenségek a bagoly típusúak életstílusa miatt lépnek-e fel, vagy alvászavarral függnek össze” – ecsetelte a szakember, akit a bagoly típusúak életmódjának lehetséges pozitív hozadékai is érdekelnek. A tanszéken dolgozó kreativitás-kutató kollégájával azon elméletet is vizsgálják, miszerint a baglyok érzékenyebben reagáló személyiségek, így fogékonyabbak a kreatív munkára. Azt is elemzik, hogy a bagoly típusúaknál fellépő alváspanaszok okozhatnak-e gondot a feladatok elvégzésében, azaz ront-e a teljesítőképességükön, ha nem az életritmusuknak leginkább megfelelő időpontban kell elvégezniük a feladatukat.

Simor Péter a támogatási időszak utolsó évében az álomfelidézésben rejlő egyéni körülményeket kutatja majd. „Feltételezzük, hogy különbségek vannak az álmokat gyakran és ritkán felidézők neuropszichológiai paraméterei és egyes hormonok aktivitását illetően. Elképzelhető, hogy a kortizol, vagy hétköznapi nevén „stresszhormon” reggeli termelődése az álom elfelejtéséért is felelős” – osztotta meg a TTK tudósa, aki mind pszichológiai, mind fiziológiai módszerekkel vizsgálja a jelenséget az egészséges és alvászavarokkal küzdő emberek körében. A kérdőíves vizsgálat és az álomnapló íratása mellett rövidesen mérni fogja a kísérletekben résztvevő alanyok hormonszint-változásait a nyálukból vett mintákból is.

A díjazott műegyetemi kutató 8 éve foglalkozik a témájával, doktori disszertációját a rémálom zavar jelenségköréről írta. Fontos számára a tudományos eredményekkel alátámasztott szakmai hitelesség. Úgy véli, hogy a Bolyai-ösztöndíj nagyszerű lehetőség arra, hogy továbblépjen az akadémiai pályán. Simor Péter úgy fogalmazott, hogy kifejezetten élvezi, hogy kutat, feladatait nem munkaként, hanem nagyszerű időtöltésként éli meg, sőt, témájával akkor is foglalkozna, ha nem ez lenne a munkája. Kutatói szabadságát a műegyetemi tudósközösség tagjaként olyan mértékűnek éli meg, amelyhez foghatót még külföldön sem tapasztalt. „A munkát az oktatás még változatosabbá teszi, és inspirál, hogy naprakészen tartsam tudásomat. Az egyetem éppen ezért közelebb áll hozzám, mint egy kutatóintézet.” Úgy véli, hogy a Bolyai-ösztöndíj biztos hátteret ad a kutatóknak, akik így tudományos feladataikra koncentrálhatnak. A TTK adjunktusa ösztöndíjasként sem hagy fel az oktatással, ám nagy könnyebbséget jelent számára, hogy nem kell többletmunkákat vállalnia a szükséges anyagi feltételek megteremtéséhez. Továbbra is az egyetemen szeretne maradni: „az iparban rejlő lehetőségeknek kevesebb közük van a pszichológiának ahhoz a részéhez, ami engem érdekel” – vallotta a fiatal kutató, aki egyéb vizsgálatokat is folytat majd a Bolyai-ösztöndíjban vállaltak mellett. Rémálom-kutatással is foglalkozik, és kísérleteiben olyan embereket vizsgál, akik hetente legalább egyszer tapasztalnak rémisztő álom-élményeket. „Ez nem betegség, hanem kezelendő állapot” – összegezte Simor Péter, hozzátéve, hogy Magyarországon a lakosság 4-5%-a szenved ilyen panaszoktól, ám ma e zavarnak nincs megfelelő szakmai kezelése. A problémát azonban komolyan kell venni, mert a rémálmok lehetnek súlyos zavarok, például az önsértő viselkedés vagy a szuicid (öngyilkos) hajlam jelei is. „Háborús övezetekből hazatért katonákat már kezelnek ilyen rendellenességgel. Ezt a külföldön bevezetett protokollt itthon is érdemes lenne alkalmazni” – árulta el a jövőbeli terveiről.

-TZS-