1956 emlékezete a Műegyetemen – 70 év távlatából
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A magyar nép hősiesen fellázadt az elnyomás ellen. A felkelők alapvető célja az egyenlőség, a szabadság és az ország függetlenségének kivívása volt. A Műegyetem aulájában fogalmazták meg a híres 16 pontot, amely a magyar nép követelésiként vezetett a forradalom és szabadságharc kitöréséhez. Az egyetemen számos emlékhely, emléktábla található, amelyek hősi halott hallgatókról és az eseményeket támogató oktatókról emlékeznek meg. Ezen az oldalon nekik kívánunk méltó emléket állítani, s összegyűjtve, egy helyen megmutatni a BME-hez kötődő, 1956-ban történt eseményeket.
A forradalom fővárosi bölcsője és szellemi központja volt a Műegyetem. Október 22-én az egyetem diákjai a központi épület aulájában tartottak diákgyűlést, ahol pontokba szedték legfontosabb politikai és gazdasági követeléseiket. Elhatározták, hogy másnap, október 23-án békés felvonulással fejezik ki szolidaritásukat a lengyel szabadságtörekvések iránt. A műegyetemi fiatalok bátorsága és szervezettsége lavinát indított el: a többi egyetem, a gyári munkások, majd szinte a teljes budapesti lakosság csatlakozott a menethez, ami végül az egész országra kiterjedő szabadságharchoz vezetett.
BME 56/70 - Életképek új köntösben az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiból
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye, amely alapvetően befolyásolta a világpolitikát. A magyar nép hősiesen fellázadt a kommunista diktatúra, a terror és a szovjet elnyomás ellen. A forradalom fővárosi bölcsője és szellemi központja volt a Műegyetem. Október 22-én az egyetem diákjai a központi épület aulájában tartottak diákgyűlést, ahol pontokba szedték legfontosabb politikai és gazdasági követeléseiket. Elhatározták, hogy másnap, október 23-án békés felvonulással fejezik ki szolidaritásukat a lengyel szabadságtörekvések iránt. A műegyetemi fiatalok bátorsága és szervezettsége lavinát indított el: a többi egyetem, a gyári munkások, majd szinte a teljes budapesti lakosság csatlakozott a menethez, ami végül az egész országra kiterjedő szabadságharchoz vezetett.
Az alábbi videóban dr. Kossa Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Műszaki Mechanikai Tanszékének tanszékvezető-helyettese az MI segítségével színezte újra, majd "keltette életre" a korabeli fotókat.
A szerkesztett képek és mozgóképek több különböző mesterségesintelligencia-modell, képszerkesztő szoftver és saját fejlesztésű Python-program együttes alkalmazásával készültek. Minden fénykép egyedi feldolgozást igényelt. A teljes anyag elkészítése több különböző mesterségesintelligencia-modell, hagyományos képszerkesztési eljárás, matematikai képfeldolgozó algoritmus és saját Python-program összehangolt alkalmazását tette szükségessé, manuális korrekciók mellett.
Tekintse meg, hogy mi történt 1956 október 22-től 1958 április 24-ig a forradalom és szabadságharc kapcsán a Máegyetemen!
