1956 emlékezete a Műegyetemen – 70 év távlatából
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A magyar nép hősiesen fellázadt az elnyomás ellen. A felkelők alapvető célja az egyenlőség, a szabadság és az ország függetlenségének kivívása volt. A Műegyetem aulájában fogalmazták meg a híres 16 pontot, amely a magyar nép követeléseiként vezetett a forradalom és szabadságharc kitöréséhez. Az egyetemen számos emlékhely, emléktábla található, amelyek hősi halott hallgatókról és az eseményeket támogató oktatókról emlékeznek meg. Ezen az oldalon nekik kívánunk méltó emléket állítani, összegyűjtve, egy helyen megmutava a BME-hez kötődő, 1956-ban történt eseményeket.
A forradalom fővárosi bölcsője és szellemi központja volt a Műegyetem. Október 22-én az egyetem diákjai a központi épület aulájában tartottak diákgyűlést, ahol pontokba szedték legfontosabb politikai és gazdasági követeléseiket. Elhatározták, hogy másnap, október 23-án békés felvonulással fejezik ki szolidaritásukat a lengyel szabadságtörekvések iránt. A műegyetemi fiatalok bátorsága és szervezettsége lavinát indított el: a többi egyetem diákjai, gyári munkások, rengeteg budapesti csatlakozott a menethez, ami végül az egész országra kiterjedő szabadságharchoz vezetett.
BME 56/70 - Életképek új köntösben az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiból
Az alábbi videóban dr. Kossa Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Műszaki Mechanikai Tanszékének tanszékvezető-helyettese az MI segítségével színezte újra, majd "keltette életre" a korabeli fotókat.
A szerkesztett képek és mozgóképek több különböző mesterségesintelligencia-modell, képszerkesztő szoftver és saját fejlesztésű Python-program együttes alkalmazásával készültek. Minden fénykép egyedi feldolgozást igényelt.
Nézze meg, hogy mi történt 1956. október 22-től 1958. április 24-ig a Műegyetemen!
1956. október 22.: Délután feszült hangulatú diáknagygyűlés szerveződik a Műegyetem Központi épület aulájában, ahol a hallgatók megfogalmazzák társadalmi-gazdasági-politikai követeléseiket. Megszületik a híres 16 pont.
1956. október 23.: Délután kettő órakor több ezren gyűlnek össze hallgatók és oktatók az egyetem kertjében, továbbá sok ezren csatlakoznak hozzájuk a rakpartról s a környékről.
1956. október 23.: Délután fél háromkor elindul a menet az egyetemi kertből a Műegyetem “Forradalmi kapuján” át a Bem tér felé, majd onnan a Parlamenthez és a Magyar Rádióhoz halad a tömeg.
1956. október 23.: Este kitör a forradalom, az emberek ledöntik a Sztálin-szobrot este tíz óra körül, acélsodronyok segítségével. A Rádió előtti lövöldözésben meghal az első műegyetemista mártír, Bartók József.
1956. október 25.: Sortüzet nyitnak a tömegre a Parlament előtt, Rössler János egyetemista hallgató is ennek lesz áldozata, akit bár kórházba szállítottak, súlyos sérülése miatt nem tudják megmenteni az életét.
1956. október 30.: Tanácsülés szerveződik az egyetemen, amelynek eredményeképpen az oktatók politikai nyilatkozatot intéznek az új Nagy Imre-kormány felé, egyetértve a szabadságharccal és mindenben támogatva hallgatóikat.
1956. október 31.: Az egyetem és a környező lakosság védelme érdekében megalakul a Műegyetemi Nemzetőrség, mint önkéntes alapon, diákokból és fiatal tanárokból szerveződő félkatonai, rendfenntartó és védelmi szervezet.
1956. november 1.: Danner János műegyetemista ellen merényletet követnek el, amelyben életét veszti. A merénylet hatalmas felháborodást és gyászt vált ki, közvetlen következményeként adják ki a Műegyetemi Nemzetőrség 1. számú díszparancsát.
1956. november 3.: Albrecht Márton nemzetőr hallgató éppen 20. születésnapján tragikus halált hal az egyetem főépületének első emeletén található Díszteremnél egy éles gépfegyver véletlen elsülésekor.
1956. november 4.: Megindul a szovjet hadsereg támadása Budapest ellen. Az egyetemet kiürítik, a hallgatók elhagyják a campust. Lajos Ferenc mégis visszatér társaival az épületbe munícióért, ahol a szovjet katonák rajtaütnek s lelövik.
1956. november 7-8.: A fegyveres ellenálláshoz csatlakozó a műegyetemisták több helyszínen részt vesznek a harcokban. Ekkor veszíti életét Havas József hallgató a Corvin köznél, s Vedrál Vilmos végzett építészmérnök az Üllői úton.
1958. április 22. és 24.: Péch Géza harmadéves hallgató Ausztriából tér vissza, hogy segítsen a sebesülteknek. Szilágyi József másodéves gépészmérnök hallgató Nagy Imre miniszterelnök titkárságvezetője. Mindkettejüket elfogják és kivégzik.
