Interjú Józsa Jánossal, a BME rektorával, egy héttel a BME GTK körül kialakult helyzet elemzésére felkért Bizottság jelentése után.

A BME rektora által bejelentett, majd felkért eseti független Bizottság megvizsgálta és elemezte a GTK körül kialakult helyzetet, és részletes válaszokat fogalmazott meg a „GTK helyzete” című, októberben kelt vitairatra. A Bizottság jelentése – amelynek „Összegzését” a bme.hu a napokban közreadta – egy indokokkal megtámogatott állásfoglalás amellett, hogy a GTK a hallgatóival együtt maradjon az egyetem integráns és elidegeníthetetlen része.

A BME rektora még a riporteri kérdések előtt célszerűnek tartotta áttekinteni az aktuális helyzetet, és az utóbbi hetekben ahhoz vezető út fő állomásait: „A jelentés egy héttel ezelőtti ismertté válását követően Palkovics államtitkár úr azonnali egyeztető megbeszéléseket indítványozott az egyetem vezetése és az egyetemből kiválni akaró GTK-s vezetők között a továbbra is nyitott kérdések tisztázására. Ez akkor jó gondolatnak tűnt, de az azóta mostanáig eltelt egy hét e tekintetben végül eredménytelen maradt, sőt, a tervezetthez képest más irányba haladt.

A megbeszélések első fordulója már múlt pénteken lezajlott, amikor is a GTK-s képviselők hétfőig bezárólag türelmet kértek ahhoz, hogy a Bizottság jelentését alaposan tanulmányozhassák és megválaszolhassák. A megszületett válasz azonban lényegében teljes elutasítása lett a Bizottsági jelentés megállapításainak és javaslatainak, és ezzel a további egyeztetetéseknek, ami után már nem is volt meglepő, hogy kedden a szóban forgó GTK-s  vezetői kör a maga egyedi felfogása szerinti formában és tartalommal az EMMI-hez fordult a kiválás, és egyúttal az ELTE-hez csatlakozás felgyorsítására. Az ebből eredő EMMI-s megbeszélésen mindezzel együtt a BME rektora továbbra is a GTK helyzete kifejezetten BME-n belüli tisztázására és megoldására kapott kérést. Ez továbbra is egybeesik az egyetem vezetése hozzáállásával, nevezetesen hogy bízik, és készen áll arra, hogy megnyugtató, integritás-megtartó megoldást találjon a karra, annak dolgozóira és hallgatóira nézve egyaránt.

A BME rektorának meggyőződése, hogy mivel az október 22-i keltezésű ’A GTK helyzete’ vitaanyag óta annak aláíróitól érdemi, világos adatokkal alátámasztott objektív érvelés nem látott napvilágot,  a tisztázásnak mégis el kell indulnia, és nincs idő tovább várni arra, hogy közösen gyűjtött vagy megosztott adatokon alapuló, szűkebb körű kétoldalú egyeztetések hozzanak eredményt, és tárják azt a szélesebb egyetemi közvélemény elé.

Jobb híján nyúljunk tehát vissza az eredeti vitairathoz, és a Bizottság jelentésének szellemiségét és tételes válaszait is figyelembe véve fogjunk hozzá a konkrét válaszadáshoz.”

Józsa János már rektori pályázatában is nevesítette a GTK-t, számítva az ott felhalmozott gazdasági-menedzseri tudásra  („…az egyetem biztosan támaszkodhat a Gazdaság- és Társadalomtudományi Karon meglévő kvalitásos szaktudásra, a téma ott oktató elismert specialistáira.(…)Olyan szakembereket nevelnek a karok, akik a nagyon erős elméleti természettudományos alapképzés mellett, gazdasági ismeretekkel és a legfrissebb szakirányú gyakorlati tudással rendelkeznek, így képesek a folyamatokat rendszerben szemlélni – részlet a rektori pályázatból, 2015. január).