Október 22. Délután feszült hangulatú diák nagygyűlés szerveződik a Műegyetem Központi épület aulájában, ahol a hallgatók megfogalmazzák társadalmi-gazdasági-politikai követeléseiket. Megszületik a híres 16 pont
Október 23. Délután kettő órakor több ezren gyűlnek össze hallgatók és oktatók az egyetem kertjében, továbbá sokezren csatlakoznak hozzájuk a rakpartról s a környékről
Október 23. Délután fél háromkor elindul a menet az egyetemi kertből a Műegyetem “Forradalmi kapuján” át a Bem tér felé, majd onnan a Parlamenthez és a Magyar Rádióhoz halad a tömeg
Október 23. Este kitör a forradalom, az emberek ledöntik a Szálin szobrot este tíz óra körül, acélsodronyok segítségével. A Rádió előtti lövöldözésben meghal az első műegyetemista mártír, Bartók József
Október 25.: Sortüzet nyitnak a tömegre a Parlament előtt, Rössler János egyetemista hallgató is ennek lesz áldozata, akit bár kórházba szállítottak, súlyos sérülése miatt nem tudták megmenteni az életét
Október 30.: Tanácsülés szerveződik az egyetemen, amelynek eredményeképpen az oktatók politikai nyilatkozatot intéznek az új Nagy Imre-kormány felé, egyetértve a szabadságharccal és mindenben támogatva hallgatóikat
Október 31.: Az egyetem, s a környező lakosság védelme érdekében megalakul a Műegyetemi Nemzetőrség, mint önkéntes alapon, diákokból és fiatal tanárokból szerveződő félkatonai, rendfenntartó és védelmi szervezet
November 1.: Danner János műegyetemista ellen merényletet követnek el, amelyben életét veszti. A merénylet hatalmas felháborodást és gyászt váltott ki, közvetlen következményeként adták ki a Műegyetemi Nemzetőrség 1. számú díszparancsát
November 3.: Albrecht Márton nemzetőr hallgató, éppen 20. születésnapján tragikus halált hal az egyetem főépületének első emeletén található Díszteremnél egy éles gépfegyver elsülésekor
November 4.: megindul a szovjet hadsereg támadása Budapest ellen. Az egyetemet kiürítik, a hallgatók elhagyják a campust. Lajos Ferenc mégis visszatér társaival az épületbe munícióért, ahol a szovjet katonák rajtaütnek s lelövik
November 7-8. a fegyveres ellenálláshoz csatlakozó műegyetemistákra több helyszínen rajtaütnek. Ekkor veszíti el életét Havas József hallgató a Corvin-köznél, s Vedrál Vilmos végzett építészmérnök az Üllői úton
1958. április 22. és 24.: Péch Géza harmadéves hallgató Ausztriából tért vissza, hogy segítsen a sebesülteknek. Szilágyi József másodéves gépészmérnök hallgató Nagy Imre miniszterelnök titkárságvezetője volt. Mindkettejüket elfogták, és kivégezték
Kilenc
Kilenc hallgató. Kilenc műegyetemi hősi halott. Kilenc fiatalember, akinek a sorsa és áldozata hű keresztmetszetét adja a Műegyetem akkori forradalmi ifjúságának, a korabeli egyetemi hallgatóságnak. olyan tehetséges, ígéretes jövő előtt álló mérnökhallgatók voltak, akik a hazaszeretetet és a szabadságvágyat a saját egyéni sorsuk és karrierjük elé helyezték. Nevüket ma büszkén őrzi az az emléktábla, amelyet a K épület főbejáratánál helyeztünk el, és amelyet az egyetem közössége minden évben megkoszorúz.
Az ő történetük és helytállásuk ma is irányt mutat számunkra, és emlékeztet minket a Műegyetem örök történelmi felelősségére és hagyományaira.
Albrecht Márton másodéves építőmérnök hallgató. Évfolyamtársai szerint kifejezetten társaságkedvelő fiú volt, barátaival sokat kirándult, színházba járt. Október 22-én részt vett a műegyetemi nagygyűlésen, onnantól kezdve csak mosakodni és néha egy keveset aludni járt haza, minden idejét a forradalomnak szentelte, mélységesen hitt a forradalom győzelmében, műegyetemi nemzetőr volt. November 3-án a 20. születésnapján szolgálat közben a Díszteremben egy évfolyamtársának falhoz támasztott géppisztolya sült el véletlenül, a benne maradt egyetlen golyó pedig szíven találta őt. A könyvtárban ravatalozták fel. Leckekönyve és utazási bérlete a néhány hónapja megnyílt BME Látogatóközpontban van kiállítva. Élt 20 évet.
