A mikroelektronika terén folytatott tudományos tevékenysége, kutatói-oktatói és kutatásszervezői munkája elismeréseként részesült Széchenyi-díjban Harsányi Gábor.

„Büszke vagyok, hogy megkaptam a legnagyobb magyarról elnevezett kitüntetést, a legnagyobbat, amit ebben az országban egy tudományos-egyetemi pályafutás során el lehet érni” – vallotta Harsányi Gábor, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar (BME VIK) Elektronikai Technológia Tanszék (ETT) egyetemi tanára, aki a Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása, a mikroelektronikai technológiák minőségi paramétereinek javítása, a környezetvédelmi és orvosbiológiai érzékelők, valamint a megbízható elektronikai kötési eljárások kutatása terén elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményei, továbbá példaértékű kutatói-oktatói és kutatásszervezői munkája elismeréséül részesült Széchenyi-díjban. „Nagyon örültem, amikor megkaptam a Miniszterelnöki Kabinetiroda értesítését az ajánlásomról, noha ez még nem jelentette a végleges odaítélést. Reménykedtem az utolsó értesítésig, és utána nagyon drukkoltam, nehogy a pandémia újabb hulláma, vagy a közeli háborús események miatt az előző évekhez hasonlóan elmaradjon az ünnepélyes átadás. Kivételesen szerencsém volt, mert az eseményt megrendezték, méghozzá az erre legalkalmasabb helyen, a Parlament kupolatermében, ahol legszűkebben vett családom tagjai is jelen lehettek” – nyilatkozta a bme.hu-nak az elismert szakember. A díj átvétele után jól estek számára az általa tisztelt és nagyra tartott pályatársak őszinte örömmel kifejezett gratulációi.

A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából a műegyetemi kötődésű oktató-kutatóknak odaítélt díjakról a bme.hu  olvashat.

2022-ben Széchenyi-díjban részesült Keserű György Miklós vegyészmérnök, gyógyszerkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (BME VBK) Szerves Kémia és Technológia Tanszékének egyetemi tanára. A díjazott kutatóval a bme.hu készített interjút.

Harsányi Gábort gyermekkora óta érdekelték a műszaki alkotások: mi, hogyan működik, hogyan készül, és adott esetben hogyan javítható meg, hogyan tehető jobbá. „Édesapám az IKARUS főkönyvelője volt, és már gyermekfejjel sok műszaki munkatársával kerültem kapcsolatba, többek között Michelberger Pál professzorral, aki a BME rektora is volt egy ideig. Egy nyári időszakban kijártam, hogy a gyárban dolgozhassak, és megismertem a buszok ’elkészítésének’ folyamatát. Nagyszerű tapasztalat volt!” – idézete fel fiatal koráról a rangos díjjal kitüntetett oktató. Harsányi Gábor meleg szívvel emlékezett vissza kiváló középiskolai tanáraira, akik az alaptudományok, a matematika, majd később a fizika irányába terelték, ám végül a Műegyetem mellett döntött: villamosmérnökként végzett a műszaki fizika ágazaton. 2011-ben kiemelkedő kreatív, innovatív műszaki-szellemi alkotó tevékenységért kitüntették Gábor Dénes-díjjal, melynek névadó Nobel-díjas professzorára példaképként tekint Harsányi Gábor. „Büszke vagyok erre az elismerésre is. Gábor Dénes akkor kapta a Nobel-díját, amikor éppen pályaválasztás előtt álltam. Fizikus szemléletű alkotó mérnök volt, abszolút humanista gondolkodással, aki elsőként (élve a díjjal járó pozícióval) hívta fel a figyelmet az emberiség fejlődésének gondjaira: a globális felmelegedésre, az élelmiszerhiányra vagy az energiaválságra. Azóta már tudósok milliói foglalkoznak a ’túlélés’ problémáival” – fejtette ki gondolatait példaképe munkásságával kapcsolatban.