Az új rektor, beiktatása után, például a BME-n rendezett Business and Technology konferencia megnyitójában is hangsúlyosan hitet tett a Műegyetemen zajló közgazdasági képzés mellett: „a Műegyetem léte bőven meghaladja a kétszáz évet, és az oktatás ugyan a kezdetekben műszaki jellegű volt, a XX. század első felében két évtizedig közgazdaságtant is tanítottak. A kilencvenes évek végétől újraindult a gazdaságtudományi képzés, és a Gazdaság és Társadalomtudományi Kar egyre erősebb ága a műegyetemi oktatásnak. Az egyetem műszaki karainak és a gazdasági karnak, a Magyar Közgazdasági Társaságnak és a kormányzat képviselőinek itteni együttes fellépése, a konferencia témáinak rendkívüli gazdagsága bizonyítja azt, amit mi már régóta vallunk: a mérnökség és a közgazdaságtan együtt jár.”  (A rendezvényről készült, "Régóta valljuk, hogy a mérnökség és a közgazdaságtan együtt jár" című cikkünk ITT olvasható.)

Riporter: Bő egy hónap elteltével végül is kiderült a Bizottság számára, hogy ki tette az első lépést? A GTK vitairata ugyanis azzal kezdődik, hogy „különböző felsőoktatás-átszervezési koncepciók részeként felmerült, hogy a BME GTK az állami feladatait a jövőben az ELTE szervezeti keretén belül végezné.”

Józsa János, a BME rektora: A Bizottság a felkérésnek megfelelően részletesen foglalkozott annak elemzésével, hogy a GTK-nak milyen tényleges gazdasági, szervezeti és egyéni karrierépítési problémái vannak, és azok megoldására az Egyetemnek milyen lépéseket kell tennie a jövőben. A Bizottság azonban nem foglalt állást arról, hogy a GTK volt dékánja mikor és kivel, milyen felhatalmazással és kari támogatottsággal tárgyalt a kiválásról, valamint, hogy kik és mikor értesültek erről. Annyit hallottak a Vezetői Értekezlet tagjai, de azt is csak szeptember végén, hogy a GTK korábbi dékánja már nyáron elkezdett tárgyalni róla. Az első lépést illetően, különböző forrásokból (ELTE és GTK) egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot. Sajnálatos, hogy a GTK egyes vezetői dokumentálhatóan elzárkóztak az együttműködéstől az államtitkári kérésre felállított Bizottsággal, amely pedig éppen az általuk felvetett sérelmekre és problémákra kereste a válaszokat. Mindössze 5 szervezeti egység vezetője és a kari HK elnöke fogadta el a Bizottság megkeresését személyes konzultációra. Felhasználták továbbá a dokumentált adatokat (pl. a 2016-ban felvettek számáról – szerk.) illetve a GTK hivatalos állásfoglalásait is. Részletesen, fejezetenként vizsgálták a GTK vitairatát és írták le véleményüket, deklaráltan arra törekedve, hogy a tényekre támaszkodjanak, és emócióktól mentesen dolgozzanak.

Riporter: Kezdjük mindjárt a felvettek számával. A GTK vitairatában az szerepel, hogy 2016-ban kb. 1650 fő nyert felvételt. Azonban egyes alapszakokon akár 100 pont is a különbség az államilag támogatott helyekre és az önköltséges helyekre bejutást biztosító ponthatárok között.

Józsa János: Sőt, akár több is ennél. A 2016. évi általános felvételi eljárásban a GTK a vitaanyagban szerepeltetettnél valamivel kevesebb, 1566 jelentkezőt vett fel (amiből mintegy 400 fő levelező munkarendű), ami az egy évvel ezelőtt felvett 1418-as létszámhoz képest mintegy 10%-os növekedést jelent. Látni kell azonban, hogy a felvettek megnövekedett száma mögött elsősorban önköltséges (tehát fizetős) alapszakosok vannak, államilag támogatott alapszakos diákokból csak 39-cel többet vettek fel, míg a fizetős alapszakosok száma 123-mal nőtt. Ugyanakkor a BME szempontjából a komplex képzési portfólió, az alapszakok mellett a mesterképzési szakok, valamint a doktori képzés, az oktatói-kutatói utánpótlás nevelés egyaránt fontosak.