Kilenc
Kilenc hallgató. Kilenc műegyetemi hősi halott. Kilenc fiatalember, akinek a sorsa és áldozata hű keresztmetszetét adja a Műegyetem akkori forradalmi ifjúságának, a korabeli egyetemi hallgatóságnak. Olyan tehetséges, ígéretes jövő előtt álló mérnökhallgatók voltak, akik a hazaszeretetet és a szabadságvágyat a saját egyéni sorsuk és karrierjük elé helyezték. Nevüket ma büszkén őrzi az az emléktábla, amelyet a K épület főbejáratánál helyeztünk el, és amelyet az egyetem közössége minden évben megkoszorúz.
Az ő történetük és helytállásuk ma is irányt mutat nekünk, és emlékeztet minket a Műegyetem örök történelmi felelősségére és hagyományaira.
Albrecht Márton másodéves építőmérnök hallgató. Évfolyamtársai szerint kifejezetten társaságkedvelő fiú volt, barátaival sokat kirándult, színházba járt. Október 22-én részt vett a műegyetemi nagygyűlésen, onnantól kezdve csak mosakodni és néha egy keveset aludni járt haza, minden idejét a forradalomnak szentelte, mélységesen hitt a forradalom győzelmében, műegyetemi nemzetőr volt. November 3-án a 20. születésnapján szolgálat közben a Díszteremben egy évfolyamtársának falhoz támasztott géppisztolya sült el véletlenül, a benne maradt egyetlen golyó pedig szíven találta őt. A könyvtárban ravatalozták fel. Leckekönyve és utazási bérlete a néhány hónapja megnyílt BME Látogatóközpontban van kiállítva. Élt 20 évet.
Bartók József másodéves villamosmérnök hallgató, október 23-án a műegyetemistákkal együtt vonult a Bem térre, majd onnan átment a Magyar Rádió elé. Az épületből a karhatalmisták a tömeg közé lőttek, Bartók József több társával egy cipészműhelybe menekült, ekkor érte a végzetes tüdő- és szívlövés. Társai a helyiség hátsó kijáratán keresztül vitték a Trefort utcai kórházba, ahol hamarosan elhunyt. A forradalom és szabadságharc egyik első halálos áldozata, akinek nem volt fegyvere. Élt 19 évet.
Danner János negyedéves esti tagozatos építészmérnök hallgató. Érzékeny, lírai alkat volt, szívesen olvasott fel, illetve mondott verseket. November 1-jén a műegyetemi nemzetőr-parancsnokság tagjaként egyetemi küldöttséggel volt a Honvédelmi Minisztériumban, ahonnan késő este jött visszafelé a Műegyetem autójával. A Szabadság hídon ávósok vették üldözőbe, majd a központi épület főbejárata előtt szitává lőtték a gépkocsit, amiből éppen kiszállni, menekülni készült. Néhány lövedék nyoma a mai napig látható a főbejárati kapun. Holttestét másnap az aulában ravatalozták fel, nemzetőr hallgatók álltak mellette díszőrséget. Élt 27 évet.
Havas József ötödéves vegyészmérnök hallgató. Nagykőrösről került a Műegyetemre. A november 4-i hadüzenet nélküli szovjet csapatbevonuláskor, miután kiürítették a Műegyetemet, a Corvin közi felkelőkhöz csatlakozott, és november 7-én ott, a Corvin közi harcokban hunyt el lőtt sérülésben. Élt 27 évet.
Lajos Ferenc másodéves építőmérnök hallgató. Rokonszenves, csendes fiú volt. Egy visszaemlékezés szerint 1956. november 4-én reggel az egyetemen még fegyveres őrszolgálatot teljesített, majd miután aznap a szovjet csapatok hadüzenet nélküli támadást indítottak Magyarország ellen, a Műegyetemet a nemzetőrség kiürítette, az ott lévők csatlakoztak a Móricz Zsigmond körtéri felkelőkhöz, akik közül néhányan este visszamentek a Műegyetemre az ott maradt fegyverekért, és hogy ott aludjanak. A szovjetek többeket ott értek és lelőtték őket. Élt 19 évet.
Péch Géza harmadéves esti tagozatos gépészmérnök hallgató. Kedves mosolyú, nyílt tekintetű, bátor fiatal férfi volt, aki október 25-től a Péterfy Sándor utcai kórházban vállalt esti önkéntes mentős ügyeletet, mivel a hivatalos mentőszolgálat nem győzte a sok sebesült ellátását. A legveszélyesebb feladatokat is hajmeresztő, ugyanakkor megnyugtató ügyességgel teljesítette, például október 30-án több sebesültet vitt kórházba a Köztársaság téri pártház ostromának helyszínéről. A forradalom és szabadságharc leverését követően is az ellenállók közé tartozott: röpcédulákat készített, igyekezett információkat gyűjteni a Szovjetunióba elhurcolt fiatalokról. 1957. januárban kijutott Ausztriába, de visszajött, hogy sebesülteket mentsen ki Magyarországról. Péch Gézát 1957 februárjában társaival együtt letartóztatták, perét szeptemberben tartották. Először életfogytiglanra, majd halálra ítélték, 1958 tavaszán végezték ki. Élt 28 évet.