Bartók József másodéves villamosmérnök hallgató, október 23-án a műegyetemistákkal együtt vonult a Bem térre, majd onnan átment a Magyar Rádió elé. Az épületből a karhatalmisták a tömeg közé lőttek, Bartók József több társával egy cipészműhelybe menekült, ekkor érte a végzetes tüdő- és szívlövés. Társai a helyiség hátsó kijáratán keresztül vitték a Trefort utcai kórházba, ahol hamarosan elhunyt. A forradalom és szabadságharc egyik első halálos áldozata, akinek nem volt fegyvere. Élt 19 évet.
Danner János negyedéves esti tagozatos építészmérnök hallgató. Érzékeny, lírai alkat volt, szívesen olvasott fel, illetve mondott verseket. November 1-jén a műegyetemi nemzetőrparancsnokság tagjaként egyetemi küldöttséggel volt a Honvédelmi Minisztériumba ahonnan késő este jött visszafelé a Műegyetem autójával. A Szabadság hídon ávósok vették üldözőbe, majd a központi épület főbejárata előtt szitává lőtték a gépkocsit, amiből éppen kiszállni, menekülni készült. Néhány lövedék nyoma a mai napig látható a főbejárati kapun. Holttestét másnap az aulában ravatalozták fel, nemzetőr hallgatók álltak mellette díszőrséget. Élt 27 évet.
Havas József ötödéves vegyészmérnök hallgató. Nagykőrösről került a Műegyetemre. A november 4-i hadüzenet nélküli szovjet csapatbevonuláskor, miután kiürítették a Műegyetemet a Corvin közi felkelőkhöz csatlakozott, és november 7-én ott, a Corvin közi harcokban hunyt el lőtt sérülésben. Élt 27 évet.
Lajos Ferenc másodéves építőmérnök hallgató. Rokonszenves, csendes fiú volt. Egy visszaemlékezés szerint 1956. november 4-én reggel az egyetemen még fegyveres őrszolgálatot teljesített, majd miután aznap a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen, a Műegyetemet a nemzetőrség kiürítette, az ott lévők csatlakoztak a Móricz Zsigmond körtéri felkelőkhöz, akik közül néhányan este visszamentek a Műegyetemre az ott maradt fegyverekért, és hogy ott aludjanak. A szovjetek többeket ott értek és lelőtték őket. Élt 19 évet.
Péch Géza harmadéves esti tagozatos gépészmérnök hallgató. Kedves mosolyú, nyílt tekintetű, bátor fiatal férfi volt, aki október 25-től a Péterfy Sándor utcai kórházban vállalt esti önkéntes mentős ügyeletet, mivel a hivatalos mentőszolgálat nem győzte a sok sebesült ellátását. A legveszélyesebb feladatokat is hajmeresztő, ugyanakkor megnyugtató ügyességgel teljesítette, például október 30-án több sebesültet vitt kórházba a Köztársaság téri pártház ostromának helyszínéről. A forradalom és szabadságharc leverését követően is az ellenállók közé tartozott: röpcédulákat készített, igyekezett információkat gyűjteni a Szovjetunióba elhurcolt fiatalokról. 1957. januárban kijutott Ausztriába, de visszajött, hogy sebesülteket mentsen ki Magyarországról. Péch Gézát 1957 februárjában társaival együtt letartóztatták, perét szeptemberben tartották. Először életfogytiglanra, majd halálra ítélték, 1958 tavaszán végezték ki. Élt 28 évet.
Rössler János ötödéves villamosmérnök hallgatót, édesanyja egyedül nevelte, nagyon szegények voltak. Október 25-én édesanyját féltve, elkísérte őt munkahelyére a Kábelgyárba, hiszen ez a szerény kereset biztosította a megélhetésüket, visszafelé jövet pedig benézett az egyetemre, ahonnan egy csoporttal elment tüntetni. Így került a Parlament elé, ahol a sortűzben fejlövést kapott, bár az orvosok megműtötték, de három nappal később, október 28-án a Péterfy utcai kórházban hunyt el. Neki sem volt fegyvere. Élt 24 évet.