Józsa János: Nálunk hivatalos belső stratégiai elvárás tehát, hogy a jelen rendszerben minimum 350 pont legyen a ponthatár. A GTK vezetése az alapszakjain a felvételi ponthatárokat rendre 350 pont alatti értéken állapította meg. Miután egyes gazdaságtudományi képzési területeken az állami ösztöndíjas képzés ponthatárát (jogszabályi felhatalmazás alapján) a miniszter állapítja meg, így az a helyzet alakult ki, hogy a miniszter által megállapított ponthatárok és a kar által megállapított ponthatárok között 100 pontot meghaladó a különbség. Mindezek alapján adódik a következtetés, hogy a GTK az IFT-ben megfogalmazott stratégiai célok és elvárások figyelmen kívül hagyásával állapította meg az alapszakos felvételi ponthatárokat. Hozzá kell tenni, hogy a GTK-val azonos „súlycsoportba” eső karok a minőségi követelményeket a felvételi létszám csökkenése mellett is következetesen érvényesítették.

Riporter: A GTK helyzete vitairat szerint „a kar oktatói és kutatói foglalkoztatottjainak száma 130, 110-en főállásúak, nagyjából 75%-uk rendelkezik PhD fokozattal, 13-an habilitációval és 8-an az MTA doktorai. 13-an egyetemi tanárok, 32 docens van, 35 adjunktus és 30 tanársegéd (és egyéb oktató). Átlagéletkoruk 44 év. E személyi állomány a minőségi mutatói alapján az ország többi GTK-jához viszonyítva, egy nemrégiben megjelenő független elemzés alapján a terület legkvalifikáltabb hazai személyi állománya.”

Józsa János: Ez így nem pontos. A Felsőoktatási Információs Rendszer októberi adatai alapján a GTK teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatóinak-kutatóinak száma 136, ám közülük csak 69,1% (és nem 75%!) rendelkezik tudományos fokozattal. A GTK ráadásul a BME egyetlen olyan kara, ahol nem található akadémikus a teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatók-kutatók között. Egy másik jelentős gond a GTK-n, hogy a tudományos fokozattal rendelkező oktatói létszámához képest túlzottan nagy hallgatói létszámmal működik, ami nyilvánvalóan rontja az oktatás minőségét. A képet tovább árnyalja, hogy a GTK a jelentős átoktatás mellett még nagy számban oktat levelező és távoktatási munkarendű hallgatókat is (mintegy 2000 fő).

Riporter: Tekintsük át együtt a GTK vezetése által összeállított dokumentum egyes fejezeteit, és azok sorrendjében kérem, hogy adjon a kérdéseimre tételes válaszokat. Az alábbi fejezeteket vegyük át: egyenlő bánásmód hiánya, negligálás, a BME-víziók tisztázatlansága, a GTK BME-n belüli veszélyeztetése (alfejezetek: oktatás, gazdálkodás, tudományos ügyek). Kezdjük a karokat érintő egyenlő bánásmóddal.

Józsa János: Az egyetemen a döntések az egyetemi demokrácia szabályai szerint történtek és történnek. Sokszor előfordult, hogy például egy gazdasági döntés csak a karok egy részének volt kedvező, másokat éppen hátrányosan érint. Korábban is számos olyan többségi döntés született, amely néhány kart hátrányosan érintett, hivatkozással a többségi döntési elvre. Súlyosan sértené az egyetemi demokráciát, ha egy többségi gazdálkodási döntést egy kar önmagára nem tekintene kötelező érvényűnek. Egy másik GTK-s felvetés az egyetemi vezetői pozíciókra vonatkozik. Utóbbiak száma korlátozott, soha nem volt olyan egyetemi felsővezetés (rektor, rektorhelyettes, kabinetfőnök, rektori hivatalvezető stb.), amelyben minden kar képviselője helyett kaphatott volna. Az egyetem elmúlt három rektori ciklusát vizsgálva kiderül, hogy mindig volt GTK-s vezető a rektor mellett, miközben más karok nem tudták, és ma sem tudják ilyen erőteljesen képviseltetni magukat. Ha számszerűsítve nézzük, elég meggyőző képet látunk a 2004-2015 közötti három rektori ciklusban, amiben legalább egy rektorhelyettes a GTK-ról került ki a szintén GTK-s főtitkár mellett.

