Zárókiállítás és új rezidencia pályázat a Műegyetemen

A történelmi Központi épület falai között rendezték meg a BME Művészeti Rezidenciaprogram zárókiállítását és hirdette meg Czigány Tibor rektor az ösztöndíjas program folytatását.

A Magyar Nemzeti Bank és a PADME Alapítvány támogatásával megvalósuló Rezidenciaprogram decemberi eseményéhez hasonlóan a kiállítás megnyitója előtt kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők, melynek témái a technológiai innováció és a művészet kapcsolata, az új technológiák művészeti vonatkozásai voltak. A BME Központi épületének földszintjén található Látogatóközpontban a moderátor, Fiáth Heni, bölcsészmérnök, designkultúra-kutató, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatójának vendégei voltak:

- Bakk Ágnes Karolina, a MOME Innovációs Központjának immerzív média kutatója,

- Csiszár Mátyás, kreatív technologista, művész, kurátor, szakíró, a MeetLab alapítója

- Prof. Dr. Kacsuk Péter, professzor emeritus, informatikus tudományos kutató, műgyűjtő,

- Dr. Nagy Edina, esztéta, kortárs művészeti író és oktató, az ELTE BTK Esztétika Tanszékének adjunktusa, a Képzőművészeti Egyetem oktatója

- Dr. Szigetvári Andrea, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az elektroakusztikus zeneszerzés és a számítógépes zene oktatója.

A beszélgetés során arra keresték a választ, hogy milyen kortárs kapcsolódási pontokat, milyen új irányokat, jelenségeket látnak és ezek mennyire nyűgözik le őket, vagy épp ellenkezően: mennyire szkeptikusak velük kapcsolatban. Hogyan jönnek létre a művészeti és technológiai kapcsolódások manapság, hogyan finanszírozhatók, hogyan archiválhatók, hogyan fogadja őket a közönség és a szakma. 

Csiszár Mátyás a Kritikai Mérnökség Kiáltványában megfogalmazott értékekkel és célokkal indította a beszélgetést, majd Kacsuk Péter megosztotta a közönséggel, hogy hogyan lett ő az első magyar NFT tulajdonosa, amely lehetőséget adott az NFT és a vele szervesen összekapcsolódó kriptovaluta mentén tapasztalható jelenségek és az általuk hozott változások megvitatására. Szigetvári Andrea arra mutatott példákat, hogy a digitális zene hogyan hozható újra közel a közönséghez, Bakk Ágnes Karolina pedig megmutatta a Karen applikációt, amely egy life coaching folyamaton vezeti végig a felhasználót, felhívva a figyelmét az adatbiztonság problémáira. Nagy Edina végül Armin Linke német képzőművész klímaváltozás ellen harcoló óceáni kutatókkal és intézményekkel való együttműködésének példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy a technológia és a művészet legmagasabb szintű együttműködésének elengedhetetlen feltétele a művész kritikus és reflektív attitűdje, amellyel törekszik valós problémák megmutatására és megoldására.

 

A kerekasztal beszélgetéssel párhuzamosan az érdeklődők lassan benépesítették a K épület Aluláját is.

A nézők a decemberi kiállítás után újra megtekinthették Boruzs Ádám továbbfejlesztett művét  „Kaotikus érzékek 2” címmel.  Boruzs Ádám képzőművész munkájának különlegessége az, hogy egyszerre két meghirdetett témát is ötvözött az elképzeléseiben. Ennek köszönhetően az elmúlt egy évben az Áramlások szépsége: a flow élmény témában a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék kutatóival dolgozott együtt, míg a Műszaki színtan megismerésében a Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatikai Tanszék munkatársai voltak a segítségére.

Véget ért a közös munka, milyen élményeket őriz az elmúlt évről?

Boruzs Ádám: Nagyon jó élményeim vannak, két tanszéken is olyan csapatokat ismertem meg, akiktől nemcsak rengeteg tudást, de barátságot is kaptam. A munkánk során nagyon jól tudtunk együttműködni. Én festészettel és mellette videóművészettel foglalkozom, így azáltal, hogy részt vettem ebben a programban, minden eddiginél közelebb kerültem önmagamhoz. Rengeteg lehetőség van még ebben a témában, többéves folytatás is elképzelhető, és szándékom szerint ez is fog következni. Decemberben a Q épületben kiállított alkotás az első verzió volt, az itt kiállított a második, látható, ahogy a mű folyamatosan változik.

A képzőművészet sokszor magányos tevékenységnek tűnhet a laikusok számára, mennyire volt szokatlan a csapatmunka?

Igen, ez a projektmunka pontosan az ellentéte volt egy festő műtermi munkájának, bár manapság egyre gyakoribb, hogy egy műtermet is többen bérelnek, így nem feltétlenül van meg a romantikus magány. A munkafolyamat itt teljesen más volt, árajánlatkérés, beszerzések intézése, folyamatos konzultációk, amik végül kiérlelték a koncepciót. A munkám során két tanszék tevékenységét fuzionáltam, ez is különleges élmény volt számomra.

Az érdeklődőkkel Kocsi Olga is szívesen elbeszélgetett, a bme.hu-val is megosztotta élményeit.

Véget ért a projekt, milyen élményeket őriz az elmúlt évről?