Az egyetem elvégzése után Harsányi Gábor az iparban kezdett dolgozni: a kiemelt kormányprogram részeként működő Mikroelektronikai Vállaltnál (MEV) vállalt munkát. „Szellemileg nagyon inspiráló időszak volt ez egy pályakezdőnek, hiszen a mikroelektronikai ipar apraja-nagyja kereste a helyét ebben nyüzsgésben. Szakmai pályám rövid, de meghatározó szakaszát töltöttem itt: sok ipari kollégát ismertem meg, akiktől iparközpontú szemléletet sajátíthattam el” – elevenítette fel ipari karrierjéről, amelynek a félvezető gyárat ért tűzeset vetett véget. Ipari munkái mellett már gyakorlatokat tartott az alma materénél, a BME Elektronikai Technológia Tanszékén, ahol később főállást vállalt. Oktatói-kutatói tevékenysége részeként megalapította az egykori „Érzékelők” laboratóriumot.

Harsányi Gábort már pályája kezdetén foglalkoztatta, hogyan tehetők megbízhatóbbá a mikroáramkör-rendszerek. Többek között az összeköttetés-rendszerekben gyakran (zárlatokhoz és végül katasztrofális) meghibásodásokhoz vezető „elektrokémiai migráció” jelenségével foglalkozott. Kezdetben nem gondolta, hogy e problémakör élethosszig tartó, sőt, azon túlmutató kutatási ráfordításokat igényel. Ifjú szakemberként kezdetben olyan egyéni alapkutatásokat végzett és modelleket alkotott, melyekkel érthetővé váltak egyes meghibásodási mechanizmusok, majd eredményei közvetlenül alkalmazhatókká váltak a mindennapi mérnöki gyakorlatban is. Harsányi Gábor e témában védte meg 1992-ben előbb kandidátusi, majd 2001-ben MTA doktori értekezését, a témában alkotott publikációit mind a mai napig rendszeresen idézik. A témában OTKA támogatással, majd a Florida International University laborjában külföldi kutatói ösztöndíjasként, később pedig vállalatok megbízásából végzett, és kutatótársaival a mai napig végeznek vizsgálatokat. Új témaként az ólommentes forrasztás bevezetésekor létrejött új anyagrendszerek és technológiák jelentettek eddig ismeretlen kihívásokat a megbízhatóság biztosítása számára.

Kutatótársaival a tudományos munkát a szintén megbízhatósági problémákhoz vezető, rokon jellegű, ám mechanizmusában merőben eltérő ún. whisker-jelenségek (zárlatokat okozó fémszálak) modellalkotására is kiterjesztették. A témáról már számos PhD és MTA doktori disszertáció is készült. Mindez egy egészen egyedi megbízhatósági és hibaanalitikai szakértői és laboratóriumi infrastrukturális megújuláshoz vezetett: Harsányi Gábor szerint a „Megbízhatóság vizsgálati laboratórium” megújításával, valamint a „Hibaanalitika” laboratórium megalapításával az ETT tanszék méltó partnerré vált a hazai elektronikai ipar számára a gyártástechnológiai és megbízhatósági problémák megoldásának naprakész segítésében.

Ipari pályafutása elején Harsányi Gábor a vastagréteg technológiával készülő kémiai érzékelők fejlesztésében, valamint az ezekben alkalmazott alapanyagok kutatásában is részt vett, a tudományos munkát több, kollégákkal közös szabadalom is koronázta.

Később a BME több tanszékének bevonásával, valamint társegyetemek és vállalatok együttműködésével széleskörű hazai, továbbá neves európai kutatóhelyek részvételével nemzetközi együttműködés keretében folytatott kutatásokat „a vékony- és vastagréteg technológiák, valamint funkcionális polimerek kombinációján alapuló környezetvédelemi és orvosbiológiai érzékelők” témájában. A kutatói munkája során összegyűjtött információ rendszerezéseként két monográfiát is megalkotott. Szorgalmazta, hogy az Érzékelők labor tevékenységének fókuszába az ún. jelölésmentes kiolvasási technikán alapuló bioszenzorok, mikrofluidikai rendszerek, orvosbiológiai érzékelők és diagnosztikai berendezések kerüljenek. A kutatólaborban elért eredmények alapul szolgáltak számos hazai pályázati projekt megvalósításához, és különböző európai uniós projektekben való részvételhez, több szabadalom, PhD disszertáció és publikáció is született az itt végzett tudományos munka összegzéseként.

