A BME egy igazi aranybánya, a rektornak pedig küldetéstudata van

„Annyira hiszek ebben a képzésben, hogy amikor érdekelt voltam egy spin-off cégben, csak a BME -ről vettünk föl embert. A saját gyerekem is nálunk végzett, márpedig ha az ember a saját gyerekének ajánl valamit, az mutatja a bizalmat” – mondja a BME szűk egy éve megválasztott rektora a Cégépítők podcast legfrissebb, szerdán megjelent epizódjában.

Az adásban Charaf Hassan hosszan beszél a Műegyetemmel kapcsolatos víziójáról, amely mentén jelenleg is zajlik az egyetem átalakítása. Elismeri, hogy ez „afféle küldetéstudat”, amelyről nem is nagyon lehet vitatkozni vele: annyira hisz ebben, hogy senki sem tudja eltéríteni attól, hogy végig lehet vinni. „Én egy családtag vagyok a BME-n, nem importált menedzser. Az alaptudásom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megítéljem, mi jó az egyetemnek” – jelenti ki arra utalva, hogy 18 éves kora óta az egyetem polgára.

A nemzet műszaki egyeteme

Felidézi, hogy két éve a BME-re látogatott a Dubai Future Foundation vezetője, aki szabad kezet kapott, hogy építse a high-tech szektort az Emirátusokban. „Körbevittük a laborokban, megkértem pár kollégát, hogy tartsanak bemutatót: mit csinálunk a drónok, az 5G, a mesterséges intelligencia vagy a polimerek területén. A végén a vendég azt mondta, „ez egy igazi aranybánya, csak kifelé nem látszik”.

A rektor szerint a BME nem csupán egy oktatási intézmény, hanem „a nemzet műszaki egyeteme”, hiszen azokat a tehetségeket termeli, akik megalapozzák a műszaki megoldásokat Magyarországon, és ezen értékek miatt jönnek ide a befektetők:

„Amikor a Külügyminisztérium befektetésösztönző ügynöksége, a HIPA meghív cégeket, hogy jöjjenek befektetni a k+f területeken, a látogatások első célállomása általában a BME.”

Charaf Hassan elmeséli azt is, hogyan került Magyarországra Libanonból 39 évvel ezelőtt. „Aznap este, amikor elindultam, még bombázták a falunkat. A ’75-ös Malév-baleset óta nem volt direkt járat Bejrútból, így először Larnacára kellett menni, onnan jöttem Magyarországra. 1986. szeptember 20-án reggel 9 órakor szállt le a gép. Egy 18 és fél éves fiatal, aki úgy döntött, külföldön tanul, miután ösztöndíjat kapott a magyar államtól, és szeretne villamosmérnök lenni. Tanulok az egyetemen, villamosmérnök leszek, visszamegyek Libanonba és ott elhelyezkedek – ez volt a jövőképem.”

BME? Elment az eszed?

Már az elején komoly kihívással szembesült, a bőröndje Budapest helyett Berlinbe ment. Senki sem várta a reptéren, nem ismerte a nyelvet, még angolul is gyengén tudott, franciául beszélő embert viszont nehezen talált. Végül a SOTE egy libanoni orvostanhallgatója jött érte a reptérre. „Azzal kezdte, hogy BME? Elment a józan eszem? Hát ezt nem lehet elvégezni. Az illető egyébként a mai napig jó ismerősöm, gyerekorvosként dolgozik Magyarországon.”

Rögtön azt hallotta tehát, hogy a BME nehéz, és ezt még ma is hallani.

„Szerintem pedig a BME korrekt, minőségorientált, és aki tesz érte, abból itt mérnök lesz.

Én magam kitüntetéses diplomával végeztem ’92-ben, de a 3. év második feléig nem is hiányoztam egy óráról se. Akkor is csak azért, mert épp összeraktam az első számítógépemet, amit készen venni persze nem volt pénzem. De lelkiismeret-furdalásom volt, hogy hiányozni mertem egy előadásról.”

Ma már amiatt érezné rosszul magát, ha a tanítást kellene abbahagynia – még a rektori teendők mellett sem adta fel. „A tanítás mindig is közel állt a szívemhez. Nem mondok le róla, mert örömet okoz, és úgy érzem, megtalálom a hangot a fiatalokkal” – jelentette ki.

Rektori Kabinet, Kommunikációs Igazgatóság