Nagyon, nagyon jól éreztem magamat! Most tulajdonképpen nem műtárgyak, hanem egy kutatás lenyomatai között állunk, amit a BME Művészeti Rezidenciaprogramjában folytathattam. Rengeteg olyan dolgot próbálhattam ki, amiről korábban csak álmodoztam, például az egyetem MoCap rendszerét, a mozgáslabort, amit Ágoston Dorottya segítségével használtam. Régóta érdekelt, hogyan lehet absztrahálni a mozgást, és most  13 ember mozgássorozatát rögzítettük!  Maga a folyamat is izgalmas volt: a laborban készült egy rögzítés a MoCap rendszerrel: egy fotósorozat és egy videófelvétel, amelyhez a férjem egy saját fejlesztésű szoftvert programozott, ami megfagyasztja a mozdulatokat, és egy érdekes, roncsolásos esztétikát ad. Az elmúlt év nagyon inspiráló volt, szeretném tovább folytatni ezt a kutatást. Nagyon sok ötletem van még, és nagyon jól éreztem itt magam!

Kocsi Olga multimédia-művész installációja a Láthatatlan munka címet viseli. A művész az elmúlt egy évben a BME Gépészmérnöki Kar Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék Mozgáslaboratóriumának munkatársaival dolgozott együtt, választott témája a Mozgás – művészet volt. Az alkotások célja a mindennapok rutinszerű, így szinte „láthatatlan” munkájának rögzítése és megjelenítése. A laborban töltött idő során különböző szereplők foglalkozásukkal összefüggő vagy nem összefüggő tevékenységét, szakmai és hétköznapi rutinjait – a tetováló tetoválását, a tudós főzését, a képzőművész takarítását – rögzítette a laborban többféle technikával, és ezekből a felvételekből, adatokból készített sík- és térbeli megjelenítéseket: videót, 3D szobrot, nyomatot, üvegobjekteket.

A kerekasztal beszélgetés után, a meghirdetett időpontban Czigány Tibor a Műegyetem rektora nyitotta meg a 2022-es BME Művészeti Rezidenciaprogram zárókiállítását. „Öröm, hogy újra a történelmi campuson lehetünk, itt köszönthetjük a művészeket, vendégeinket. A mai napon a hölgyeket is köszöntjük, ebből az alkalomból emlékezzünk meg az első magyar mérnöknőről, Pécsi Eszterről is, aki Magyarországon első nőként 1920. március 8-án, e falak között vette át mérnöki oklevelét. Ma a műegyetemi hallgatók között 34% a női hallgatók aránya, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez az arány tovább növekedjen” – mondta a BME rektora, aki egyben meghirdette a 2023-as BME Művészeti Rezidenciaprogramot is. A rektor a Műegyetem 240 éves fennállására kiadott ezüst emlékéremmel köszönte meg a program ötletadójának és motorjának Gács Anna egyetemi docensnek áldozatos munkáját. Czigány Tibor az új pályázat meghirdetése kapcsán köszönetét fejezte ki a Magyar Nemzeti Banknak és a PADME Alapítványnak a támogatásért, valamint a Pro Progressio Alapítványnak a projekt lebonyolításában való közreműködéséért.

Kiss Rita akadémikus, Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék vezetője elmondta, hogy azért pályáztak a rezidenciaprogramra, mert maga a tanszék is multidiszciplináris, egyszerre van jelen a mechatronika, az optika és gépészeti informatika, ezért gondolta úgy, hogy egy újabb diszciplína is be tud kapcsolódni ennek a tanszéknek, kutatócsoportnak az életébe. „Arra gondoltam, hogy például meg fogom tudni azt, hogy egy spiccen történő balett mozdulat mikor tökéletes. Amikor nyáron Kocsi Olga megérkezett és egy teljesen más témát vázolt fel, tudtam, hogy ehhez egyedül kevés vagyok, ezért megkértem Ágoston Dorottya doktoranduszt, hogy vegyen részt ő is a projektben. Segítéségével művészi szinten mutathattuk meg a láthatatlan munkát. Kevesen tudják, de ha a háztartásokban meg nem jelenő „láthatatlan” munkát, – például a felmosást, teregetést, gyereknevelést – pénzre váltanánk, akkor 25% nőne meg a GDP. A közös munka eredményeit egyébiránt Ágoston Dorottya is felhasználja majd kutatásához, hiszen meg tudja mutatni a gyógytornászoknak, hogy ez a láthatatlan munka milyen jól beépíthető lehet a gyógytestnevelésbe és a gyógytornába.” – mondta el a tanszékvezető.  Kiss Rita végezetül megköszönte Kocsi Olgának az ötleteit, a közös alkotás örömét, Ágoston Dorottya munkáját, valamint a társtanszékek segítségét.

A megnyitó rendhagyó részében Kocsi Olga művének egyik szereplője, Néder Panni színházi rendező szólt a nézőkhöz, aki nemcsak bemutatta a művészt, de a közös alkotási folyamatot reprezentálva előadta a színpadon a buddhista leborulás rítusát, amit egyik alkotásában örökített meg Kocsi Olga.

Az első BME Művészeti Rezidenciaprogram alkotásai nagy sikert arattak, várhatóan a következő pályázat nyertesei is hasonlóan eredményesek lesznek, újabb hagyományt erősítve a Műegyetem 241 éves történetében.

 

 

Rektori Kabinet Kommunikációs Igazgatóság-SB-KJ

Fotó: Gerberle B.