Feladatokat delegálhatunk az MI-nek, de felelősséget nem

„Ezeket az alkalmakat próbáljuk olyan témákra felfűzni, amelyek mindannyiunk életét meghatározzák. A mesterséges intelligencia társadalmi és gazdasági hatása is felmérhetetlen, és a BME kompetenciái ezt a területet teljesen lefedik. A mérnöki tudás itt önmagában meddő tudás, ki kell egészíteni mással is, és a GTK-n ehhez is megvan a szakértelem” – mondta a GTK ismeretterjesztő eseményének elején Levendovszky János, a BME kutatási és innovációs rektorhelyettese.

Koltai Tamás dékán felvezetője után a moderátor szerepét ellátó Lógó Emma oktatási dékánhelyettes Héder Mihályt, a Filozófia és Tudománytörténet Tanszék vezetőjét konferálta fel, aki Mesterséges intelligencia vs. emberi identitás címmel tartott előadást. Azzal kezdte, hogy a műegyetemi oktatás kihívása olyan tudást adni, amely a teljes életút alatt kitart, miközben a technológia gyorsan elavul. A műegyetemista identitásnak ezzel együtt része a rendszerszemlélet, a problémamegoldás és a minőségi munka – az ilyen identitásképző karakterisztika viszonylag állandó, a közösséghez kapcsol, a kérdés már csak az, hogy az MI képes-e ezt megingatni.

Héder Mihály felhívta a figyelmet az úgynevezett felelősségrésre: feladatokat delegálhatunk az MI-nek, de a felelősséget már nem. A megoldás ezért a legtöbb területen az emberi felügyelet. Szükséges a szakmai tudás újraértelmezése is, a szakmák nagyobb felbontása – az első, generális komponens kiszervezésével. „Hasonló stratégia az élet más területein is működhet” – jegyezte meg.

Grad-Gyenge Anikó, az Üzleti Jog Tanszék vezetője a zeneipar és az MI összefüggéseiről beszélt Mi szól, ha MI szól? című előadásában. A zene 27 milliárd dolláros bevételével a világ egyik legnagyobb iparága, egyúttal az egyik legfontosabb identitásképző eszköz, a szerzői jog pedig egy 300 éves intézmény. Ehhez képest képzeljük el, hogy a streamingszolgáltatókra már most naponta 10-20 ezer MI által készített zenét töltenek fel.

Az algoritmusok jelenlegi zeneszerzői tudását rövid dalrészletekkel is szemléltette a tanszékvezető, a közönség pedig szavazhatott arról, hogy melyiket készítette ember, melyiket MI, és melyik közös munka. A jelek szerint már most sem elég jól érzünk rá arra, hogy miben van emberi kreativitás és miben nincs, és az előrejelzések szerint az MI által generált zenék hamarosan többségben lesznek a szolgáltatóknál, a kreatív alkotók így évente 4 milliárd dollár veszteséget szenvedhetnek el. 

„Nagy gond, ha jogdíjat kell fizetni olyasmiért, ami mögött nincs kreatív munka” 

– mondta Grad-Gyenge Anikó.

Hasonló témáról szólt Hamp Gábor, a Szociológia és Kommunikáció Tanszék docensének előadása is: Prompt literacy: iteráció és kreatív gondolkodás – képgeneráló eszközök promptolása címmel. Mint mondta, a kreativitásnak itt abban kell megjelennie, amilyen utasításokat adunk az MI-nek, ezt pedig természetesen tanítani is lehet. „Tanítsunk elmélyültséget és rácsodálkozást!” – mondta Hamp Gábor.

A mesterséges intelligencia forradalma nemcsak technológiai, hanem kapcsolati és pszichológiai is. Séllei Beatrix, az Ergonómia és Pszichológia tanszék docense arról a tendenciáról beszélt, hogy egyre többen használják pszichológuspótléknak az MI-t. Azért is jó kérdezni tőle, mert olyan, mintha lehetne hozzá kapcsolódni, kötődni, tehát kielégíti a társas igényünket. Két dologban ugyanis kétségkívül nagyon jó: az elérhetőségben („mindig ott van”) és a feltétel nélküli elfogadásban.

„Mindez jó belépőnek tűnik az önismeret birodalmába, de a csalás ott érhető tetten, hogy az MI valójában csak azt adja vissza, amit mi beleteszünk, hiszen nincs benne semmilyen kritikai felhang” – magyarázta Séllei Beatrix.

„Az érzelmi intelligencia tehát egyértelműen humán többlet” 

– tette hozzá.

Ezek után Szandi-Varga Péter, a Műszaki Pedagógia Tanszék adjunktusa egyszerűen csak azt a kérdést tette fel a mesterséges intelligenciáról: Megment, vagy vele pusztulunk? Az MI-t ugyanis gyakran láttatják a döcögő fenntarthatósági törekvések potenciális megtermékenyítőjeként és olyan tényezőként is, amely saját környezetszennyező működésével mintegy beteljesíti a negatív forgatókönyveket.

A növekedési modellek mindenesetre többféle forgatókönyvet vázolnak fel, ugyanakkor az egyénnel a környezettudatossággal kapcsolatban szemben megfogalmazott elvárások valószínűleg túlzók. Az MI pedig éppen az egyénnek segíthet jobban dönteni a mindennapi helyzetekben – mutatott rá Szandi-Varga Péter.

Rektori Kabinet, Kommunikációs Igazgatóság