Az egyetem szélesebb értelemben vett vezetésében (Vezetői Értekezlet, Rektori Tanács, Szenátus) minden kar vezetője mindig közvetlenül van jelen, és álláspontját kifejtheti. A Szenátusban, mint a legfelsőbb döntéshozó testületben minden kar egyenlő képviselettel rendelkezik, méretétől függetlenül: minden kart két választott tag képvisel (közülük egyik jellemzően a dékán). A Szenátusban is a többségi döntési elv érvényesül, ami kizárja, hogy egy véleményével egyedül maradt kar vétójával blokkolja a demokratikus döntéshozatali folyamatokat.

Riporter: Negligálás. A GTK által készített összeállításban a következő megállapítások találhatók: „Igen jelentős angol nyelvű képzési programunk folyik, ez irányban sem érzékelhető érdeklődés. Az ország legnagyobb kari ösztöndíj programját futtatjuk, ami szintén teljes BME-s érdektelenségbe fullad.”

Józsa János: A GTK mind volumenében, mind nagyságához képest nem folytat jelentős angol nyelvű képzési programot, így az állítás nem állja meg a helyét. A GTK lényegében kivonta magát a Kormány által meghirdetett Stipendium Hungaricum programból, szemben a többi karral. Egy másik, szintén az angol nyelvű oktatáshoz köthető probléma, hogy a kar – nagyságához és széles képzési portfóliájához képest – igen csekély szerepet vállal a BME nemzetköziesítésében, azaz, például a külföldről érkező hallgatók képzésében. A 2016. októberi létszámadatok alapján a GTK-n mindössze 165 külföldi hallgató tanul, ami az összesített hallgatói létszám mindössze 2,8%-a. Ezzel szemben a hasonló nagyságú GPK-n 5,6%, a VIK-en 7,5% a külföldi hallgatók aránya. A GTK tehát nem veszi ki részét arányosan a BME nemzetköziesítési stratégiai céljainak megvalósításából sem.

Az önköltséges hallgatók anyagi helyzetét könnyítő GTK 400+ Ösztöndíj Programot illetően, azt alapjában jó ötletnek tartom, de látni kell, hogy a többi karra többségében (95%-ot meghaladó arányban) állami ösztöndíjas hallgatók kerülnek be, tehát számukra e kezdeményezés nem adaptálható, ettől mérsékelt annak visszhangja. Ráadásul ez a kifejezetten a GTK-ra szabott, kísérleti ösztöndíjprogram pár hónapja indult, így értékelhető eredményei sincsenek még, ezért nem is kaphatott még jelentős visszhangot. Az állami ösztöndíjas hallgatók részére a tanulmányi ösztöndíj, a kari ösztöndíjak, pályázatok, az ÚNKP (Új Nemzeti Kiválósági Program) keretein belüli ösztöndíjak számos lehetőséget nyújtanak.  

Riporter: A BME víziók tisztázatlansága következik. A GTK által készített összeállításban olvasható a következő megállapítás: „a GTK folyamatosan kiszorításra kerül a mérnökkari oktatásból, jelenleg is ezzel kapcsolatos újabb bejelentések és lépések történnek – a műszaki képzési terület KKK-inak (képzési és kimeneti követelményeinek – szerk.) változására hivatkozva. (…) változatlanul érvényben van az Egyetemi Tanács 2002. júniusi határozata a GTK által oktatott kötelező és kötelezően választható tantárgyak óraszámáról, kreditszámáról, darabszámáról is.”

Józsa János: Az egyes szakok oktatásáért, az oktatás megszervezéséért a szakot gondozó kar, míg a szak tartalmáért a szakfelelős és a képzési szakbizottság felel. Az egyes szakok BSc és MSc képzési programjának szakmai tartalmát a képzési és kimeneti követelményeket (a KKK-kat) előíró jogszabály határozza meg. A jelenleg érvényes tantervek esetében ezt a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet szabályozza. A GTK vezetése által készített összeállításban szereplőhivatkozás az egykori Egyetemi Tanács X/10/2002. (VI. 24.) sz. határozatára („a gazdasági és humán ismeretek oktatása a BME egyetemi szintű mérnöki alapszakjain”), tehát még a kétciklusú képzés bevezetése előtti, kifejezetten az ötéves, még osztatlan mérnökképzésekre érvényes. Az ET határozatban hivatkozott 77/2002. Kormányrendeletet a 289/2005. Kormányrendelet. 2007. szeptember 1-jével hatályon kívül is helyezte. A GTK az idézett részben tehát olyan ET határozatra hivatkozik, ami már nem létező képzésekre állapít meg előírásokat, így ellentétes a hatályos képzési és kimeneti követelményekkel, tehát a karokat jogszabálysértő magatartásra kényszerítené. Az ET határozat vonatkozó lényegi részét a Bizottság is fontosnak tartotta idézni:

