Kiválasztották a leendő Pécsi Eszter Liget legígéretesebb terveit

Lezárult a Pécsi Eszter Liget tervezésére kiírt környezetalakítási ötletpályázat a BME-n. Az Építészmérnöki és az Építőmérnöki Kar, a Pro Progressio Alapítvány, az Építész Szakkollégium és a girlscanscan kollektíva március 7-én hirdette meg a pályázatot a Műegyetem aktív hallgatói, doktoranduszai, oktatói számára a kampuszon kialakítandó, Pécsi Eszternek emléket állító térre.

A kiírt bírálati szempontok a következők voltak: a leendő Pécsi Eszter-szobor és hallgatói tér harmonikus együttese; a hallgatói tér kialakítása; fenntarthatóság; innovatív megoldások; a zöldfelületek használhatóvá tétele és védelme; kivitelezhetőség. A pályázóknak a tervezési területen valamilyen módon szobrot kellett elhelyezni Pécsi Eszter tiszteletére. Az emlékmű érzékeny, a hagyományos, posztamensen megjelenő figurális megjelenésén túlmutató megfogalmazását a zsűri pozitívan bírálta. Előnyben részesítette a történeti kampuszkert karakteréhez illő és a társasági együttlétre ösztönző megoldásokat, illetve a közösségépítő erőt.

A május 5-ei határidőig 10 érvényes pályamű érkezett. A Bíráló Bizottság (BB) megállapította, hogy a beérkezett pályázatok mindegyike tartalmazott újszerű megoldást. Hármat választott – Mihály Gábor szobrászművésszel együttműködve – továbbgondolásra alkalmasnak, amelyek „innovatív, egyedi, érzékeny módon arányos és megvalósítható eszközhasználattal adtak javaslatot”. A bizottság a 3-as, az 5-ös és a 7-es számúnak egyaránt megosztott 2. helyet ítélt meg 300-300 ezer forint díjazással, emellett a 6-os és a 10-es számú megvételéről döntött 100-100 ezer forint díjazással.

3. számú pályamű

„Az északnyugati udvar zöldfelület két különálló részre oszlik: egy magas fákkal benőtt, sűrű aljnövényzetű angolkertre és a néhai U épület helyén maradt füves területre. Ez utóbbi rejtettsége miatt alig használt. Az első területen az átjárhatóság biztosításával, a másodikon a ligetesség elérésével egységes kertrendezés jöhetne létre. A már meglévő koros fákat egy-egy fontos női alaknak dedikálnánk, az újonnan telepítendő fák a jövő női nemzedékeinek állíthatnának emléket” – áll a pályázatban.

A BB szerint a mezőny legkidolgozottabb, legprofesszionálisabban elkészített, legkomplexebb válaszokat megfogalmazni igyekvő javaslata: „Erénye, hogy léptéke (a hatalmas körgyűrű) – miközben finom beavatkozás, burkolati sáv – képes felnőni az épület és a történeti kampuszkert miliőjéhez, léptékéhez, levegőjéhez. 

Kifinomult a közösségi térre tett térplasztika-javaslata, ahogy a szobor nem-szokványos megfogalmazására adott válasza is üdvözlendő.” 

A BB ugyanakkor megjegyzi, hogy bár a kiírásban szerepel a közösségi tér valamilyen formában történő megteremtésének igénye, „nehezen gondolható életszerűnek a talán túlzottan artisztikus és koncentrált platform erre a célra”.

A bírálók az alábbiak szerint javasolják a tovább- illetve áttervezését: vizsgálandó és igazolandó, hogy a területen lévő tereptárgyak, műtárgyak, növényzet megtartásával kialakítható-e a tökéletes körforma; elemzendő, hogy a kör szerkesztésének milyen összefüggése van a K-épület két merőleges homlokzatának tengelyeivel; átgondolandó, hogy szükség van-e a narratívák halmozására; a közösségi tér működésének kevésbé ünnepélyes, inkább hétköznapi természetessége a kívánatos.