Szilágyi József jogász, másodéves esti tagozatos gépészmérnök hallgató. Vállalati osztályvezetőként dolgozott és azért iratkozott be a Műegyetemre, hogy hiányzó műszaki ismereteit pótolja. 1956. október 22-én is esti óráira jött a Műegyetemre, ahol végül ő is beszélt a nagygyűlés résztvevői előtt, akire nagydarab, tekintélyes, mackós, baritonos férfiként emlékeznek vissza. Október 23-án a műegyetemistákkal együtt vonult fel, október 25-ig a felkelők közt volt, majd Nagy Imre a forradalom és szabadságharc miniszterelnökének a titkárságvezetője lett. Szilágyi József november 4-én családjával együtt a jugoszláv követségre menekült, amit azzal a garanciával hagytak el, hogy nem esik bántódásuk. Ám később a szovjetek elfogták, és a Nagy Imre-per nyolcadrendű vádlottjaként 1958. április 22-én halálra ítélték, majd két nap múlva, április 24-én, a születésnapján, kivégezték. Díszsírhelyen nyugszik az Újköztemetőben Nagy Imre sírjánál. Élt 41 évet.
Vedrál Vilmos 1953-ban végzett építészmérnök. Az egyetem elvégzése után a Városépítési Tervező Intézethez került. Éppen 1956. október 22-én írt alá a munkahelyén egy szerződést menyasszonyával közösen szolgálati lakás építésére. Október 24-én csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz, ahol „Szőke Vili” néven vett részt a harcokban. Vedrál Vilmos társaival együtt a legelszántabb harcosok közé tartozott, a Corvin köz eleste után, egy Üllői úti házba vonult vissza. November 8-án halt meg egy tankbelövés következtében. Élt 26 évet.
9 helyszín a Műegyetem kampuszán
A Műegyetem 2016 óta történelmi emlékhely. Az 1956-os történelemformáló események emlékét kilenc különböző helyszín őrzi a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületében és az egyetem kertjének területén. Az emléktáblák, emlékművek és az egyetem falai, terei hősi halott hallgatókról, az őket támogató oktatókról és a szabadságharc időszakáról mesélnek.
Budafoki úti emléktáblája: Innen indult el a hallgatók csendes, egymásba karoló menete1956. október 23-án a Bem szobor felé.
Oktatók Forradalmi Bizottságának emlékhelye: Azon 22 oktató nevét ismerteti, akik diákjaikat végig támogatva, az egyetem forradalom alatti működését próbálták biztosítani.
Történelmi Emlékhely sztélé: Az egyetem történelmi emlékhellyé nyilvánítása alkalmából állította a Nemzeti Örökség Intézete 2016-ban.
1956-os szikla A forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján elhelyezett, a műegyetemi forradalmi szerepvállalás időtlen emlékezetét jelképező térplasztika.
Műegyetemi 1956-os emlékmű: A forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készült, az egyetemisták forradalmi tömegét jelképező, Félkör alakú szoborcsoport, Csíkszentmihályi Róbert szobrász és Schilling Zsolt építész alkotása.
K épület Aula: A rendszerváltozás utáni első ünnepségekre készült emléktábla, az október 22-i nagygyűlés helyét jelölve.
K épület magasföldszint: Emléktábla a 9 hősi halált halt műegyetemista hallgató nevével
K épület látogatóközpont: Albrecht Márton hősi halott hallgató utolsó villamosbérlete és eredeti indexe
Főbejárat: Helyi legenda szerint a forradalom és szabadságharc napjaiban keletkezett golyónyom a zárszerkezeten
Tekintse meg a korabeli menetet a Nemzeti Filmintézet archívumából!
Képgaléria az eredeti, korabeli és a színekkel feljavított fotókból
A BME Kommunikációs Igazgatóság 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára készült kommunikációs anyagainak forrásai
- Fortepan / Horváth János és családja gyűjteménye
- Fortepan / Somlai Tibor gyűjteménye
- BME Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár és Levéltár / Précsényi Árpád és családja gyűjteménye / Kinczler Gyula fotói
- BME Gépészmérnöki Kar / Dr. Thamm Frigyes fotója
- Zene: Ludwig Van Beethoven: Egmont-nyitány