A jövőből visszanézve az egyetem-ipar együttműködés is könnyen fejleszthető

A meghívottak véleményét egy workshop keretében szondázó, rendhagyó formában került sor a BME 7. Üzleti reggelijére május 8-án. A Természettudományi Kar (TTK) arra várta a választ partnereitől, hogy hogyan lehetne javítani az egyetem és az üzleti szféra együttműködésén.

Az esemény szokás szerint a BME rektorának rövid köszöntőjével indult. Charaf Hassan néhány fontos adattal bemutatta „az ország legjobb műszaki egyetemét", hangsúlyozva, hogy az intézmény 61 milliárd forintos költségvetési főösszegének a harmada jön az államtól, a többit saját maga teremti elő, nem kis részben a partnerei segítségével.

Ezeket a partnerségeket akarja a Műegyetem vezetősége megerősíteni, kibővíteni, a gazdasági szereplőkkel folytatott rendszeres konzultációk segítségével, hogy az egyetem előrébb léphessen az oktatás és a kutatás terén egyaránt. „Nem titkolt, bár egyesek szerint túl ambiciózus célunk, hogy a BME a 2032-ben esedékes 250. születésnapjára a QS világrangsorában bekerüljön a top 100-ba” – jelentette ki Charaf Hassan.

A rektor után a TTK dékánja következett. Aszódi Attila ismertette a kar négy fő egységét (Fizikai Intézet, Matematika Intézet, Nukleáris Technika Intézet, Kognitív Tudományi Tanszék), valamint a képzéseket és a piacorientált specializációkat. Kiemelte a nemrég indított két angol nyelvű szakot, a fizikus-mérnök BSc-t és az orvosi fizika MSc-t.

Megemlítette, hogy a kar oktatási tevékenységének kétharmadát a többi karon tanuló hallgatók matematika- és fizikaoktatása teszi ki – ami egyáltalán nem könnyű feladat. A bekerülő hallgatók 60 százalékának ugyanis nincs matekból emelt szintű érettségije, márpedig 2020-tól a középszintű érettségi követelményei közül sok olyan dolog kikerült, amelyek nélkül nem képzelhető el a hatékony mérnökképzés.

„Mindebből az következik, hogy hozzá kell nyúlnunk a képzés struktúrájához, differenciáltabban kell oktatnunk, a hallgatók tudásszintjéhez illeszkedve” – mondta a TTK dékánja. Hozzátette, ebbe beleértendő a Z generációsok sajátosságainak a figyelembevétele (a rövidebb figyelmi ablak miatt egyre nehezebb 90 perces előadásokat tartani), a személyre szabott felzárkóztatás, a mentorálás, a kreativitást, problémamegoldást támogató módszerek alkalmazása és szoros kapcsolat kiépítése a középiskolákkal.

Aszódi Attila ezután egy úgynevezett pre-mortem workshopon való részvételre invitálta a megjelenteket. Azt kérte, képzeljék el: 2030-ban kénytelenek megállapítani, hogy az elmúlt időszakban nem működött jól az ipar-egyetem együttműködés. Mi lehetett ennek az oka? És hogyan lehetne rajta változtatni? Mit kellett volna másként tenni 2025 és 2030 között, hogy elkerüljük a sikertelenséget?

A vendégek kiscsoportos foglalkozás keretében gyűjtötték össze a jövőből visszatekintve azonosított, elképzelt problémákat. A teljesség igénye nélkül:

az egyetemi és az ipari működés eltérő ritmusa;
a cégek nem tudják, hogyan forduljanak az egyetemhez, nincs erre egyablakos megoldás;
az egyetem nem elég gyorsan reagál a munkaerőpiac igényeire;
túl későn indul a kapcsolatfelvétel a cégekkel, a hallgatók nem tudják, mire készüljenek;
a mesterséges intelligencia korában egyre nehezebb felkészülni a jövőre;
a végzős hallgatóknak túlzott elvárásaik vannak a munkaerőpiacon.

A mindennek tudatában felvetett javaslatok között a leggyakrabban a kommunikáció javítása, konkrétan a rendszeres egyeztetések fórumainak megszervezése szerepelt, de olyan kezdeményezés is akadt, mint a tudós-influenszerek felépítése, több iparban dolgozó óraadó alkalmazása az oktatásban, illetve az oktatók időszakos jelenléte vállalati környezetben.

„Az esemény felépítése nem volt új egy multinacionális környezetben dolgozónak, és a tartalma is tetszett” – mondta az üzleti reggeli után a bme.hu-nak Varjú Ernő Tamás, az MSCI Magyarország ügyvezető igazgatója, aki 2006-ban végzett a BME-n. „Nagyon jó ötlet a javaslatok kicserélése, valóban így képzeli el az ember a hatékony együttműködést” – tette hozzá.

Rektori Kabinet, Kommunikációs Igazgatóság