5. számú pályamű

„A szobor maga nem csupán egy szabadon álló tárgya, hanem saját teret formál. Olyan erőt közvetít, amely lehetőséget nyújt, anyagát pedig kiterjeszti mindenre, ami körülveszi. Az úttól elhúzva egy finoman bővülő szegély vezeti az emlékezőket: az út nincs kiépítve, azt nekik kell kitaposniuk, ahogy pécsi Eszter is tette, amikor először lépett erre a pályára” – áll a pályázatban.

A bírálat szerint szemmel láthatóan Pécsi Eszter életművének és jelentőségének tanulmányozásán és értelmezésén alapul, esztétikai tömörsége, sűrűsége és jó értelmű egyszerűsége kiemeli a mezőnyből. Erénye, hogy az emlékkert esztétikai hatása azokat sem kerülné el, akik nem tudják, hogy az kinek állít emléket, illetve kellő információ hiányában nem értelmezik a formák viszonyát szimbolikusan.

Figyelembe veszi, hogy az emlékkertnek egyszerre kell párbeszédben lennie a szoborral és a hallgatók számára vonzónak lennie. 

„Megvalósítása nem jelentene aránytalan beavatkozást a természeti adottságokba, megfelel a fenntarthatóság kritériumainak, de nem különösebben innovatív ebből a szempontból.”

A bizottság az alábbiak szerint javasolja a tovább- illetve áttervezést: átgondolandó, hogy sűríthető-e egyetlen formába a múlt – Pécsi Eszter pályája – jövő hármasa, mint azt a pályamű magyarázóábra-sorozata sugallja; vizsgálandó a „túlhatározottság”, az anyaghasználat, a forma öncélúsága, amint az is, hogy a beavatkozás ebben a formájában nem válna-e túlzóvá, tolakodóvá a kertben; a szobor és a gesztusszerű pad egymáshoz való viszonya kimunkálandó; mintha a szobrot túlzón emelné ki a forma öblébe pozicionálása, egyfajta heroizmust kölcsönözve neki, ami megkérdőjelezhető üzenettel bírna; nem lehetne-e fokozni vagy komplexebbé tenni a közösségteremtő potenciált?

7. számú pályamű

„Az emlékhely kialakítása időben is rétegzett: a szobor és a hozzá vezető téglaút, továbbá a környezetrendezés megépítését követően évről évre újabb elemei készülnének el, ezzel is hangsúlyozva az emlékezés folyamatosságát. A projekt minden év március 8-án, nőnapon – amely egyben Pécsi Eszter születésnapja is – újabb résszel bővülne, különböző szakok hallgatóinak és tanárainak együttműködéseként, egyfajta közösségi építésként, rítusként” – áll a pályázatban..

A bizottság úgy látta, hogy legnagyobb értékét a megvalósításának ütemezett, valódi közösségépítő ereje adja: a folyamat időben való elhúzása, az anyaghasználatban rejlő mondanivaló igazi közösségi tér létrejöttét teszi lehetővé, amit 

az egyetemi hallgatók és tanáraik közös projektként élhetnének és alkothatnának meg, miközben a meglévő kertrész értékei és tájélménye nem sérül. 

A tervezett növények ökológiai szempontból helyesen választottak. Viszont az íves ülőfelületek arányainak megválasztása nyomán kialakult kör léptéke a kompozíciót téralakító elem helyett objektummá minősíti le, így „a körbe integrált mellszobor jelenléte feleslegessé válik, az emlékmű dadog”, a látványterveken megfogalmazott vörös téglafalak esztétikája pedig nem elég nagyvonalú – írja a bírálat.

A BB az alábbiak szerint javasolja a tovább- illetve áttervezést: megfontolandó, hogy a zárt körforma folyamatszerű építése-e a legadekvátabb válasz a pályamű legnagyobb erényére, az évenkénti kiépülés gesztusára; a látványtervek vörösmárvány karaktere elidegenítő hatású, hiszen inkább az 1990 előtti emlékmű- és sírépítészeti hagyomány konnotációját hordozza, miközben a cél a bontási anyagok beépítése az öntöttbeton formákba; a szobortalapzat azonos anyagú kezelése (egyáltalán: léte) és a körbe illesztett pozíciója is gyengíti a kiépülő körforma alapgesztusát; a 6 éven át épülő elemnél kidolgozandó, hogy miképp biztosítható a folyamat fenntarthatósága.

Rektori Kabinet, Kommunikációs Igazgatóság