„A gazdasági és humán ismeretek oktatása háromféle tantárgy keretein belül történhet, összesen legalább 30 kredit kiméretben:

(a)     kötelező tantárgyként (összesen 10 kredit),

(b)     kötelezően választható tantárgyként (legalább 15 kredit),

(c)     alapvetően műszaki tantárgy részeként (legfeljebb 5 kredit).

Gazdasági és humán ismereteket oktató kötelezően választható tantárgyat a BME bármely karának oktatója meghirdethet, ha a tantárgyat a Gazdasági és humán ismeretek oktatásának szakbizottsága jóváhagyta. Ezekből a tantárgyakból legalább 15 kreditnyi a mintatanterv része.”

Az ET határozat 2002. évi elfogadása óta jelentősen megváltozott a felsőoktatás rendje. Megvizsgáltuk, hogy az egyes alapképzési szakok tanterve milyen mértékben tartalmaz gazdasági és humánismereti tantárgyakat (kreditpontban kifejezve) és ebből mennyi a GTK részaránya. Az egyes alapképzési szakok jogszabály és tanterv szerinti gazdasági és humánismereti csoportba egyértelműen besorolható kötelező tantárgyait és azok kreditértékeit nézve megállapíthatjuk, hogy azok megfelelnek a jogszabályi előírásoknak, sőt még az idejétmúlt ET határozat mennyiségi előírásainak (10 kreditnyi tantárgyat a GTK tart) is. Megjegyzendő, hogy az új KKK (18/2016. EMMI rendelet) több alapképzési szakon a gazdasági és humánismereti csoportba sorolt tantárgyak kreditértékeinek határait megváltoztatta, az alsó határt több esetben 16-ról 14-re kreditre mérsékelte.

A kreditértékek előírásai természetesen a 300 kredites, ötéves egyetemi szintű mérnökképzésre vonatkoznak. Megjegyzendő, hogy a Gazdasági és humán ismeretek oktatásának szakbizottsága soha nem jött létre, a döntési jogot a GTK magának tartotta fenn, noha az ET határozat úgy rendelkezett, hogy „a BME létrehozza a Gazdasági és humán ismeretek oktatásának szakbizottságát. Ennek elnökét az oktatási rektorhelyettes, további négy tagját a GTK dékánja bízza meg, a többi hét kar egy-egy képviselőt delegál. A hallgatók négy képviselőt delegálnak.”

Riporter: Mi történik a fordított esetben, azaz milyen a műszaki jellegű ismeretek aránya a GTK műszaki menedzser alapképzésében?

Józsa János: A 15/2006. OM rendelet alapján az egyes ismeretkörökhöz rendelt kreditértékek a következők: természettudományos alapismeretek (matematika, fizika, más természettudományok alapismeretei (pl. biológia, kémia, mechanika): 40-50 kredit, gazdasági és humán ismeretek: 16-30 kredit.  A szakmai törzsanyag: 70-103 kreditből áll, és a műszaki ismeretek aránya legalább 50%. A szak tantervét áttekintve azonban az látjuk, hogy a természettudományos ismeretkörhöz tartozó összegzett kreditérték 32, a műszaki ismeretekhez tartozó kreditérték pedig 46 kredit, azaz, a jogszabályban megfogalmazott előírások nem teljesülnek, a képzésben dominálnak a GTK által oktatott gazdasági és humánismereti tantárgyak. Így éppenséggel az a dolgok tényleges állása, hogy a GTK szorította ki a műszaki karokat a GTK műszaki szakjának oktatásából. Összességében tehát hamis a GTK jelenlegi vezetésének azon állítása, hogy a műszaki szakok oktatásából az egyes karok a GTK kiszorítására törekednének. A karok a korábbi egyetemi megállapodás alapján biztosították a GTK beoktató tevékenységét, miközben elfogadhatatlan a GTK azon álláspontja, amellyel a többszörösen túlhaladott 2002. évi ET határozatra hivatkozik, amelynek érvényesítése jogsértő volna.