Harsányi Gábor 18 évig vezette a VIK ETT tanszéket. Tanszékvezetői megbízatása egyik legnagyobb eredményeként tekint arra, hogy nagyrészt ipari támogatással sikerült életre hívni az „Elektronikai Technológiai Laborkomplexumot”, amely a hazai és nemzetközi projektek befogadásán túl a hallgatói laboroknak is otthont ad. A fiatalok itt megismerhetnek számos, az iparban űzött technológiát, és az ott jellemző infrastrukturális és viselkedési környezettel is szembesülnek.

Harsányi Gábor oktatóként vezető szerepet játszott az elektronikai technológia oktatás alap- és mesterképzés szakirányainak, később specializációinak létrehozásában. Kidolgozója és részben előadója volt tizenhat új tantárgynak a villamosmérnöki alapszakon, mesterszakon és a posztgraduális képzésben. Az irányítása és útmutatása alapján kidolgozott „Elektronika technológia és anyagismeret” című tantárgy meghatározó alaptárgy a teljes villamosmérnöki évfolyam számára. Számos egyetemi jegyzet, oktatási segédlet, felnőttképzési és internetes tananyag létrehozása fűződik a nevéhez. Több olyan internet alapú elektronikus tananyagot készített, amelyek a tananyag bemutatásának jellegében is innovatívak, messze előre mutatók.

„Az ’egyetemi oktatói lét’ egyik legfontosabb eleme az oktatás és a kutatás együttese, azok egymásra épülése, szinergiája” – hangsúlyozza Harsányi Gábor, aki szerint az egyetemi oktatói hivatás természetes velejárója a közös munka a fiatalokkal, és a hallgatókat már az alaptárgyak oktatásánál be kell vezetni azokra a területekre, amelyek továbbvitele felfedező kutatásokat és kreatív alkotómunkát igényel. „Minél korábban megszokják ezeket a találkozásokat, annál merészebben kezdik el majd önálló alkotómunkájukat. Szakdolgozatok és diplomatervek készítésénél nagyon fontos, hogy létező - elsősorban az ipar igényei mentén megfogalmazott - problémákkal foglalkozzanak. Doktoranduszként, ifjú mérnökként pedig be kell vonni őket olyan kutatásokba, ahol érzik a munkájuk és felelősségük jelentőségét, ahol megvalósíthatják ’önmagukat’. Egy oktató a saját tudományos munkája megosztásával inspirálhatja tanítványait. Ennek eredményeként a generációk kutatási eredményei összefonódnak, közös publikációk születnek, majd idővel a legfontosabb eredmények és tanulságok pedig fokozatosan bekerülhetnek a leendő mérnökök tananyagába. A közös munka egyik legszebb része az önálló alkotóképesség kibontakoztatása. Az oktatás és kutatás elválaszthatatlan szimbiózisa a garancia az új tudományos eredményekre és a kiváló mérnöki, akadémiai utánpótlásra is.”

A Széchenyi-díjas kutató a bme.hu-nak adott interjúban megfogalmazta a fiataloknak szánt üzenetét is: „a kutatómunkához alázat kell, mert a természet az úr. Az alkotáshoz türelem kell, mert nem mindig az első ötlet a legjobb. Nem mindenkiből lesz vezető, de aki az lesz, annak a vele szembeni elvárásokat és kötelezettségeket kell elsősorban szem előtt tartania. A pályatársakat pedig tisztelni kell: építeni egymás eredményeire, tanulni az előttünk haladóktól, tanítani és felkészíteni az utánunk jövőket, és megbecsülni a kortársak munkáját - összerakni a ’puzzle-t’, mert az sokkal messzebbre visz, mit a magányos törtetés”.

Közel két évtizedes tanszékvezetés után átadta a vezetői tisztséget, ám a kutatásban továbbra is aktív marad Harsányi Gábor. Nemrég bekapcsolódott egy olyan projektbe, amiben a LED-ek (világító diódák) környezeti hatásoktól befolyásolt degradációját vizsgálják. Aktívan részt vesz a bioszenzorikai kutatásokban, elsősorban az igények és a hallgatói érdeklődések összehangolásával. Folytatni akarja az elektronikus tananyagok továbbfejlesztését is, melyek a pandémia idején a távoktatásban nagyon hasznos eszközöknek bizonyultak.

TZS-HA

Fotók forrása: Cseke Csilla/MTI