Rössler János ötödéves villamosmérnök hallgató. Édesanyja egyedül nevelte, nagyon szegények voltak. Október 25-én édesanyját féltve, elkísérte őt munkahelyére a Kábelgyárba, hiszen ez a szerény kereset biztosította a megélhetésüket, visszafelé jövet pedig benézett az egyetemre, ahonnan egy csoporttal elment tüntetni. Így került a Parlament elé, ahol a sortűzben fejlövést kapott, az orvosok megműtötték, de három nappal később, október 28-án a Péterfy utcai kórházban elhunyt. Neki sem volt fegyvere. Élt 24 évet.
Szilágyi József jogász, másodéves esti tagozatos gépészmérnök hallgató. Vállalati osztályvezetőként dolgozott és azért iratkozott be a Műegyetemre, hogy hiányzó műszaki ismereteit pótolja. 1956. október 22-én is esti óráira jött a Műegyetemre, ahol végül ő is beszélt a nagygyűlés résztvevői előtt, akik nagydarab, tekintélyes, mackós, baritonos férfiként emlékeztek rá. Október 23-án a műegyetemistákkal együtt vonult fel, október 25-ig a felkelők közt volt, majd Nagy Imre miniszterelnök titkárságvezetője lett. Szilágyi József november 4-én családjával együtt a jugoszláv követségre menekült, amit azzal a garanciával hagytak el, hogy nem esik bántódásuk. Ám később a szovjetek elfogták, és a Nagy Imre-per nyolcadrendű vádlottjaként 1958. április 22-én halálra ítélték, majd két nap múlva, április 24-én, a születésnapján, kivégezték. Díszsírhelyen nyugszik az Új Köztemetőben. Élt 41 évet.
Vedrál Vilmos 1953-ban végzett építészmérnök. Az egyetem elvégzése után a Városépítési Tervező Intézethez került. Éppen 1956. október 22-én írt alá a munkahelyén egy szerződést menyasszonyával közösen szolgálati lakás építésére. Október 24-én csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz, ahol „Szőke Vili” néven vett részt a harcokban. Vedrál Vilmos társaival együtt a legelszántabb harcosok közé tartozott, a Corvin köz eleste után egy Üllői úti házba vonult vissza. November 8-án halt meg egy tankbelövés következtében. Élt 26 évet.
9 helyszín a Műegyetem kampuszán
A Műegyetem 2016 óta történelmi emlékhely. Az 1956-os történelemformáló események emlékét kilenc különböző helyszín őrzi a központi épületben és az egyetem kertjének területén. Az emléktáblák, emlékművek és az egyetem falai, terei hősi halott hallgatókról, az őket támogató oktatókról és a szabadságharc időszakáról mesélnek.
Budafoki úti emléktábla: Innen indult el a hallgatók csendes, egymásba karoló menete 1956. október 23-án a Bem-szobor felé.
Oktatók Forradalmi Bizottságának emlékhelye: Azon 22 oktató nevét ismerteti, akik diákjaikat végig támogatva, az egyetem forradalom alatti működését próbálták biztosítani.
Történelmi Emlékhely sztélé: Az egyetem történelmi emlékhellyé nyilvánítása alkalmából állította a Nemzeti Örökség Intézete 2016-ban.
1956-os szikla: A forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján elhelyezett, a műegyetemi forradalmi szerepvállalás időtlen emlékezetét jelképező térplasztika.
Műegyetemi 1956-os emlékmű: A forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készült, az egyetemisták forradalmi tömegét jelképező, félkör alakú szoborcsoport, Csíkszentmihályi Róbert szobrász és Schilling Zsolt építész alkotása.
K épület, aula: A rendszerváltozás utáni első ünnepségekre készült emléktábla, az október 22-i nagygyűlés helyét jelölve.
K épület, magasföldszint: Emléktábla a 9 hősi halált halt műegyetemista hallgató nevével
K épület, látogatóközpont: Albrecht Márton hősi halott hallgató utolsó villamosbérlete és eredeti indexe
Főbejárat: Helyi legenda szerint a forradalom és szabadságharc napjaiban keletkezett golyónyom a zárszerkezeten
Itt kezdődött – Megjelent a Műegyetem 1956-os dokumentumfilmje
Hogyan élte meg az egyszeri műegyetemista az 1956-os forradalmat, amelynek a BME volt a bölcsője? Erről mesélnek a 70 évvel ezelőtti események szemtanúi, résztvevői: egykori hallgatók, valamint akkori oktatók hozzátartozói.
Képgaléria az eredeti, korabeli és a színekkel feljavított fotókból
A BME Kommunikációs Igazgatóságának az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára készült összeállításának forrásai:
- Fortepan / Horváth János és családja gyűjteménye
- Fortepan / Somlai Tibor gyűjteménye
- BME Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár és Levéltár / Précsényi Árpád és családja gyűjteménye / Kinczler Gyula fotói
- BME Gépészmérnöki Kar / dr. Thamm Frigyes fotója
- Zene: Ludwig Van Beethoven: Egmont-nyitány