Riporter: A GTK BME-n belüli veszélyeztetése (alfejezetek: oktatás, gazdálkodás, tudományos ügyek) következik. A GTK által összeállított elemzésben a következőt olvashatjuk: „úgy tűnik, némi koncepcionális eltérés is van a GTK és a többi kar gondolkodásában annyiból, hogy részünkről inkább azt tartjuk, hogy egy állami felsőoktatási intézménynek kötelessége is az állam által rendelkezésére bocsátott kapacitását kihasználva padsorait hallgatókkal feltöltenie.” Bírálják az aláírók a költségvetés karok közötti elosztását és az oktatói bérfejlesztés megvalósulását a GTK-n.

Józsa János: A minőségi képzés, mint a BME-t alapvetően meghatározó elv és a GTK által képviselt mennyiségi szemlélet alapjaiban különböző. Nem elfogadható, és még rövid távon sem tartható fenn a GTK hallgatói létszámának ilyen szempontú növelése. Erősen fölvetődik, hogy a GTK e jelentős hallgatói tömeg részére sem a megfelelő intézményi infrastruktúrát (tantermi férőhelyet), sem a megfelelő számú oktatót nem tudja, netán esetenként nem is akarja biztosítani. Jelenleg is van olyan, kötelező alaptárgy, amelyet 600-at meghaladó számú hallgató vett fel, miközben annak előadását egy kevesebb, mint a hallgatók kétharmadát befogadni képes tanterembe írták ki, azaz ezzel a megoldással nagyszámú hallgatót egyszerűen fizikailag kizártak az előadáson való részvételből. Ugyanezen tantárgy gyakorlati kurzusát pedig a BME Tanulmányi és vizsgaszabályzatával ellentétes módon egyetlen kurzusként, egyetlen terembe írták ki, ahova nagyon nagyszámú oktatónak kéne egyszerre bemennie ahhoz, hogy ne sérüljön a TVSZ azon előírása is, hogy tantermi gyakorlaton az egy oktatóra jutó hallgatók száma legfeljebb 36 fő lehet. Ilyen és hasonló megoldás csak ebben a félévben több tucat kurzus esetében előfordul, összességében nagy hallgatói létszámot érintve!

Riporter: A GTK állítása: „az elmúlt évtizedben minden bizonnyal a GTK támogatta a leginkább a többi kart, részben a kar bevételeinek újraosztásán keresztül, részben a támogatási, csillapítási pénzösszegeken keresztül.”

Józsa János: Nem változott az elmúlt évtized költségvetéseinek karok közötti elosztása, amely folyamatosan a korábbi rektori vezetés által megalkotott és az utóbbi években is szigorúan felügyelt algoritmus szerint, a költségvetési szabályzat alapján történik. Ráadásul a GTK vitairata egy olyan elosztási algoritmust „bírál”, amely szerint a GTK az elmúlt években „nyerő”, felülről csillapított pozícióban volt. Mindezeket úgy feltüntetni, hogy a GTK finanszírozza a többi kart, a többi kar és az egyetem pedig „hátrányba” hozza a GTK-t, erős félremagyarázása a helyzetnek. (A Bizottság elemzése szerint a GTK az elmúlt 3 évben minimálisan járult hozzá a veszteséges karok finanszírozásához, azt főként a GPK és a VBK fedezte. Az elmúlt 10 évre vetítve a GPK és a GTK volt a két fő befizető – szerk.)

A 2016. évi 15%-os oktatói bérfejlesztést ezen algoritmustól eltérően kezeltük. A GTK helyzete annyiban különleges, hogy mivel a GTK munkatársainak jelentős hányada jóval a besorolási illetmény feletti jövedelemmel rendelkezik, és az egy főre jutó átlagjövedelem itt a legmagasabb, ezért a bérfejlesztés itt kisebb mértékű volt.

A GTK vitairatának oktatási ügyekkel foglalkozó fejezete megállapítja, hogy a karnak „alapvetően az oktatásra épült az egzisztenciája”. A magas személyi jövedelmek forrása az önköltséges hallgatók számának dinamikus növekedése. A pozitívnak szánt kijelentésnek árnyoldala, hogy a kutatási és vállalkozási tevékenységek a karon oly mértékben háttérbe szorultak, hogy az ezekből származó GTK-s bevétel nagyon mérsékelt (alig néhány százalék). Az egyetem karai között a GTK a pályázati tevékenységben az utolsó előtti, a vállalkozási szerződésekben pedig az utolsó (2015 évi adatok).

Riporter: Tudományos ügyek. A GTK által készített összeállításban olvasható: „általános a vélekedés, hogy a BME GTK két doktori iskolájában érvényes PhD és habilitációs követelmények az országban működő gazdálkodástudományi és filozófiai doktori iskoláit tekintve a legszigorúbbak – a nemzetközi publikálási szempontokból mindenképpen.” Egy másik idézet a GTK-iratból: „Nem hisszük, hogy létezik még egy ekkora, saját területein ilyen erős tudományos potenciállal rendelkező kar, amely ilyen mértékben megfosztott tudományos szabadságától.”

Józsa János: Amennyiben ez az állítás igaz lenne, akkor a GTK arányaihoz mérhető lenne az MTA doktora címmel rendelkezők száma, valamint a karnak lenne akadémikusa is, ahogy a többi karnak van. Ez azonban sajnos nincs így.

Eközben azért vannak tudományos előrelépések a GTK-n is, és máshol is. 2012 májusától 2016 áprilisáig öt GTK-s egyetemi tanár kinevezését támogatta az EHBDT, egy elutasítása mellett. A habilitációs eljárásokban két GTK-s pályázat nem ment keresztül a habitusvizsgálaton.  Összehasonlításul, a VIK esetében három pályázó nem jutott túl ezen a megmérettetésen. Szóval ez nem tekinthető kiugró aránynak.

Az egyik felemlegetett esetben az EHBDT megállapította, hogy „a szakmai tevékenységet értékelő Bíráló Bizottság 100%-os szavazati arányú támogatása nem áll összhangban a nemzetközi hivatkozások hiányával – miközben a nemzetközi visszhang elmaradására szöveges értékelésében is utal. A tézispontok leíró/elmesélő jellegű megfogalmazásából sok esetben nehezen állapítható meg az önállóan elért új tudományos eredmény”. Szintén a GTK-t érintő esetek között volt olyan is, amikor a pályázó kísérletet tett az eljárás menetének befolyásolására, ami etikai kérdéseket is felvetett.

Riporter: A GTK-s vitairat aláírói úgy vélik, hogy „amennyiben az EHBDT döntésével szemben kívánnak fellépni, írásban részletesen megfogalmazott súlyos kifogásaikra egyáltalán érdemi válaszokat kapni, a Minisztériumig illetve az Egyenlő Bánásmód Hatóságig kell elmenniük.”

Józsa János: A 2009-2013 között időszakban két hasonló, habilitációt elutasító döntés volt, és hárman vonták vissza pályázatukat. Mind az öt esetben ugyanaz volt a szakmai kifogás: nem tesz eleget a habilitációs szabályzatunk elvárásának (lásd a fenti keretben írtakat –szerk). A testület a jogszabályokat követi, amikor dönt (habilitáció) vagy véleményez (egyetemi tanár). A jogorvoslati eljárás az Nftv.-t követi, a Kancellária jogászainak megfogalmazásával.

A GTK vezetőinek öt kérésére adott válaszok

Az intézmény vezetése – a felkért eseti Bizottság meggyőződésével és szellemiségével azonosulva – deklarálta, hogy a GTK jövőjét kizárólag a Műegyetemen belül tudja elképzelni. A vitairatban megfogalmazott konkrét kérésekre adott egyetemi (Bizottsági) válaszok ITT olvashatók.